Beléptető

2021-12-01

Meg nem született babák szüleinek gyásza

Kissné Takács Eszter

 

Meg nem született babák szüleinek gyásza – Mit kezdhetünk vele? Mi jöhet a veszteség után? címmel 2021. november 15-én este került sor Horváth Réka perinatális szaktanácsadó előadására a Martineum Felnőttképző Akadémián. Előadónk a budapesti Honvédkórház koraszülött intenzív osztályának perinatális szaktanácsadója. Koraszülött babák szüleinek, a császármetszéssel szült anyáknak és a perinatális veszteségek feldolgozásában nyújt segítséget.                                                                                                                            Előadásának elején felidézte az 1988. október 15-én elhangzott szavakat, melyet Ronald Reagan, az USA akkori elnöke mondott, és ezzel útjára indította a kezdeményezést, amely nyomán október 15-ét a perinatális gyász világnapjának nyilvánították, hogy legyen egy nap az évben, amikor a kisbabájukat elvesztett szülők méltóképpen emlékezhessenek: „Ha egy gyermek elveszíti szüleit, árvának nevezzük. Ha egy házastárs elveszíti férjét vagy feleségét, özvegynek hívjuk. Ha egy szülő elveszíti gyermekét, arra nincsen szavunk.”                                                                                                                                                                                                     

Minden perinatális veszteség, amely a várt gyermek elképzelt, ideális és egészséges érkezését befolyásolja (fejlődési rendellenesség, genetikai betegség, fogyatékosság,  szülés közbeni sérülés, traumatikus szülésélmény, nem várt császármetszés, az embrió, a magzat vagy az újszülött elvesztése) gyászfolyamatot okoz, annak ellenére, hogy az embrió, a magzat vagy az újszülött csak nagyon rövid ideig része a szülők életének. Azonban ez a szinte alig látható, alig megtapasztalt kis élet is elég ahhoz, hogy nyomot hagyjon egy anya és egy apa lelkében.                                                                                                                                                                               

A magyarországi statisztikai adatok alapján évente átlagosan 91 ezer szülésre jut 16 ezer korai és középidős vetélés, 400 magzati halálozás, és 350 baba hal meg a szülést követő hat hétben, vagyis évente körülbelül 17 000 családot érint a perinatális halál. A perinatális veszteségeket a társadalom tabuként kezeli. Az érintettek azonban nem gyorsan elfelejteni akarják gyermeküket, hanem a saját érzéseikhez, értékrendjükhöz igazodva, de méltóképpen meggyászolni és megőrizni az emlékét. Ennek a gyásznak az elismerésében és segítésében viszont nehezen alakul a szemléletváltás. Napjainkban is megtörténik, hogy egy anya és egy apa gyászát olyan kijelentésekkel, kérdésekkel és véleményekkel terhelik az egészségügyben, vagy a rokoni, ismeretségi körben, amelyek még tovább mélyítik a szülők krízishelyzetét. Megfelelő szakmai felkészítéssel, érzékenyítéssel ezek a helyzetek elkerülhetőek lennének.                                                                                                                                                                                  

Az előadás célja az volt, hogy elsősorban megerősítsük, támogassuk a perinatális veszteségeket elszenvedő szülőket abban, hogy nincsenek egyedül. Az érzéseik, bármilyen nehezek, megfoghatatlanok vagy egymásnak ellentmondóak is, valósak. A krízishelyzet feldolgozásában, a gyászfolyamattal járó érzelmi munkában bátran kérjenek támogatást, hiszen a lelkük gyógyulása is nagyon fontos saját maguk, a párkapcsolatuk, de a már meglévő és jövőbeli gyermekeikért is. Továbbá szeretnénk felhívni az egészségügyi dolgozók, valamint a laikus társadalom figyelmét is arra, hogy egy baba elvesztésének időszakát nem lehet elbagatellizálni, nem lehet tabusítani. A vetélés, a halvaszülés, a csecsemőhalál sajnos az életünk része volt és lesz mindig is, bármennyit is fejlődik az orvostudomány. Ebben a nehéz időszakban pedig mindannyiunk felelőssége helyzetünkhöz mérten segíteni, támogatni az érintett anyákat, apákat, akár testvéreket, nagyszülőket is.

 

A program Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.

 



További hírek:

--------------------------------