Beléptető

2017-12-21

A hétköznapok Istene

Horváth Attila és Ági

A fenti címmel szervezett háromnapos Adventi lelkigyakorlatot 2017. december 15-17. között a Martineum Felnőttképző Akadémia. A címet pontosabban fogalmazza meg az alcím „Hogyan ismerem fel Istent a hétköznapokban?”. Lelki vezetőnk Bejczi Tibor domonkos atya volt Sopronból, akit 2010. május 8-án szentelt pappá Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát. 

A lelkigyakorlat bevezető gondolata kiemelte, hogy Isten szól hozzánk naponta, személyesen, szeretettel és az adott pillanatban. Az Úr Jézus a hétköznapok Istene, mert az egyszerű emberek között élt, dolgozott, tanított, gyógyított és csodát tett. Ezáltal a hétköznapok világában minden ember szentté válhat, vagyis Istennel egyesülhet a szeretetben. A lelkigyakorlat rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyeket felismerhetünk saját életünkben: rossz tapasztalataink miatt egyrészt nehéz elhinni, hogy van valaki, aki mindig szólni akar hozzánk és meg akar hallgatni minket, másrészt pedig küszködünk azzal, hogy a jelenben éljünk, vagyis gondolataink ne a múltban vagy a jövőben járjanak. Elhangzott, hogy az életünk hasonlít a falevélhez, amely erekből és kötőszövetből áll össze. Az imaéletnek (erek) és a hétköznapoknak (kötőszövet) tehát szükségük van egymásra lelki egészségünk megőrzésében.

A hétköznap tulajdonképpen adomány, amelyben megnyilvánul Isten akarata. Ennek felismerésében és megvalósításában segít a Szentírás. Lelkigyakorlatunk vezérgondolata az angyali üdvözlet örömhíre, tanítómesterünk pedig Szűz Mária volt. A názáreti leány példáján tanultuk meg, hogy mit jelent és hogyan lehetséges befogadni Isten szavát a mindennapokban. 

A három intenzív lelki nap alatt elmélyülhettünk az Egyház legősibb imagyakorlatában, a lectio divina végzésében. A szentírásolvasás minden egyes szakaszába egy-egy előadás vezetett be minket, utána pedig egyéni feladatokat kaptunk a csendes időre. .A Verbum Domini apostoli buzdítás is ajánlja a lectio divina gyakorlatát, mert az valóban „képes feltárni a hívő előtt Isten Szavának kincstárát”. A lectio divina a szöveg olvasásával a lectioval kezdődik, amikor megismerkedünk a szöveg tartalmával, kontextusával, vagyis feltesszük a kérdést: mit mond a bibliai szöveg önmagában? Pénteki bevezető előadásában Tibor atya hangsúlyozta, hogy fontos elolvasni minden este a következő napi evangéliumot, és megfogalmazni egy konkrét kérést a szöveggel kapcsolatban. Így vetjük el az isteni magot lelkünkbe, amely az éjszaka alatt érlelődik, és a következő nap során tovább növekszik, amikor is vissza-visszatérünk előző este megfogalmazott kérésünkhöz, vágyunkhoz. Szombati kezdő feladatként kaptuk, hogy keressük meg azt a kulcsszót, amely megfogalmazza számunkra az evangéliumi szakasz lényeget. Ehhez az Egyház gyakorlatából különböző támpontokat mutatott be a domonkosrendi atya. Az olvasást követi a meditáció arról a kérdésről: mit mond a bibliai szöveg nekünk? Ezen a ponton mindenkinek személy szerint engednie kell, hogy a szöveg megérintse őt, és kérdéseket vessen föl, hiszen az isteni szó nem csak a múltban elhangzott, hanem a jelenben is élő és átható tanítás. Mindig Isten az, aki először megszólít. A meditáció igazságot közöl életünkről. Itt a szembesülés áll a középpontban: önmagunkkal konfrontálódunk. Ezután érkezünk el az oratiohoz, az imádsághoz, amely arra a kérdésre keresi a választ: mit mondunk mi az Úrnak válaszul az Ő Szavára? Az isteni szó itt éri el szívünket és akaratunkat. Az imádság, mint kérés, közbenjárás, hálaadás és dicséret által a szó egyre jobban megváltoztat minket. Lehet, hogy ekkor nehéz élmény, érzés merül fel bennünk, de ekkor is tovább kell imádkoznunk. A cél az, hogy az imában konkrét döntést hozzunk, hogy Isten útját vagy saját elképzelésünket választjuk! A döntés ugyanis meghatározza életünk, hivatásunk minőségét. Végül a lectio divina a contemplatioval (szemlélődés) zárul. Ez az igazság és a bizalom szakasza, amelyben visszatérünk Istenhez szívvel-lélekkel és Máriával együtt megvalljuk: „Íme, az Úr szolgáló leánya! Legyen akaratod szerint!” A lectio divina valójában az actiora (cselekvésre) vezet el minket, amikor az ember a szeretetben odaajándékozza magát másoknak. A vasárnapi záróelőadás bemutatta, hogyan tudjuk gyakorolni a mindennapos szentírásolvasást otthon egyedül vagy közösen, ill. visszajelzést adhattunk megélt tapasztalatainkról.

Végül felismertük az apostoli buzdítás tanítását, hogy a lecito divina lépéseit szerves egységben leginkább Isten Anyjának alakjában találjuk meg. Mária minden hívő számára az Isteni Szó tanulékony befogadásának modellje, mert „mindezeket megőrizte a szívében, el-el gondolkodva róluk” (Lk 2,19; vö.2-51), valamint megtalálta azt a mélyben rejlő középpontot, amely Isten nagy tervében összefog minden látszólag széteső eseményt, cselekedetet és dolgot. (Verbum Domini 87.)

Lelkigyakorlatunk három napja alatt nemcsak megtanultuk újraolvasni életünket az Evangélium fényében, hanem lehetőségünk volt testvéri közösségben az elcsendesedésre, szentségimádásra és lelki beszélgetésre is. Hálásan köszönjük Bejczi Tibor domonkos atyának a tanítást és mindazoknak, akik segítettek elmélyült adventi lelkigyakorlatunkban!



További hírek:

---------------------