Beléptető

2018-06-06

Ez az a nap! 2018

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegyéből egy busznyi fiatal vett részt (idén is) az Ez az a nap!-on a Papp László Sportarénában, június 2-án. A résztvevők között voltak olyanok, akik már sokadszorra vettek részt a rendezvényen, de voltak olyanok is, akiknek ez volt az első alkalmuk. Ettől függetlenül mindenki óriási kíváncsisággal lépte át a beléptető kapuk virtuális ajtaját, hiszen a rendezvény szervezői a már ismert hazai előadók mellett mindig meglepik a fiatalságot egy-egy külföldi vendég zenekarral. Nem volt ez másként most sem.

A továbbiakban a szervezők gondolatait olvashatják:

„Én vagyok az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”- mondja Jézus a János evangéliumában.

 Minden ember élete egy úton járási folyamat. Megyünk, amerre látunk, amerre a szívünk vezet, amit érzünk, folyamatosan keresve a jó irányt, a helyes utat, ami a célhoz visz.

De mi alapján tudjuk meg, hogy mi a legjobb döntés, ami alapján tájékozódhatunk? A jó hír az, hogy van egy tökéletes pontosságú iránytű, amely elvezet a végső célhoz, az  ÖRÖK ÉLET-hez. Ez minden ember vágya. Megtalálni az élet értelmét, ami miatt élünk a földön. Jézus azért jött, hogy elkészítse az utat Istenhez, aki megalkotta az embert és az egész világmindenséget. Az Ő szeretete tette lehetővé azt, hogy magára vette a bűneink büntetését, meghalt helyettünk, miattunk és értünk. JÉZUS az ÚT.

Az idei Ez az a nap! fellépői is erről tettek bizonyságot. Az imádatba bevezetett bennünket a Hidden Kingdom, majd folytatta a PZM (Pünkösdi Zenei Misszió), Eddy, Oláh Gergő. Velünk együtt áldotta Istent a Worship Central is, akik egyenesen Nagy-Britanniából utaztak el hozzánk.

Andelic Jonathan, Pintér Béla, Csiszér László, Prazsák László, Dobner Illés és Balogh Mihály folytatták Isten dicsőítését a színpadról és végül, az est főelőadójaként David Crowdert és csapatát hallgathattuk meg, akik Texasból repültek el azért, hogy az Arénában velünk együtt emeljék fel Jézus nevét.

Köszönjük a bátorító gondolatokat Mészáros Kálmánnak és  D.Szabó Dani bácsinak, valamint László Viktornak, akik Isten szeretetéről beszéltek nekünk. Jelentős pillanat volt egy megálló pont, mikor Pataky Albert buzdította az útkeresőket rálépni a helyes ösvényre.

Fontosnak tartjuk, hogy az országunkat, nemzetünket letegyük Isten kezébe újra-és újra, főleg ebben a zavaros időszakban, így ismét egy szívvel és egy lélekkel imádkoztunk Székely János, Papp János, Pataky Albert, Szuhányszky Gábor, Gáncs Péter, Steinbach József és Mézes László vezetésével.

A résztvevők számos lelki élménnyel gazdagodtak, értékes program volt számukra az Ez az a nap! Nagyon köszönjük a Szombathelyi Egyházmegye támogatását.



2018-05-18

Lépéskurzus

Kissné Takács Eszter

2018. április 14-én egy napos Cor-Way® Lépéskurzust szervezett a Martineum Felnőttképző Akadémia.

A programot Molnár Renáta négygyermekes édesanya, Cor-Way® életmódtréner, lelkigyakorlat vezető, testnevelő tanár, személyi edző, a Jézusi gyaloglás lelkigyakorlat egyik kidolgozója vezette. A sport és a spiritualitás kapcsolatáról írta Hofher József jezsuita atyával közösen a tavaly megjelent „A mozgás lelkisége" című könyvet. Bíró László családreferens püspök e könyvhöz írt ajánlójában így fogalmaz: „keresztény gondolkodásunkban is új lendületet kapott az egységes szemlélet..., a lét hármas dimenziójának ( test, szellem és lélek) együttes kibontakoztatása".  Renáta célja, hogy új irányba terelje a különböző korú, egészségi állapotú és élethelyzetű emberek gondolkodását hitről és mozgásról, sportról, értékekről, egészségről–betegségről, és segítse őket abban, hogyan válhat az ima és a mozgás a mindennapi élet részévé. Az egynapos lelkinapunk is segítséget kívánt adni ennek megélésére és Istennel való kapcsolatunk megújítására. A test és lélek imáját egyszerre élhették át a résztvevők.                                                                                        Idézetek a résztvevők visszajelzéseiből: „A Lépéskurzus óta még az ízeket is jobban érzem! Renáta útmutatásával megtanultam, hogy a jelenre többet figyeljek, ne csak rohanjak a jövő, a következő feladat felé.”

„Nekem nagy élmény volt a program, nagyon szívesen ajánlanám másoknak, akik a természetben, a mozgásban lelnek örömet. Egy nap volt, de nagyon sok mindent kaptam tőle. Bíztatok mindenkit, aki teheti, hogy menjen el, és remélem, lesz még Szombathelyen ilyen kurzus, akár több napos is!”



2018-05-16

Nagymarosi Ifjúsági Találkozó

Gueth László

Május 12-én került megrendezésre az idei tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, melynek mottója Szent Pár felszólítása volt, „Örüljetek az Úrban szüntelenül!” (Fil 4,4).

A magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő országos lelki napján a Szombathelyi Egyházmegyéből 30 lelkes fiatallal vettünk részt.

Az alábbiakban az egyik résztvevő, Gueth László személyes beszámolóját olvashatják.
„Hajnali háromnegyed ötkor való kelés alapból is kihívás, egy előző esti kerékpártúra után még inkább annak számított. A több mint három és fél órás utazás során három évszakban jártunk: Csorna környékén hatalmas köd ereszkedett a tájra, a Győr utáni pihenőhelyen a tavasz melegítő napsugarait élvezhettük, Nagymaroson leszállva a buszról már igazi kánikula fogadott minket. Az út különlegessége az volt, hogy Szob felől közelítettük meg Nagymarost, így áthaladtunk az esztergomi Mária Valéria hídon. Továbbá átutaztunk két csodálatos felvidéki falun is, Garamkövesden és Ipolyszalkán. A délelőtti előadásnak legnagyobb tanulsága az volt a számomra, hogy még az igazán nehéz helyzetekben is meg kell őriznünk emberi tartásunkat, és ne a harag, a csúnya szavak jellemezzék viselkedésünket. Sőt a nehézségekért is adjunk hálát Istennek, bátran mondva: "Dicsőség az Úrnak". A déli fakultációk közül az örökifjú Kerényi Lajos atyáét választottam. A másfél órás előadása sokszor megnevettetett, ugyanakkor sokszor mélyen is elgondolkodtatott. Főleg az, amikor elmesélte, hogy ő adta fel az utolsó kenetet Olti Vilmosnak, aki a Rákosi-korszak egyik vérbírója volt. Koncepciós eljárásban ő ítélte el Mindszenty József bíboros-hercegprímást, Grősz József kalocsai érseket, valamint ő bíráskodott a hírhedt pócspetri perben is. Előadása végén Pietrelcinai Szent Pio szavaival bocsátotta útra fiatal hallgatóságát: "Magyarország egy olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni." A magunkkal hozott ebédet a Duna partján fogyasztottuk el, gyönyörködve a visegrádi vár és a folyón elhaladó hajók látványában. A nap csúcspontja a délután négy órakor kezdődött Szentmise volt, amely szinte teljesen megtöltötte a nagymarosi templom kertjét. Előtte sokszor fordítottuk tekintetünket az ég felé, hiszen eléggé gyűltek a viharfelhők. Azonban Istennek hála megúsztuk az esőt. Hazafelé jókat beszélgettünk a buszon, valamint a nagymarosi találkozókon ősidők óta jelen levő Sillye Jenő dalait hallgattuk-énekeltük. Fáradtan, de lélekben feltöltődve értünk haza késő este.”

Fotó: Biczó Beatrix



2018-04-16

Egymásra hangolva

Gyenese Balázs és Jakab

Várakozással teli izgalommal indultunk neki április 6-án az Apa-fia hétvégének negyedik gyermekünkkel, aki 12 éves. Néha nehéz meghozni egy ilyen döntést, kimozdulni otthonról és beköltözni egy hétvégére a Martineum Felnőttképző Akadémiára. Én is így voltam vele. De mondhatom, feleségemmel együtt nagyon jól döntöttünk.

Pénteken délután kezdődött a program. Időben sikerült megérkeznünk. Jó néhány ismerős arc tűnt fel a résztvevők között, így baráti hangulatban kezdődött a bemutatkozás. Ritka alkalom, hogy egy apa úgy mutatja be a fiát, hogy nem csak a nevét mondja, hanem még 7 jellemző dolgot is elárul róla. De még ha a gyermeknek is sikerül megoldani ezt a feladatot! Nagyon kedves mondatok hangzottak el apa és fia részéről egyaránt, mosoly, öröm volt látható az arcokon. Kimondhattuk és megtudhattuk, hogy milyennek éljük meg egymást a mindennapokban.  Vacsora után nagy lelki élményben volt részünk mialatt végig jártuk az imaösvényt. Megtapasztalhattuk, jó dolog adni és kapni egymástól és áldást mondani apának fiára és a fiúnak apjára.  Befejezésül volt egy kis játék is, így vidáman térhettünk nyugovóra.

Szombaton együtt töltötte mindenki a délelőttöt, egymásra találva, hangolódva a mentálhigiénés gyakorlatokkal. Felismerhettük gyermekünkben a határozott vezetőt, amikor a fiúk vezették szavaikkal édesapáikat a saját maguk által tervezett és kivitelezett akadálypályán. Hibátlanul vezettek bennünket, édesapákat az éles kanyarokban, néhol négykézláb, máskor az asztalon kúszva. Jó volt átélni, hogy nyugodtan ráhagyatkozhatunk gyermekeinkre, pontos, kedves utasításaikra, hogy biztonsággal célba érjünk.

Ebéd után a gyerekek közösen játszottak, az apák kávé mellett vidáman beszélgettek. Délután két csoportra osztódtunk, az egyik fele a társaságnak szelfivadászaton volt a városban, indulás előtt kaptunk néhány szempontot a témaválasztáshoz. Nem kevés kreativitásra és gyorsaságra volt szükség, ha valaki mindent el akart készíteni. A többiek a szabaduló szobában közösen néztek a kihívások elé. Itt is szükség volt gyorsaságra, jó helyzetfelismerésre, kreativitásra, közös munkára. Ez igazi csapatépítés volt apák és fiaik között. Öröm volt együtt küzdeni, dolgozni a sikerért.

Az esti vetélkedőn apák és fiúk összemérhették tudásukat, gyorsaságukat és ügyességüket játékosan, sok nevetéssel, szurkolással egymás között.

Másnap, szabadon választhatóan közös szentmisével ünnepelhettünk az Irgalmasság vasárnapján. Délelőtt párban beszélgettünk kettőnk kapcsolatáról, és megtervezhettük közös bakancslistánkat. Jutott idő egy kis pingpongra, sakkra, tollaslabdára, csocsóra is.

Jó érzéssel a szívünkben búcsúztunk el egymástól ebéd után és indultunk haza. Apák és fiúk is úgy élték meg ezt a hétvégét, hogy érdemes másokat megismerni, barátságokat kötni és főként érdemes időt szakítani egymásra.



2018-03-20

Nagyböjti lelkigyakorlat

Kósa Rita

A március 16-18-ai hétvégén Dr. Martos Levente Balázs atya vezetésével lelkigyakorlaton vehettek részt mindazok, akik ebben a rohanó, zsongó-zsibongó világban elcsendesedéssel kívántak készülni húsvét ünnepére. Várakozással készültem a lelkigyakorlatra, hiszen ki ne szeretné egy teljes hétvégére hátrahagyni a feladatait, problémáit, kötelezettségeit? Keresztény emberként tudjuk, mennyire fontos az Istennel, Istennél töltött idő, mégis sokszor olyan nehéz időt szakítani erre az együttlétre a napi teendőink mellett. A lelki hétvége nagyszerű lehetőség arra, hogy rendezzük Isten-kapcsolatunkat; a csendben, az elmélkedésekben újra felfedezessük Isten szerető közelségét.

Balázs atya Szent Pál apostol szavaira hívta fel figyelmünket: „Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid.” (1Kor 7,29) Ha olyan rövid az időnk, miért töltjük mégis értéktelen dolgokkal? Miért vagyunk hajlamosak a rosszat, az értéktelent középpontba helyezni, és arra koncentrálni erőnket? A konkoly és a búza történetét (Mt 13, 24-30) hozta elénk példaképpen az atya, mikor a gazda azt mondja a szolgáinak, hagyják a konkolyt megnőni a búzával, s majd az aratáskor gyűjtsék össze és vessék a tűzre. A gazda nem akarja, hogy a most éppen kisarjadt búzában is kárt tegyenek azzal, hogy a konkolyt kitépik. Isten búzamezőjébe, a világba az ellenség is belevetette konkolyát, de nem az a feladatunk, hogy a rosszat irtsuk, hanem hogy a jót növeljük önmagunkban, környezetünkben.

Egy számomra érdekes és elgondolkodtató dologra hívta fel a figyelmemet lelki vezetőnk. A Bibliában számos olyan történetet találunk, amelyben csalódott, bosszús emberekkel találkozhatunk. Példaként említette a tékozló fiú bátyját, aki apja szemére vetette, hogy habár ő egyszer sem szegte meg atyja parancsát, az még egy gödölyét sem adott neki soha, hogy barátaival mulathasson (Lk 15, 29-30). Egy másik példa a szőlőmunkások esete, akik elégedetlenkedtek bérük miatt, mert úgy gondolták, hogy ők, akik „a nap terhét és hevét” viselték, majd többet kapnak, mint akik csak az utolsó órában jöttek dolgozni (Mt 20,12). Mi hányszor voltunk az ő helyzetükben? Hányszor zúgolódtunk amiatt, mert úgy éreztük, Isten nem adja meg, ami „jár” nekünk? Fontos, hogy merjük Isten elé tárni csalódásainkat, aggodalmainkat, bosszúságainkat. De emellett fedezzük fel az Ő kegyelmét, gondoskodását, ajándékait, melyeket nap mint nap készít számunkra.

Hogyan is növelhetnénk a jót a világban? Hogy is birkózhatnánk meg gondjainkkal, a nehéz élethelyzetekkel? Egyedül úgy, ha a Szőlőtőről táplálkozunk. Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5) Gondolkodjunk el: mi az én életem forrása? Mi ad nekem életet? Ha az igazi Szőlőtőn maradunk, életünk bőséges termést hoz. Hiszen ha Jézushoz tartozunk, az Atyához tartozunk, aki szüntelenül boldogságunkon munkálkodik – ha hagyjuk.



További hírek:

---------------------