Beléptető

2017-04-10

Van időm Rád! Apa-fia hétvége

Gönczöl Etele

2017. március 31. – április 2. között nyolc édesapa kiskamasz fiával töltött el egy hétvégét a Martineum Felnőttképző Akadémián. Az együttlét legfontosabb célja az volt, hogy apák és fiúk időt, figyelmet fordítsanak egymásra, közös élményeket szerezzenek, meglássák egymás értékeit. A program minden része e cél megvalósítását igyekezett segíteni.

Másodszori résztvevőként már tudtam, hogy egy felejthetetlen napokat fogunk a fiammal eltölteni, és nem is csalatkoztunk. Ezúttal a középső fiammal, Szabival vettem részt az egy hétvégés összehangolódáson.

Péntek este a szokásos, sőt kötelező játékos ismerkedéssel kezdődött a program, ami számomra igen sikeres volt, mert pocsék névmemóriám ellenére estére szinte minden apa és fiú nevét tudtam (segítség nélkül :-)).

A közös vacsora után folytatódott az ismerkedés, majd egy huszonéves fiú előadását hallgattuk meg, aki megosztotta velük saját apa-fia tapasztalatait gyermekkori és jelenlegi kapcsolatán keresztül édesapjával. De több volt ez egyszerű előadásnál vagy tanúságtételnél, mert az együtt töltött időt interaktívvá tette egy-egy nekünk szánt kérdőívvel vagy egy kis közös gyakorlattal, "legos" karkötő készítéssel.

A szombati nap is igen gazdag volt programokban. Délelőtt Kardos József vezetésével egy beszélgetésben vettünk részt, amit logikai fejtörők megoldása előzött meg. Beszéltünk a példaképeinkről, apák és fiúk egyaránt, majd apákra és fiúkra bomlott a csapat. A fiúk újságokból kivágott képekkel egy-egy plakátot készítettek, melynek a címe: Milyen apa szeretnék lenni?  Mi apák pedig egy mélybenéző beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen szerepeket, feladatokat gondolunk a férfiaknak általában, és melyek azok, amelyek hozzánk közel, illetve távol állnak ezek közül. Lelki értelemben többek számára ez volt az egyik csúcspontja a hétvégének, amint az a vasárnapi zárókörben kiderült.

A délután ismét közösen telt a fiainkkal. Volt lehetőség csocsózni, pingpongozni és sok más, főleg páros játékot játszani. Emellett a délután másik nagy attrakciója az "Ott vagyunk már?" című játék volt, amely az azonos nevű társasjáték analógiájára abból állt, hogy a városban párosan csavarogva meg kellett találnunk és lefényképeznünk minél több olyan dolgot, melyet egy listán összeírva megkaptunk. Közben persze öröm volt a kettesbenlét, a beszélgetés, a „van ideje rám” – érzése.

            És ezzel még nem ért véget sem a szombat, sem a játéksorozat. A vacsora után izgalmas vetélkedőn vettünk részt, ahol számot adhattak a párok tudásukról, ismereteikről, szerencséjükről és ügyességükről, és kiderült például, ki ismer fel legtöbbeket kisbabakori fényképük alapján, vagy ki tud legjobban elgargarizálni egy dalt. A feladatok sokszínűségét fel sem tudnám sorolni, de talán nem is kell; jobb, ha mindenki maga próbálja ki, a következő, remélhetőleg megrendezésre kerülő, apa-fia hétvégén. A vidám játék mellett nagy tapasztalat volt, hogy tudnak fiúk és férfiak úgy versenyezni, hogy közben örülnek a másik eredményének, segítik, bíztatják a vetélytársakat. Ettől vált versengés helyett igazán férfias együttlétté az este.

A nap zárásaként mi édesapák Lázár Ervin egyik történetét olvastuk el a fiúknak, akik kamaszként is hálásak voltak az esti meséért.

Vasárnap egy teszt segítségével megismertük saját és fiúnk szeretetnyelvét, majd ezzel kapcsolatban személyre szóló "kuponokat" készítettünk egymás számára, melyet otthon bármikor beválthatunk a másiknál.

A szentmise utáni zárókörben minden résztvevő kiemelte az együtt töltött idő, az intenzív figyelem, a vidámság ajándékát, és az elhatározást, hogy otthon is időt fordítunk egymásra.



2017-03-27

Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat

Szmodics Petra

2017. március 17-19. között a fiataloknak a Martineum Felnőttképző Akadémia egy nagyböjti lelkigyakorlatot szervezett, melynek jelmondata így szólt:

„Uram, mire leszek tehát való az életben?” (Brenner János)

A Nyolc Boldogság Közösség tagjai vezetésével zajlott a lelkigyakorlat, mely során a fiatalok rengeteg hitéletüket mélyítő programban vehettek részt.

 

A pénteki nap folyamán, az ismerkedésen kívül, egy kisfilmet néztünk meg, illetve közösen imádkoztunk este. A következő nap sok érdekes program várt minket, többek között dicsőítés, kiscsoportos beszélgetések a hétköznapi hősökről és példaképeinkről, szentmise, szentségimádás. Ezek mellett két nagyon elgondolkodtató előadást hallhattunk - a lelkialkatokról, illetve az életszentségről - valamint liturgikus táncokat is táncolhattunk. Szombat este egy zenekar társaságában imaestet tartottunk. Vasárnap a dicsőítés és a szentmise mellett kiscsoportos foglalkozás is volt, mely után a búcsúzkodás következett.

Számos alkalommal vettem már részt a Martineum Felnőttképző Akadémia által szertvezett lelkigyakorlatokon, de minden alkalommal valami újat tanulok, mindig megismerkedhetek hozzám hasonló fiatalokkal. Itt elcsöndesedhetünk, elvonulhatunk a hétköznapok gondjaitól, és a csendben Istenre és egymásra figyelhetünk.

 

Minden fiatalnak ajánlom a következő lelkigyakorlatot, mely 2017. december 8-10. között lesz megtartva.

Szöveg: Szendrő Sára
Fotó: Szmodics Petra



2017-03-01

Elváltak lelki hétvégéje

B. Markovits Eszter

2017. február 17-19. között a Martineum Felnőttképző Akadémia elváltak számára szervezett lelki hétvégét Bíró László családreferens püspök vezetésével. A jelentkezők nagy száma is jelezte, hiánypótló kezdeményezésről van szó.

A résztvevők között voltak elvált-újraházasodottak, elvált-egyedülélők, de olyanok is, aki korábbi házasságuk érvényességének vizsgálatát tervezik. Mindannyian nagy nyitottsággal érkeztek a programra, így fogadták az Egyháztól a lelkigyakorlatot vezető Püspök atya személyében is megnyilvánuló nyitást, elfogadást.

Pedig már a meghirdetésből is kiderült, az Egyház tanítása a Családszinódus után sem változott, Ferenc pápa „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítása nem hozott új doktrinát. De az Egyház szeretete élő és valóságos mindenki felé, akármilyen életállapotban is van. Ezt tanulták és tapasztalták a résztvevők a két nap során. Visszajelzéseik arról tanúskodnak, célba ért az üzenet:

„Nagyon felemelő élményt nyújtott számomra az Elváltak lelki hétvégéje Szombathelyen!
Megtanultam, hogy a hitem befelé fordít, hogy megismerjem magam, a szeretet pedig kifelé, mert az Úr küld, hogy megismertessem Őt a környezetemmel. Mióta hazajöttem, ezt nagy erővel képes vagyok megvalósítani.
Fontos utasításként kaptam, hogy mindannyiunk helye a vámos helyén van, aki azt mondja: "Irgalmazz nekem, bűnösnek!", akár jó házasságban élünk, akár nem.
Megtapasztaltam, hogy az Isten öröm, nyugalom, béke forrása. Azt is, hogy az Úr örül, ha irgalmazhat. Megértettem, hogy ahhoz kapunk kegyelmet, ami szánva van nekünk, nem ahhoz, amit szeretnénk.
És ami számomra a legfontosabb tanulsága a lelkigyakorlatnak, hogy a tisztaság intenzív kapcsolat! Kívánom megvalósítani későbbi életem során, hogy nekem szánt társammal egymás felé nézve, együtt tekintsünk Isten felé! Ketten-hármasban szeretném élni házasságomat, ha ez egyszer megadatik még nekem.”

 „Nagyon sok a zavar bennünk, elváltakban és a környezetünkben is. Sok a fájdalom, de nagyon kevés az értő segítség. Nagyon fontos alapvetéseket tisztázni, pontosítani, mert ez nagy segítség a keresztény identitásunk újraértelmezésében.”

„Nagyon jó, hogy a Házasság Hete idején rendezték meg ezt a lelkigyakorlatot, Aki egyedül maradt, az életének legnagyobb kudarcának érezheti, hogy nem tudta megőrizni a házasságát, és egyben tartani a családját. Jó érezni, hogy az egyház ilyenkor is gondol ránk, és fontosnak tart minket! Köszönöm a lelkigyakorlatot!”

"Tele kíváncsisággal és reményekkel jöttünk el a lelki gyakorlatra, mert helyzetünkből adódóan, néha kirekesztettnek érezzük magunkat az Egyházból. Sok sebet kaptunk már a családunk széthullása kapcsán is és a helyzet csak fokozódott azzal, hogy nem tudjuk hol a helyünk ezentúl az Egyházunkban, közösségeinkben.

Bíró püspök úr ezeken a kétségeken, gyötrelmes gondolatokon segített át minket ezen a hétvégén.

Útmutatást adott, reményt és elfogadást, felénk nyújtotta Isten szeretetét, hogy megújuljon hitünk ebben a nem könnyű, ebben a megkülönböztetett állapotunkban is.

Elsőként beszélt arról, hogy az Egyház nem akar doktrínát változtatni.

Kimondja, hogy a házasság szent kötelékét senki sem szakíthatja szét, csak Isten, aki egybe kötötte.

Azonban az Egyház jól ismeri milyen betegségek gyötrik a mai családot. De, és ez a lényeg, az Egyház az édesanya és nem a közjegyző, hogy ítélkezzen. Az Egyház a család barátja és minden családot segít, hogy a Jézusi úton haladjon.

Az egészséges családok felé hajolva viszont a katolikus emberek mindig csak az ideálisat képzelik el, arról beszélnek, azt fogadják el. De akkor hol vagyunk mi?

Az Egyház véleménye ennél összetettebb. Azt mondja, akit megkereszteltek, az az Egyház tagja, ezért nem mondhat le róla. Nem másodrendű tagja az Egyháznak. Isten nem veti el azt, akit már egyszer megelőzőleg szeretett.

Amoris Laetitia, Ferenc pápa a családban megélt szeretetéről kezdetű apostoli buzdítása volt az alapja annak, amiből a püspök úr számunkra átadta gondolatait.

Így szólt: Reintegrációval kell kezelnünk azokat az embereket, akik elváltak. Ott kell szeretni az úton, ahol éppen van. Nem szűnt meg a keresztsége, mert másképp él, mint a teljes családban élők.

Az eseményt elítéljük, de a személyt szeretjük.

Az, hogy valaki elvált és nem áldozhat valamiért, nem egy erkölcsi ítélet, hanem egy objektív helyzet. Nem büntetés, hanem egy jel szerep, amit az Egyház felvállalt. Az Egyház ezzel a házasságot védi. Nehéz követni érzelmileg, de az objektív helyzet lehetetlenné teszi az áldozást azok számára, akik új nem szentségi kapcsolatban élnek.

Egy elvált embert két dimenzióban lehet szemlélni:

-         Az igazság felől: a helyzetet látjuk

-         Az irgalom felől: az embert látjuk

Ez a két dimenzió, melyet a katolikus emberek összemosnak, és ezért nem tudják, hogyan közelítsenek egy elvált emberhez. A gyóntató a helyzettel találkozik, de nem helyzetet kísér az Egyház, hanem embereket.

Az Egyház azt vizsgálja, hogy az úton most éppen hol vagyunk. A kísérő embernek oda kell menni, ahol éppen most vagy. Az Egyház oda akar menni hozzád, ahol most vagy.

Kísér, szeretettel fordul hozzád, ha most nem is tudsz részesedni a teljes életében, de elismeri, hogy Isten kegyelme részedre is megadatott. Találjuk meg a jó utat és azon járjunk.

Ezek a vigasztaló szavak mindnyájunk szívéig hatoltak. Szó esett még sok más dologról is, de nekem ezek voltak a legfontosabb üzenetei ennek a lelki gyakorlatnak.

Befejezésül Bíró László püspök atyától idézem:

„Isten képes megfékezni a haragját, de nem képes megfékezni az irgalmát!”

 



2017-02-08

A kulisszák mögött Dr. Beer Miklóssal

B. Markovits Eszter

Február 3-án, pénteken délután zsúfolásig megtelt a Martineum Felnőttképző Akadémia nagyterme, sokan voltak kíváncsiak Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és Dr. Németh Norbert beszélgetésére. Sokakat vonzott az meghirdetésben olvasott ígéret, hogy kicsit mögénézhetünk a dolgoknak, és megtudhatjuk, mi zajlik „a kulisszák mögött”, egy megyéspüspök lelkében.

Nem okozott csalódást a beszélgetés. A püspök atya leplezetlen őszinteséggel beszélt az őt foglalkoztató kérdésekről, élményeiről, vágyairól. Tanította a hallgatóságot arról, hogy minden kapcsolatban alapvető, hogy bele tudd érezni magadat a másik ember helyzetébe. Ez határozza meg a migránskérdésről vallott gondolatait - hiszen senki sem maga választja meg, hová születik -, de  vidékfejlesztési tevékenységüket és a cigánypasztorációban végzett munkát is.

Dr. Beer Miklós hangsúlyozta, lelkipásztorként, emberekkel foglalkozva, sorsokról gondolkodva nem szabad szabályok, szertartások mögé bújni, hanem mindig együttérzéssel kell végezni a szolgálatot. Hiszen a keresztény élet valójában akkor kezdődik, amikor a templomból kilépünk.



2017-02-06

Van időm Rád! Édesanyák és lányok hétvégéje

Némethné Besenyi Erika és Liána

Január utolsó napjaiban rendezték meg a „Van időm Rád” Anyák és lányok hétvégéjét a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián.

A programon 15 édesanya és egy 10-16 év közötti lánya vehetett részt.  A nagy érdeklődés miatt a létszám gyorsan betelt.

A szervezők célja az volt, hogy a mai rohanó világban kicsit megállva tudjunk lányainkra teljes lényünkkel figyelni, megértsük érzéseiket, gondolataikat, ismerjük meg még jobban őket, legyen időnk velük őszintén, nyíltan beszélgetni. A közös élmények, játékok révén kapcsolatunk erősödjön, és ezekből az együtt töltött napokból tudjunk a későbbiekben is erőt meríteni.

A péntek estét a domonkos nővérek vezetésével töltöttük. Játékosan, de rávilágítottak bennünket a gyermekeinkkel megélt közös élmények fontosságára. Egy kedves kis mesével szemléltették, hogy az értékeket folyamatosan meg kell mutatnunk gyermekeinknek ahhoz, hogy később felismerjék az életben a helyes utat. Az estét gyertyafényes, gitáros áhítattal zártuk.

Szombat délelőtt Kovács Andrea mentalhigiénés szakember és lányai segítségével a lányok életkor szerint két csoportban, mi édesanyák külön tréningen vehettünk részt. A gyakorlatok célja az volt, hogy önmagunkban is tisztázzuk gyermekünk értékeit, hibáit, és vele szemben támasztott elvárásainkat. A szakember igyekezett rávilágítani a kamaszkor szépségeire, nehézségeire, és tanácsot adni egy-egy probléma megoldására vagy elviselésére. A lányok hasonló feladatokkal jellemezték édesanyjukat. Érdekes volt összehasonlítani az egymásról készített képeket, jellemzéseket, és szembesülni azzal, milyennek lát, mennyire ismer bennünket gyermekünk.

A lányok részéről a hétvége fénypontja minden bizonnyal a szombat délutáni közös alkotás volt. A CakeArt cukrászda közreműködésével minden pár választhatott egy előkészített tortát. A torta díszítéséhez minden eszköz és kellék a rendelkezésünkre állt. Rövid ismertető után a saját ízlésünknek, fantáziánknak megfelelően láthattunk neki a munkának. Végül szebbnél szebb mesterművek születtek, melyet Devecseri Bálint anya-lánya fényképeken örökített meg. Az elkészült tortákat örömmel és büszkén vittük haza a család otthonmaradt tagjainak.

Az estét páros vetélkedővel töltöttük, ahol sok vicces, játékos, néha gondolkodtató feladatot kellett megoldani lányainkkal.  A legnagyobb sikere talán a papucsrugdosó versenynek volt. A legügyesebb pár nyereménye egynapos tandembérlet a Herényiek Háza jóvoltából, hogy az együtt töltött időt tovább folytassuk.

Vasárnap délelőtt a legfőbb cél az volt, hogy anyák és lányok páros beszélgetésben megismerjük egymás szeretetnyelvét. Ha már tudjuk egymásról, hogy mi a legfontosabb a másiknak, jobban kedvében tudunk járni, jobban megértjük nehézségeit, könnyebben tudunk segíteni, és ezáltal közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Köszönet a szervezőknek a lehetőségért, a színvonalas programokért, a sok figyelmességért! Sokat nevettünk, játszottunk, és egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk el lányainkkal. Úgy gondolom, minden gyermek megérdemelné, főként a többgyermekes családokban élők, hogy egy ilyen programon részt vegyen.



További hírek:

--------------