2019-04-04

Kijutottunk! Apa-fia hétvége

Vasárnap délután van. A ragyogó tavaszi napsütésben haladunk hazafelé, az anyához és a lányokhoz, akiket ezen a hétvégén otthon hagytunk. Derűsek, nyugodtak és kipihentek vagyunk, a hétvégi eseményekről beszélgetünk, és sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz, mint pénteken.

A fiammal az „Apa-fia hétvégén” vettünk részt a Martineumban, ami csak rólunk és a mi kapcsolatunkról szólt. Péntek este érkeztünk, miután templomunkban részt vettünk a nagyböjti keresztúton, és mindjárt egy ismerkedési beszélgetésbe csöppentünk, amit Eszter, mint házigazda vezetett. Rajtunk kívül még 8 „pár” apa és fia ült a körbe rakott székeken és magukról beszéltek. Orvos, mérnök, jogász, vámos és börtönőr, az élet megannyi területéről érkező apák és 11-14 éves fiaik, csupa kedélyes és kíváncsi tekintet.

Az este további részében a szociális testvérek, Németh Erika és Pontyos Ildikó foglalkoztattak minket, akik egy kicsit beszéltek magukról, majd mindenféle játékba vontak be minket, így rögtön oldottabb lett a hangulat. Aztán egy nagyon is komoly feladat következett: gondosan előkészített gyufásdobozba kellett két üzenetet beleírni apáknak és fiúknak: miért vagyok rád büszke és miért lehetek még rád büszke. A dobozokat szépen becsomagoltuk, mint egy ajándékot és a rögtönzött, „Szent József a gyermek Jézussal” képpel feldíszített oltárra helyeztük. Másnapig, amikor az üzenetek elolvasása egy életre szóló élményt jelentett apának és fiúnak egyaránt.

Szombat délelőtt Sudár András és fia osztotta meg velünk saját személyes élményeit és az általuk hozott feladatoknak köszönhetően megtapasztalhattuk, hogy milyen bekötött szemmel bukdácsolni úgy, hogy a fiunk iránymutatásaira vagyunk utalva. Összeállítottunk egy munkabeosztást, ha anya combnyaktörést szenvedne, együtt terveztünk nyaralást, illetve az első randevúhoz adtunk tanácsokat. Ezt követően az apák elvonultak Andrással és meglepően mély beszélgetés alakult ki közöttünk a házasélet napfényes és árnyoldalairól. Közben a fiúk András fiaival, Ferenccel és Andrással tűzoltóautót, vadászfegyvereket és trófeákat csodálhattak meg.

A bőséges ebéd után egy kis kiruccanás következett Szombathely belvárosába. Egy fejtörőt kellett megoldanunk, aminek a betűit a város GPS-koordinátáival jelölt helyein lévő feliratokból tudtuk összerakni. Közben bőven jutott idő egy kis fagyizásra, beszélgetésre. A vacsora előtt még Eszter egy szabaduló-szoba társasjátékkal várt minket, ami nem volt könnyű, a végére a fiúk már jócskán elfáradtak, és kitalálták a nap szlogenjét: „Kijutottunk!”

Este még egy játékos vetélkedő várt minket, amelyet a Busa család apraja-nagyja animált, amelyen mindenki gyerekként szórakozhatott. Ami után igazán jól esett, hogy az ágyhoz juthattunk.

Az előző napnak és az óraátállításnak köszönhetően, Benedekkel a reggelit és a szentmisét is átaludtuk, de pihenten, vidáman ébredtünk és olyan jót beszélgettünk, amilyet péntek este biztos nem tudtunk volna. A zárókör és a közös ebéd után búcsút vettünk szívünkben a reménnyel, hogy jövőre ismét találkozhatunk.

Háromgyermekes édesapaként nap, mint nap átélhetem, hogy milyen nagy csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá. Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. A fiam apjának lenni még különlegesebb szerep, hiszen számára én vagyok a követendő minta, a lemásolandó idea, így csak hiteles, vállalható értékeket közvetíthetek számára. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapja leszek, ő pedig mindig az én szeretett fiam lesz. Ez a hétvége sokat segített abban, hogy ez a kapcsolat erősebb legyen, jobban értsem az érzéseit, örömeit, bosszúságait, flegma viselkedését, bele tudjam képzelni magam az ő helyzetébe. Ezt a programot minden felelős édesapának az erősen ajánlott kategóriában kellene helyeznie.

Végezetül a fiam, Benedek értékelése a hétvégéről:

Kijutottunk!

Azért ezt a címet választottam, mert ezen a hétvégén a programok kiválóak voltak, a szervezés is nagyon jó volt. Nos, a cím pedig a szombat délutáni szabaduló-szoba társasjátékra utal, mivel 2 és fél órát ültünk a férfiakkal a társasjáték fölött és a végére tényleg örültünk, hogy kijutottunk! Viszont kaptunk még esélyt újrakezdeni vagy megoldani az apák és fiak közötti konfliktusokat. Emellett még lehetőségünk volt sokat beszélgetni egymással, aminek nagyon örültem, mert általában édesapám annyit tud meg a napomról, hogy kaptam egy ötöst és hogy jó volt a napom. Szóval mindenkinek ajánlani tudom ezt a programot, szerintem nekünk nagyon sokat használt és remélem lesz folytatása.

2019-03-19

Nagyböjti lelkigyakorlat Zatykó László ferences atyával

Zatykó László ferences atya vezette 2019. március 15-17. között a Martineum Felnőttképző Akadémia a szokásos Nagyböjti lelkigyakorlatát.

A lelkigyakorlat mottója: "Itt van Jézus, a meggyilkolt, aki éppen holtában lett örökkön élő áldozat.”már előre jelezte, hogy igazán mély és tartalmas együttlétre számíthatunk.

Így is történt. László atya elragadó személyisége, vidámsága és átgondolásra hívó elmélkedései igazi segítséget nyújtottak utunkhoz a szent negyven napban.

A lelkigyakorlat során szó volt Jézus pusztájáról és a miénkről, az eucharisztikus jelenlétről, a nyolcadik nap öröméről, halálról és életről… Az elhangzott történetek igazi tanúságtétellé álltak össze, és a lelkigyakorlat vezetőjének nyitottsága, őszintesége segítette a résztvevőket is a megnyílásban – szentgyónás, baráti beszélgetés vagy akár fórum formájában is.

Jó volt engednünk, hogy ebben a három napban „e földi világ vonzáskörétől eltávolodva belépjünk az isteni szeretet gravitációs terébe” (Bagyinszki Ágoston). Ebben szeretnénk kitartani a hétköznapokban is…

2019-02-28

„Van időm Rád” hétvége Anyáknak és fiúknak

A farsang már a vége felé közeleg, pár nap csupán a nagyböjtig, és 12 anya + 12 fiú úgy érezte, épp most van a megfelelő alkalom, hogy kicsit jobban egymásra hangolódjanak, és eltöltsenek kettesben egy hétvégét a Martineum falai között 2019. február 22-től 24-ig.

A fiúk életkora 12 és 17 év közötti, az édesanyákét fedje most jótékony homály (bár az első estén ez is kiderült). Páronként egy kétágyas, puritán szoba, bőséges étkezés és változatos időtöltés lehetősége állt rendelkezésre a bő két napban.

Ami fontos tanulság, hogy nem kell különleges program ahhoz, hogy anya és kamasz gyermeke jól érezze magát együtt! Nem volt például wellness szolgáltatás, nem mentünk el squasholni, sem paintballozni, sem raftingolni – bármit is jelentsenek ezek J- még csak szabadulószobában sem jártunk, mégis kellően laza, és élményteli volt a hétvége.  Minden programon szabadon vehettünk  részt, semmi sem volt kötelezően előírva, rengeteg, jobbnál-jobb társasjáték állt rendelkezésre kellő mennyiségű szabadidővel.

 Felvezetésként szociális testvérek vezetésével különböző játékos feladatokkal hangolódtunk egymásra – már itt megtudhattunk új dolgokat egymásról, és ez a napok során csak egyre bővült. Ha valaki azt hinné, hogy ismeri tulajdon fiát, mint a tenyerét, próbálja ki ezt a hétvégét! Meglepetésben lehet része!

 Másnap mentálhigiénés szakember segítségével tekinthettünk egy kicsit másként egymásra.  A szombat délután során saját társasjátékot készítettünk, majd híres emberekkel fotózkodhattunk, már ha megtaláltuk őket a rejtvény alapján. Kényelmes sétával bejárva a belvárost, Szombathelyhez kötődő celebekkel készítettünk szelfit: Weöres Sándorral és macskájával, a falból kilépő James Joyce-szal, a püspöki székében ülő Szily Jánossal és a többi… (A felsorolásból ugye látható, hogy mindezen személyek szobor formájában álltak rendelkezésünkre?!)

Anélkül, hogy a közel 48 óra minden percéről beszámolnék, talán érezhető, hogy nagyon gyümölcsöző, ugyanakkor pihentető volt mindannyiunk számára a hétvége. Szívből ajánlom minden szülőnek, hogy részt vegyen ilyenen, amint lehetősége nyílik rá!

2019-01-22

Van időm Rád - Anya-lánya hétvége

Negyedik alkalommal került sor 2019. január 18-20. között a Martineum Felnőttképző Akadémián a Van időm Rád - Anya-lánya hétvégére.

Elsőszülött lányommal izgatottan vártam a program kezdetét. Nemrég édesapjával vett részt egy hasonló, apáknak és lányuknak szervezett hétvégén. A hazaérkezésük után még napokig szinte tapintható volt a közös hullámhossz, a titkos összekacsintásaikat megirigyeltem.

Ez a hétvége csak kettőnkről szólt. Félretettünk mindent, hogy egymással minőségi időt tölthessünk. Csak mi ketten. Együtt.

A hétvége kezdetén az egymásra hangolódást a szociális testvérek segítették játékokkal, lelki gondolatokkal. Ünnepélyes, megható volt a pénteki nap zárása, amikor kis mécses fényénél anya és lánya megáldottuk egymást.

A szombati nap délelőttje mentálhigiénés gyakorlatokkal telt. Kovács Andrea mentálhigiénés szakember irányító kérdései és a közös beszélgetés rávilágított, hogy más családoknak is hasonló örömeik és problémáik vannak kamasz lányaikkal. Bizony, tenni kell azért, hogy a kapcsolat gyermekeinkkel jobb legyen. Ez a program ráébresztett arra is: ha megismerem az Istentől rám bízott gyermeket, könnyebben megbízom benne. Ha ismerem, akkor az elfogadás is könnyebb, hitelesebb, és a lányok is jobban megértik a szülő szerető jószándékát, gondoskodó szeretetét.

Ebéd után Nacsa-Németh Szilvia türelmes segítségével hőre keményedő gyurmából ékszereket alkottunk egymásnak-magunknak. Sorra készültek a szebbnél szebb medálok, fülbevalók, melyeket este már büszkén viselhettünk is.

A hétvége elsősorban a közös időtöltésről szólt. Ezt szolgálták a vicces páros feladatok, a szombat esti vidám vetélkedő, de az anya-lánya pingpong és csocsómeccsek is.

Vasárnap délelőtt a szentmise után a páros beszélgetésé volt a főszerep. Jó volt odafordulással, nyitottsággal is kinyilvánítani egymás iránti szeretetünket.

Kívánom, hogy még sok szülőnek és gyermekének legyen lehetősége a rohanó hétköznapokba színt vinni egy ilyen vagy hasonló meghitt hétvégével!

2019-01-22

Házasság Hete Szombathely 2019

Szeretettel hívunk minden érdeklődőt idén is a Házasság Heti programokra. Részletek a plakáton.

További hírek: