Beléptető

2019-04-04

Kijutottunk! Apa-fia hétvége

dr. Varga Péter és Benedek

Vasárnap délután van. A ragyogó tavaszi napsütésben haladunk hazafelé, az anyához és a lányokhoz, akiket ezen a hétvégén otthon hagytunk. Derűsek, nyugodtak és kipihentek vagyunk, a hétvégi eseményekről beszélgetünk, és sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz, mint pénteken.

A fiammal az „Apa-fia hétvégén” vettünk részt a Martineumban, ami csak rólunk és a mi kapcsolatunkról szólt. Péntek este érkeztünk, miután templomunkban részt vettünk a nagyböjti keresztúton, és mindjárt egy ismerkedési beszélgetésbe csöppentünk, amit Eszter, mint házigazda vezetett. Rajtunk kívül még 8 „pár” apa és fia ült a körbe rakott székeken és magukról beszéltek. Orvos, mérnök, jogász, vámos és börtönőr, az élet megannyi területéről érkező apák és 11-14 éves fiaik, csupa kedélyes és kíváncsi tekintet.

Az este további részében a szociális testvérek, Németh Erika és Pontyos Ildikó foglalkoztattak minket, akik egy kicsit beszéltek magukról, majd mindenféle játékba vontak be minket, így rögtön oldottabb lett a hangulat. Aztán egy nagyon is komoly feladat következett: gondosan előkészített gyufásdobozba kellett két üzenetet beleírni apáknak és fiúknak: miért vagyok rád büszke és miért lehetek még rád büszke. A dobozokat szépen becsomagoltuk, mint egy ajándékot és a rögtönzött, „Szent József a gyermek Jézussal” képpel feldíszített oltárra helyeztük. Másnapig, amikor az üzenetek elolvasása egy életre szóló élményt jelentett apának és fiúnak egyaránt.

Szombat délelőtt Sudár András és fia osztotta meg velünk saját személyes élményeit és az általuk hozott feladatoknak köszönhetően megtapasztalhattuk, hogy milyen bekötött szemmel bukdácsolni úgy, hogy a fiunk iránymutatásaira vagyunk utalva. Összeállítottunk egy munkabeosztást, ha anya combnyaktörést szenvedne, együtt terveztünk nyaralást, illetve az első randevúhoz adtunk tanácsokat. Ezt követően az apák elvonultak Andrással és meglepően mély beszélgetés alakult ki közöttünk a házasélet napfényes és árnyoldalairól. Közben a fiúk András fiaival, Ferenccel és Andrással tűzoltóautót, vadászfegyvereket és trófeákat csodálhattak meg.

A bőséges ebéd után egy kis kiruccanás következett Szombathely belvárosába. Egy fejtörőt kellett megoldanunk, aminek a betűit a város GPS-koordinátáival jelölt helyein lévő feliratokból tudtuk összerakni. Közben bőven jutott idő egy kis fagyizásra, beszélgetésre. A vacsora előtt még Eszter egy szabaduló-szoba társasjátékkal várt minket, ami nem volt könnyű, a végére a fiúk már jócskán elfáradtak, és kitalálták a nap szlogenjét: „Kijutottunk!”

Este még egy játékos vetélkedő várt minket, amelyet a Busa család apraja-nagyja animált, amelyen mindenki gyerekként szórakozhatott. Ami után igazán jól esett, hogy az ágyhoz juthattunk.

Az előző napnak és az óraátállításnak köszönhetően, Benedekkel a reggelit és a szentmisét is átaludtuk, de pihenten, vidáman ébredtünk és olyan jót beszélgettünk, amilyet péntek este biztos nem tudtunk volna. A zárókör és a közös ebéd után búcsút vettünk szívünkben a reménnyel, hogy jövőre ismét találkozhatunk.

Háromgyermekes édesapaként nap, mint nap átélhetem, hogy milyen nagy csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá. Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. A fiam apjának lenni még különlegesebb szerep, hiszen számára én vagyok a követendő minta, a lemásolandó idea, így csak hiteles, vállalható értékeket közvetíthetek számára. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapja leszek, ő pedig mindig az én szeretett fiam lesz. Ez a hétvége sokat segített abban, hogy ez a kapcsolat erősebb legyen, jobban értsem az érzéseit, örömeit, bosszúságait, flegma viselkedését, bele tudjam képzelni magam az ő helyzetébe. Ezt a programot minden felelős édesapának az erősen ajánlott kategóriában kellene helyeznie.

Végezetül a fiam, Benedek értékelése a hétvégéről:

Kijutottunk!

Azért ezt a címet választottam, mert ezen a hétvégén a programok kiválóak voltak, a szervezés is nagyon jó volt. Nos, a cím pedig a szombat délutáni szabaduló-szoba társasjátékra utal, mivel 2 és fél órát ültünk a férfiakkal a társasjáték fölött és a végére tényleg örültünk, hogy kijutottunk! Viszont kaptunk még esélyt újrakezdeni vagy megoldani az apák és fiak közötti konfliktusokat. Emellett még lehetőségünk volt sokat beszélgetni egymással, aminek nagyon örültem, mert általában édesapám annyit tud meg a napomról, hogy kaptam egy ötöst és hogy jó volt a napom. Szóval mindenkinek ajánlani tudom ezt a programot, szerintem nekünk nagyon sokat használt és remélem lesz folytatása.



További hírek:

--------------------------