Beléptető

2019-06-24

"Csendben szemlélni" - Pedagógusok lelkigyakorlata

Tangl Lászlóné

2019. június 18-20. között rendezték meg a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működő iskolák, óvodák pedagógusainak lelkigyakorlatát a Martineum Felnőttképző Akadémián. A lelkigyakorlatot Bakos Gergely OSB vezette.

Gergely atya a lelkigyakorlat elmélkedésein a filozófia segítségével próbált elvezetni bennünk olyan igazságokhoz, amelyek a pedagóguspályán tanár és tanítvány kapcsolatában nélkülözhetetlenek.  A kiscsoportos beszélgetések alkalmával lehetőségünk volt szövegelemzéseket végezni: hogy változik az egyszerű, hétköznapi ember kiválasztott prófétává Puskin versében, az antik görög bölcsek által megfogalmazott gondolatok hogyan kapcsolódnak a keresztény tanításokhoz. Megtapasztalhattuk a Szentírás imádságos olvasásának módszerét a „lectio divinát”, amelynek segítségével Isten szava nemcsak értelmünket szólítja meg, hanem érzelmeinket is megérinti, és az ember egyre könnyebben nyílik meg Isten üzenete felé. A gondolatok megosztásával az emberi kapcsolatok is elmélyülnek a közösségben.

Megvitattuk, hogy az életben a példaképek fontos szerepet töltenek be, és mindenkinek kell követendő pozitív minta, akitől tanulhat, aki irányt mutathat. A világ sorsa azon múlik, hogy mi milyen emberek vagyunk. Belepillanthattunk az amerikai pszichológus, Jordan Peterson 12 szabály az élethez című nagysikerű könyvének tanácsaiba is.

Fontos eleme volt a lelkigyakorlatnak a csend, amely Gergely atya szerint életünk egyik fókusza, nélkülözhetetlen abban, hogy az Igére és önmagunkra figyelhessünk, és megtapasztalhassuk az imádság átalakító erejét.

A lelkigyakorlat olyan színtere volt az együttlétnek, ahol mindannyian átgondolhattuk az elmúlt tanév munkáját, problémáit, és a templom csendjében megköszöntük a Jóistennek a gondoskodását.

 

 

Tangl Lászlóné

 



2019-06-19

Egy asztalnál az Úrral

Dr. Csabáné Király Erzsébet Mária

Bibliodráma csoport a Martineum Felnőttképző Akadémián – résztvevői beszámoló

Évek óta nézegettem ezt a programot. Valahogy mindig lemaradtam róla. E tanévben – már a Barabás-pontok miatt is – úgy döntöttem, mindenképp jelentkezem.

Azt hittem, tanári továbbképzésre megyek, hogy tudjak hittanórákon dramatizálni egy-egy bibliai történetet, így a tanórák is színesebbek lehetnek. Már az első alkalom után világossá vált előttem, hogy ez nem módszertani képzés. Ez rólam szól. Meg a többiekről. Saját örömeinket, félelmeinket, vágyainkat, fájdalmainkat, kérdéseinket, nehézségeinket, sikerélményeinket hozhattuk el, amit közösen feldolgoztunk. Hol nyíltan, hogy „utómunkálatokban”.

Ezúttal kilencen jelentkeztünk. Az öt alkalom alatt jól megismertük egymást, kedves barátságok születtek, értékes ismeretségekre tettünk szert. Idegenek voltunk többnyire egymásnak, mégis úgy mentünk el minden szombaton, hogy alig várjuk a következőt!

Mindig játékkal, mozgással, „hogy vagy?”-körrel kezdtük az alkalmat. A délelőttök kis szituációs gyakorlatokkal, beszélgetésekkel teltek el, majd ebéd s a hagyománnyá vált kávézás után egy bibliai történetet játszottunk el minden nap más szempontból, más módszerrel.

Az együttlétet egy emlékbe vihető kézműves munkával fejeztünk be (festettünk, kerámiáztunk, levelet írtunk). Nem maradhatott el a cím- és telefonszámcsere sem.

Velem mit tett ez a program? A befejező körben még nem tisztázódott le bennem. Azóta nyitottabb vagyok, nem félek a párbeszédektől, érzékenyebb lettem más lelki problémáira, könnyebben meg tudom hallgatni a másikat.

Az egyik legmegragadóbb eredménye az lett számomra, hogy –bár nem módszertani képzés volt, mégis – egyik hittanórán feldolgoztam a gyerekekkel a hétvégén megfigyelt módszerrel A tékozoló fiú példabeszédet. A gyerekek még hetekkel utána is azt kérték, játsszuk újra el!

Aki szeret játszani, kicsit más bőrébe bújni, kipróbálni különböző helyzetekben magát anélkül, hogy komolyabb színészi tehetsége lenne, bátran jelentkezzen a következő bibliodráma csoportba! Aki eddig otthon inkább „Márta” volt a sürgés-forgásával, itt megtapasztalhatta, milyen lehet „Máriának” lenni. Vagy Jézus tanítványaként az Urat várni.

Köszönöm Baranyayné Rohn Erzsébetnek és Goda Ilonának azt az öt szombatot, amelyen velünk voltak. Köszönöm a szervezőknek, akik nem adták fel, hogy meg lehessen tartani a Bibliodráma idei hétvégéit.

A program az EGYH-KCP-18 pályázat keretében valósult meg.



2019-05-29

Dávid Sátra zenei képzés

Márovicsné Pék Mónika

"Bemegyek Dávid sátrába, 

Istenem szent hajlékába,

Hogy Vele legyek és dicsérjem 

Őt szüntelen..."

2018 októberében indult az a hét hónapot átívelő képzés, amely minket, jelentkezőket hétről-hétre liturgikus zenei szolgálatra és dicsőítésre volt hivatott felkészíteni lelki, elméleti és gyakorlati téren egyaránt.

A képzés minden várakozásomat felülmúlta a maga komplexitásában, hiszen minden egyes alkalom hálaadással, lelki ráhangolódással, Isten Jelenlétének megélésével, dicsőítéssel kezdődött. Ezt követte a tematikusan felépített tanítások sorozata a hálaadásról, a dicsőítésről, a bűnbánatról, az alázatról, Isten jelenlétéről, egyházi-, teológiai-, liturgiai-, elméleti tudnivalókról, a zenei szolgálatról, szervezési-tervezési kérdésekről. A Szentírást, azon belül sokszor zsoltárokat olvastunk, sőt saját zsoltárt írtunk is, egyházközségi- családi programot terveztünk gondolat-térkép segítségével, és készítettünk hozzá plakátot is... Gyakorlatban sok új ismeretet  és segítséget kaptunk a gitáros órákon. A közösségi életbe, közösségi szolgálatba is betekintést nyerhettünk a "Te vagy a városunk Ura" projekt és az Új Esély zenekar próbáin és szolgálatain. 

A képzés zárásaként lelkigyakorlaton vettünk részt dicsőítéssel, tanításokkal, szentségimádással. Megérezhettük a Szentlélek erejét, ajándékát és hitünk, szeretetünk erősödését. Támogató, figyelmes, szeretetteljes közösségben voltunk már szinte a kezdetektől, mindannyian tanultunk egymástól, tudtunk egymásért imádkozni.

Nagyon sok hasznos és használható útmutatással, lelki tartalommal töltekezve tudjuk a saját plébániánkon megélni a tanultakat, hogy Isten még nagyobb dicsőségére szolgálhassunk a szentmiséken és egyéb alkalmakkor.

Nagy kegyelemnek tartom, hogy résztvevője lehettem ennek a nagyszerű programnak, képzésnek.



2019-04-25

Szólj be a papnak - vitasorozat 6. rész (záróalkalom)

Zanati Márió

A Szólj be a papnak! c. programsorozat szombathelyi csapata (Martineum Felnőttképző Akadémia) idei tanév utolsó alkalmára hirdetett estét 2019. április 24-én, este hét órai kezdettel. A helyszínt a Frei Kávézó szolgáltatta, akik finom italkülönlegességekkel várták a vendégeket.

A kb. 40-50 főt számláló közönség – utolsó alkalomra tekintettel – egy könnyedebb témában kérdezhették és hallgathatták a meghívott előadókat, amely a „papok titkos élete” címet viselte. A fő kérdés így hangzott: „Mit csinál a pap, amikor nincs szolgálatban?”.

A három meghívott beszélgetőpartner pedig Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész, Jakab Bálint református lelkész és Csány Péter szalézi szerzetes volt. Szuper hangulatot és vidám perceket szolgáltattak a hallgatóságnak.

A beszélgetés során nagyon sok kisebb-nagyobb témák és kérdések felmerültek, mint például a lelkészek hobbijai, kikapcsolódási formáik, azoknak feltöltődés lehetőségeik és nem mellesleg azon formájuk, hogy miként is lehet megtalálni bennük az Istent.
Előkerült még a lelkészeknek a saját családjukban való papi lét, tehát miként tudnak inkább családapaként viselkedni, mint papként. Felmerült az is ezen gondolatban, hogy milyen lehet lelkész gyermekének lenni, hogy mennyire élhetik meg nehézségként vagy inkább előnyként.
Előkerült a közélet gondolata is, hogy mennyire feladata a lelkésznek a templomon kívül, a község, falu, város tekintetében képviseltetni magát és saját gondolatait.
Ugyancsak szóba került a megszentelt idő kérdése is, hiszen a lelkész is ember, ezért a szabadidő felhasználása is fontos momentum lehet a mindennapjaiban. Hiszen a pásztoroknak mindig résen kell lenniük a bárányok tevékenységére.
És nem utolsósorban a kedvenc filmek, tv-csatornák és ételek kérdése is felvetődött, amelyre remek és frappáns válaszokat hallhatott a közönség.
És utolsó alkalmon előkerült az is, hogy a „beszólások” milyen személyiségformálók tudnak lenni az ember civil és papi életében egyaránt. Csupán az a feladat, hogy jól kell „beszólni”.

Az eseménysorozat tehát ezzel az alkalommal most lezárult, azonban ősztől minden bizonnyal folytatódik majd és minden kedves érdeklődőt bíztatunk, hogy jöjjenek és látogassanak el ezekre az alkalmakra és „szóljanak be”, faggassák a meghívottakat kérdéseikkel.

Aki esetleg kíváncsi lenne az előző alkalmakra is, megtekintheti a Szólj be a papnak! fő Facebook-oldalán, ahol a videók között megtalálhatja a felvételeket, s visszanézhetők utólag is.

Folytatás ősszel!

Szöveg: Zanati Márió



2019-04-04

Kijutottunk! Apa-fia hétvége

dr. Varga Péter és Benedek

Vasárnap délután van. A ragyogó tavaszi napsütésben haladunk hazafelé, az anyához és a lányokhoz, akiket ezen a hétvégén otthon hagytunk. Derűsek, nyugodtak és kipihentek vagyunk, a hétvégi eseményekről beszélgetünk, és sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz, mint pénteken.

A fiammal az „Apa-fia hétvégén” vettünk részt a Martineumban, ami csak rólunk és a mi kapcsolatunkról szólt. Péntek este érkeztünk, miután templomunkban részt vettünk a nagyböjti keresztúton, és mindjárt egy ismerkedési beszélgetésbe csöppentünk, amit Eszter, mint házigazda vezetett. Rajtunk kívül még 8 „pár” apa és fia ült a körbe rakott székeken és magukról beszéltek. Orvos, mérnök, jogász, vámos és börtönőr, az élet megannyi területéről érkező apák és 11-14 éves fiaik, csupa kedélyes és kíváncsi tekintet.

Az este további részében a szociális testvérek, Németh Erika és Pontyos Ildikó foglalkoztattak minket, akik egy kicsit beszéltek magukról, majd mindenféle játékba vontak be minket, így rögtön oldottabb lett a hangulat. Aztán egy nagyon is komoly feladat következett: gondosan előkészített gyufásdobozba kellett két üzenetet beleírni apáknak és fiúknak: miért vagyok rád büszke és miért lehetek még rád büszke. A dobozokat szépen becsomagoltuk, mint egy ajándékot és a rögtönzött, „Szent József a gyermek Jézussal” képpel feldíszített oltárra helyeztük. Másnapig, amikor az üzenetek elolvasása egy életre szóló élményt jelentett apának és fiúnak egyaránt.

Szombat délelőtt Sudár András és fia osztotta meg velünk saját személyes élményeit és az általuk hozott feladatoknak köszönhetően megtapasztalhattuk, hogy milyen bekötött szemmel bukdácsolni úgy, hogy a fiunk iránymutatásaira vagyunk utalva. Összeállítottunk egy munkabeosztást, ha anya combnyaktörést szenvedne, együtt terveztünk nyaralást, illetve az első randevúhoz adtunk tanácsokat. Ezt követően az apák elvonultak Andrással és meglepően mély beszélgetés alakult ki közöttünk a házasélet napfényes és árnyoldalairól. Közben a fiúk András fiaival, Ferenccel és Andrással tűzoltóautót, vadászfegyvereket és trófeákat csodálhattak meg.

A bőséges ebéd után egy kis kiruccanás következett Szombathely belvárosába. Egy fejtörőt kellett megoldanunk, aminek a betűit a város GPS-koordinátáival jelölt helyein lévő feliratokból tudtuk összerakni. Közben bőven jutott idő egy kis fagyizásra, beszélgetésre. A vacsora előtt még Eszter egy szabaduló-szoba társasjátékkal várt minket, ami nem volt könnyű, a végére a fiúk már jócskán elfáradtak, és kitalálták a nap szlogenjét: „Kijutottunk!”

Este még egy játékos vetélkedő várt minket, amelyet a Busa család apraja-nagyja animált, amelyen mindenki gyerekként szórakozhatott. Ami után igazán jól esett, hogy az ágyhoz juthattunk.

Az előző napnak és az óraátállításnak köszönhetően, Benedekkel a reggelit és a szentmisét is átaludtuk, de pihenten, vidáman ébredtünk és olyan jót beszélgettünk, amilyet péntek este biztos nem tudtunk volna. A zárókör és a közös ebéd után búcsút vettünk szívünkben a reménnyel, hogy jövőre ismét találkozhatunk.

Háromgyermekes édesapaként nap, mint nap átélhetem, hogy milyen nagy csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá. Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. A fiam apjának lenni még különlegesebb szerep, hiszen számára én vagyok a követendő minta, a lemásolandó idea, így csak hiteles, vállalható értékeket közvetíthetek számára. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapja leszek, ő pedig mindig az én szeretett fiam lesz. Ez a hétvége sokat segített abban, hogy ez a kapcsolat erősebb legyen, jobban értsem az érzéseit, örömeit, bosszúságait, flegma viselkedését, bele tudjam képzelni magam az ő helyzetébe. Ezt a programot minden felelős édesapának az erősen ajánlott kategóriában kellene helyeznie.

Végezetül a fiam, Benedek értékelése a hétvégéről:

Kijutottunk!

Azért ezt a címet választottam, mert ezen a hétvégén a programok kiválóak voltak, a szervezés is nagyon jó volt. Nos, a cím pedig a szombat délutáni szabaduló-szoba társasjátékra utal, mivel 2 és fél órát ültünk a férfiakkal a társasjáték fölött és a végére tényleg örültünk, hogy kijutottunk! Viszont kaptunk még esélyt újrakezdeni vagy megoldani az apák és fiak közötti konfliktusokat. Emellett még lehetőségünk volt sokat beszélgetni egymással, aminek nagyon örültem, mert általában édesapám annyit tud meg a napomról, hogy kaptam egy ötöst és hogy jó volt a napom. Szóval mindenkinek ajánlani tudom ezt a programot, szerintem nekünk nagyon sokat használt és remélem lesz folytatása.



További hírek:

--------------------------