2019-11-05

„Van időm Rád” - Édesapák és lányok hétvégéje

Október közepén rendezték meg a „Van időm Rád” Édesapák és lányaik hétvégéjét a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián.

A szervezők célja az volt, hogy a mai rohanó világban kicsit megállva édesapáink tudjanak teljes lényükkel ránk figyelni, megértsék érzéseinket, gondolatainkat, mi pedig ismerjük meg még jobban őket, legyen időnk együtt őszintén, nyíltan beszélgetni. A közös élmények, játékok révén kapcsolatunk erősödjön, és ezekből az együtt töltött napokból tudjunk a későbbiekben is erőt meríteni.

A péntek estét a szociális testvérek vezetésével töltöttük. Játékosan, de rávilágítottak bennünket az együtt megélt, közös élmények fontosságára.

Szombat délelőtt Kovács Andrea, mentálhigiénés szakember két külön csoportra osztotta az apákat és lányaikat. A gyakorlatok célja az volt, hogy önmagunkban is tisztázzuk egymás értékeit, hibáit, valamint elvárásainkat egymás iránt. Andrea igyekezett a szülőket rávilágítani a kamaszkor szépségeire, nehézségeire, és tanácsot adni egy-egy probléma megoldására vagy elviselésére. Mi is hasonló feladatokkal jellemeztük édesapáinkat. Érdekes volt szembesülni az apa-lánya hasonlóságokkal.

A délután izgalmasan folytatódott. Közös kihívásokat kellett együtt megoldanunk, teljesítenünk. A program fő célja a közös élmények megszerzése, gyarapítása volt. A délután folyamán lehetőséget kaptunk együtt bowlingozni, közös fényképeket készíteni, sétálni a természetben, más embereknek örömet szerezni, hálát adni egymásért. A programról mindenki vidáman és feltöltődve, élményekkel gazdagon érkezett vissza.

Az este folyamán egy különleges meglepetés várt ránk. Egy szokatlan bálon vehettünk részt, ahol meghitt hangulatban új táncokat tanulva édesapáinkkal együtt szórakozhattunk. Az egyedülálló pillanatokat fotós örökítette meg. Ez emlékezetes élmény maradt édesapák és lányaik számára egyaránt.

Másnap délelőtt összegeztük a hétvége élményeit.  Ebéd után mindenki lelkileg feltöltődve indult haza.

Köszönet a szervezőknek a lehetőségért, a színvonalas programokért, a sok figyelmességért. Sokat nevettünk, játszottunk, és egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk el együtt. Úgy gondolom, hogy a személyes kapcsolatok erősítésére mindig szükség van.

Fotó: Devecseri Bálint, Busa Tamás

2019-10-24

Az akolitusképzés első évfolyama a Szombathelyi Egyházmegyében

2019. október 11-13-i hétvégén került sor a Szombathelyi Egyházmegye első akolitusképző évfolyamának utolsó képzési hétvégéjére. Szinte hihetetlen, hogy már több mint egy éve annak, hogy Dr. Székely János püspök atya felhívására jelentkeztünk erre a képzésre, és a kissé rendhagyó felvételi beszélgetés után megkezdődhetett képzésünk.

Bevallom őszintén, hogy jelentkezésem pillanatában nem igazán voltam teljesen tudatában annak, hogy miben is áll majd a mi „akolitusságunk”, és mint később kiderült, ezzel legtöbb társam is így volt. Mivel úgy tartja a mondás, hogy jó pap is holtig tanul, gondoltam, hogy ez a jó, vagy legalábbis jóra törekvő laikussal sem lehet másképp: egy kis tanulás, továbbképzés nem árthat. Amellett, hogy örömmel tölt el az, hogy Krisztus Egyházának tagja lehetek, időről időre felmerül bennem a kérdés, hogy mennyire vagyok hasznos része ennek a „Titokzatos Testnek”. Úgy gondoltam, hogy ez a képzés (, akárcsak a 2008. évi lelkipásztori munkatárs képzés) jó alkalom arra, hogy tovább fejlődjek „lélekben és értelemben”.

A képzés négy hétvégéből állt, és helyszíne a Martineum Felnőttképző Akadémia volt. Az első évfolyamra csak azok jelentkezhettek, akik már elvégezték a lelkipásztori munkatársak képzését. Már az első közös hétvégénken kiderült, hogy mindannyian azért vagyunk ott, mert tenni, dolgozni szeretnénk az Egyházért. Ez a felismerés tette talán, hogy már a kezdetektől igazi közösségként őszintén, nyíltan tudtunk beszélgetni egymással bármilyen témában. A közvetlen, jó légkör kialakulását minden bizonnyal elősegítette, hogy sokan már korábbról is ismertük egymást az egyházi élet különböző fórumairól.

 A képzési alkalmak lehetőséget biztosítottak a tapasztalataink értékelésére, összegzésére, egyszersmind a továbblépésre, fejlődésre is. Felkészítési programunk összeállításának terhe Dr. Martos Levente Balázs atya vállára került, aki a rá jellemző lelkesedéssel és alapossággal tett eleget ennek a megbízatásnak. Sajnálatunkra ő nem maradhatott mellettünk képzésünk befejeztéig, mivel ez év szeptemberétől más fontos beosztásba került: a Központi Papnevelő Intézet rektoraként folytatja szolgálatát. Köbli Tamás őriszentpéteri plébános vette át az akolitusjelöltek lelki atyjának stafétabotját.

Különleges kegyelemnek és megtiszteltetésnek tartom, hogy Püspök atya sok időt töltött velünk, tanított minket, ismertette velünk elképzeléseit szolgálatunkkal kapcsolatban. A lelkigyakorlatos hétvége kivételével minden vasárnap ő misézett a körünkben. Kürnyek Róbert atyával konzultálhattunk liturgikus kérdésekről. Turai János atya, a Váci Egyházmegye akolitusképzésének elindítója és felelőse, valamint Jakab Béla akolitus beszéltek a váci tapasztalatokról, az ottani akolitusok szolgálatáról, hiszen ott már évek óta képeznek és avatnak lektorokat, akolitusokat. Molnár Ferenc diakónustól hallhattunk az állandó diakonátus intézményéről, a diakónusképzésről. Balázs atya és Kardos József (Joe) vezényletével, „házi feladataik” segítségével próbáltuk meghatározni jelenlegi helyzetünket plébániánkon, és megtalálni, kitűzni jövőbeli céljainkat. Szombatjaink elmaradhatatlan részét képezték a Joó István és csapata valamint Goda Gyula által vezetett önismereti foglalkozások. Ezek során próbáltuk megismerni képességeinket, lehetőségeinket, melyeket szolgálatunk során vagy egyéb konfliktushelyzetekben alkalmazhatunk. Felkészülésünk lényeges része volt az előzőekben már említett, Pomeisl Mária testvér által szervezett lelkigyakorlat. Ez egy személyesen kísért Szent Ignáci lelkigyakorlat volt, melynek során elmélyülhettünk Isten Igéjében, és megtapasztalhattuk, hogy valójában a csend az a közeg, amelyben meghallhatjuk a Mindenható személyesen hozzánk intézett szavait.

Dióhéjban így tudtam összefoglalni, a teljesség igénye nélkül képzésünk történetét, mely most véget ért. Időközben, 2019. május 11-én Püspök atya lektorrá avatott minket, most pedig várjuk december 8-ai akolitusavatásunkat.

Mit is jelentenek ezek az avatások, miben áll majd a mi „akolitusságunk”? Úgy gondolom, az avatás megerősít minket küldetéstudatunkban, és egyházi közösségeink szolgálata közben az Anyaszentegyház áldását érezhetjük magunkénak. Tudjuk, hogy nem csak az adományok, hanem a szolgálatok is különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.

 Az élet különböző területeiről, más-más adottságú plébániákról érkeztünk. Bízom benne, hogy a Szentlélekkel eltelve, Őrá hagyatkozva, immár kibővített ismeretekkel és tapasztalatokkal meghalljuk Isten hívását, megismerjük életünkkel, szolgálatunkkal kapcsolatos terveit, és ezek alapján lelkipásztorainkkal együttműködve segíthetjük Katolikus Egyházunkat, felebarátaink, és nem utolsó sorban a magunk üdvözülését.

Ehhez kérem a Jóisten áldását és a kedves Olvasók imáit!

2019-09-23

Kántortovábbképző nap

Második alkalommal rendeztek Kántor-találkozót és továbbképzőt a Martineum Felnőttképző Akadémián 2019. szeptember 7-én, szombaton. A tavalyi évben hagyományteremtő céllal elindított programra, idén már csaknem kétszer annyian jelentkeztek, mint az elmúlt évben. Az Egyházmegye teljes területéről összesen huszonkét kántor fogadta el a meghívást. Az első előadást dr. Székely János megyéspüspök tartotta, melynek keretében lehetőség nyílt bemutatkozásra, a pozitív, illetve negatív tapasztalatok, valamint észrevételek megbeszélésére. Püspök Úr hangsúlyozta, hogy az Egyház „jelenleg missziós terület”, tehát újra élő hittel kell megszólítanunk a kívülállókat, vagy a vallástól eltávolodottakat, amely feladatban a kántorokra is jelentős szerep hárul. A következőkben Lakner-Bognár András egyházmegyei zeneigazgató mutatta be a Kálvária-templom Eule orgonáját, melyet szakmai beszélgetés követett. Ebéd után Dobos Mihály, a debreceni Szent Anna Székesegyház karnagya tartott előadást, többek között az általa szerkesztett Magyar Graduáléról is. A Karnagy Úr kiemelte, hogy a liturgiában a gregorián zenének kell az elsődleges helyet elfoglalnia, és rámutatott, miként lehet minden ünnepnek és vasárnapnak megtalálni a megfelelő zenei-tételeit, hogy a liturgia és zene szerves egysége a lehető legteljesebb mértékben jelen legyen.

2019-08-27

Az ikonfestés elmúlt két évtizede

Ikonfestők 20 éves találkozója Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémián, 2019. augusztus 17-én

 Az ikonok az egész keresztény világ örökségét, közös kincsét jelentik, az ikonfestést és lelkiségét meg lehet tanulni a ma emberének is. Éppen 20 évvel ezelőtt itt, a Martineum Felnőttképző Akadémián kezdődött el az ikonfestés országos szintű tanítása Magyarországon. Itt vette kezdetét az az út az ikonfestők számára, melyen azóta is járnak, és bár akadályokkal teli, de mindig a tiszta forráshoz vezet. Az azóta elmúlt években egy szép ikonfestő közösség alakult ki, ahol a közös munka, az alkotás és a hit hatalmas összekötő és megtartó ereje sokak életének irányt adott. 

D’Innocenzo Vollnhofer Mária ikonfestő 1999-ben kezdte el az ősi tojás tempera technikájának tanítását sokéves nemzetközi ikonfestői tapasztalatát igyekezve átadni hazájában, méghozzá nevelkedése helyén, Szombathelyen az akkori KTI, Katolikus Továbbképző Intézetben, (2001-től Martineum Felnőttképző Akadémia). Maurer Péter szervezésében az első tanfolyamon harmincan vettek részt az ország egész területéről. Mogorné Győrffy Anikó ikonfestővel együtt igyekezték bevezetni az ikonfestés rejtelmeibe a részvevőket, akik ezenkívül még betekintést kaptak az ikonok világának történelmi, liturgikus és teológiai ismereteibe is. Az ikonfestés szolgálat, meditáció, az imádság, a kommunikáció és az ökumené egyik hatásos eszköze. Ezért szervezték meg rögtön az első ikonfestő tanfolyam alatt a szentéletű római ikonfestő szerzetesnő, Irén anya halálának első évfordulóján, 1999. július 25-én az első ökumenikus találkozót „Az ikonok ökumenikus összekötő ereje” címmel.

2000-ben még a KTI-ben folytatódott az ikonfestés, majd 2001-től 2003-ig a Premontrei Gimnázium termeiben történt a képzés három csoportban. Szállást az akkor megnyílt Ferences Kolostorban kaptak a tanfolyam résztvevői Minden évben tartottak egy ökumenikus találkozót Irén anya mennyei születésének évfordulóján, július 25-én. A téma az ikonok, a zene és a liturgia ökumenikus összekötő ereje volt. Itt találkozott a Szent Demeter Ortodox kórus és a Villő Énekegyüttes, és mutatták be első CD-jüket. Az ökumenikus találkozók keretében előadások hangzottak el Dr. Pem László, Barsi Balázs, Dr. Sill Aba Ferenc, Dr. Imrényi Tibor, Dr. Martos Levente Balázs, Brenner József, Veres János, G. Labossa György, Ruzsa György és Zsámbéki Mónika részéről.

2002-ben kezdte el az ikonfestést Szombathelyen Kinga nővér két másik karmelita társával és 2004-től a Sarutlan Karmelita Nővérek Kolostora Magyarszéken adott helyet az ikonfestő tanfolyamoknak. 2004-től 2006-ig igazán ideális körülmények között történhetett az ikonfestés. Volt év, amikor húsvétkor és augusztusban is volt tanfolyam. Kinga nővér betegsége alatt 2007-től 2009-ig csak szűk körben folyt az ikonfestés Magyarszéken M. Győrffy Anikó vezetésével, majd 2009 után továbbra is évente folyamatosan a Szent Ménász ikonfestő műhelyben. 2010-ben kezdte meg működését a Vollnhofer ArtStudio Budapesten, és az első kiállítás az ikonfestők találkozása volt 11 év után. Azóta az ArtStudioban folytatódik az ikonfestés tanítása heti rendszerességgel, továbbá ez ad helyet tanfolyamoknak, kiállításoknak és megemlékezéseknek.

Idén az Ars Sacra rendezvénysorozatának keretében szeptember 20-án  Ökumenikus Találkozót tartanak a 20 éves jubileumi ikonkiállítás alatt Budapesten a Vollnhofer ArtStudioban. https://www.ars-sacra.hu/prg.php?prg=4423

A húsz évvel ezelőtt megkezdett ikonfestés azóta is folytatódik Szombathelyen is Dancs Jeanette vezetésével, aki a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban akkreditált művészeti oktatás keretében tanítja azt 2005-től és akinek vezetésével működik egy kis állandó ikonfestő csoport, akiknek a Ferences Kollégiumban állandó termük van az alkotásra.

Tombor Kata 6 éve tanít ikonfestést a művészetterápiás oktatás keretében a Magyar Rákellenes Liga keretén belül a Misszióstársaság Lazaristák által szervezett Vojtecha Hasmandová SCB anya ikonfestő csoportnak.

Nagy ajándék volt számunkra, hogy Kinga nővér közénk jött a Sarutlan Karmelita nővérek Magyarszéki kolostorából 2002-ben és minden évben találkozhattunk vele. Sugárzó lényével és szeretetével rengeteget adott nekünk, megtanultuk tőle, hogy mennyire ki kell használnunk az élet által adott apró lehetőségeket a festésre, és hogy minden munkában örömet lelhetünk. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy Kinga nővér megbetegedett, a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni. 2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlétében átköltözött az Örök Hazába. Ennek a 10. évfordulójára emlékeztünk most a 20 éves találkozó alatt egy hálaadó szentmise keretében a Kálvária templomban. „Nem hátráltam meg” címmel jelent meg Kinga nővér naplója, és három kiadást ért meg 2009, 2011 és 2015. Francia nyelvre fordítva két kiadása volt az Editions du Carmel kiadónál, olasz nyelven pedig 2019 januárjában jelent meg az Edizioni OCD kiadásában.

Az ikonfestés sokak életének új értelmet adott. Ikonfestés közben lassan-lassan megtanulunk szembenézni magunkkal, saját alapvető hibáinkkal és mindazzal, amivel dolgozni tudunk magunkon. Magányos műfaj, de sokak számára szól az üzenete. Magunkban vagyunk festéskor általában, de velünk van az egész láthatatlan világ és a látható is, mely számára az ikon készül. Velünk vannak a szeretteink, azok is, akik már az örök hazába költöztek, de velünk vannak azok is, akiknek nehezen, vagy nem tudunk szívből megbocsátani, velünk van az egész világ morális és testi nyomora, a háborúk és a tehetetlenségünk, mivel nem tudjuk megakadályozni a rossz tombolását. Egyedül az ima segíthet, és mi éppen azt tesszük, amikor ikonokat festünk.

2019-07-24

Hitoktatók lelkigyakorlata

Július közepén a Martineum Felnőttképző Akadémián volt a hitoktatók lelkigyakorlata. Versegi Beáta Mária SC nővér vezette a négy napos lelki együttlétet,  Horváth József atya pedig a szentmiséken komoly, megfontolandó gondolatokkal segített minket.

A lelkigyakorlat a szentmisét, az Eucharisztiát újabb, azt lehetne mondani közeli és még a naponta szentmisére járók számára szemlélet váltásra segítő módon vezette végig.   Beáta - Mária nővér mindezt  az általa írt könyv alapján tárta elénk. Az elmélkedéseket „gyakorlat” kísérte, hogy önmagunkat, a jelen helyzetünket jobban megértsük. Igy jobban bele tudjunk helyezkedni a szentmise cselekményeibe is.

 Persze mindannak tudatában éltük a lelkigyakorlatot, hogy a szentmise, mint Krisztus áldozata, misztérium és elsősorban nem a megértésen, hanem az elfogadáson, az egyesülésen van a hangsúly.

Nagy ajándék volt számunkra a folyamatos szentségimádás lehetősége, köszönjük József atyának.

Beáta Mária nővér a szentmise részeinek „megértését”  több fontos alapra helyezte. Ilyen a párbeszéd. Párbeszéd  a Szentháromság egy Istennel. Párbeszédre vagyunk meghívva pl. az imádság által is. Ez jelenti  önmagunk belső világának megnyitását: a racionalitástól elindulni a szív és az isteni közlés elfogadásának irányába.

A másik alap: a test és lélek együttműködésének komolyan vétele. A testkultusz korában sokszor fogalmunk sincs, mi a test? Miről beszél.  Beáta Mária nővér sokszor kihangsúlyozta: a testünk templom. Isten, a Szentháromság otthona.

E rövid beszámolóban nem cél minden esemény leírása. Ajánljuk viszont a könyvet:

Élet -  forrás a címe, Versegi Beáta Mária nővér írása.

A Szentháromság szeretetébe és oltalmába ajánljuk a lelkigyakorlat vezetőit és minden résztvevőjét, hogy ne vesszenek kárba bennünk Isten kegyelmi ajándékai.

További hírek: