Beléptető

2018-06-06

Ez az a nap! 2018

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegyéből egy busznyi fiatal vett részt (idén is) az Ez az a nap!-on a Papp László Sportarénában, június 2-án. A résztvevők között voltak olyanok, akik már sokadszorra vettek részt a rendezvényen, de voltak olyanok is, akiknek ez volt az első alkalmuk. Ettől függetlenül mindenki óriási kíváncsisággal lépte át a beléptető kapuk virtuális ajtaját, hiszen a rendezvény szervezői a már ismert hazai előadók mellett mindig meglepik a fiatalságot egy-egy külföldi vendég zenekarral. Nem volt ez másként most sem.

A továbbiakban a szervezők gondolatait olvashatják:

„Én vagyok az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”- mondja Jézus a János evangéliumában.

 Minden ember élete egy úton járási folyamat. Megyünk, amerre látunk, amerre a szívünk vezet, amit érzünk, folyamatosan keresve a jó irányt, a helyes utat, ami a célhoz visz.

De mi alapján tudjuk meg, hogy mi a legjobb döntés, ami alapján tájékozódhatunk? A jó hír az, hogy van egy tökéletes pontosságú iránytű, amely elvezet a végső célhoz, az  ÖRÖK ÉLET-hez. Ez minden ember vágya. Megtalálni az élet értelmét, ami miatt élünk a földön. Jézus azért jött, hogy elkészítse az utat Istenhez, aki megalkotta az embert és az egész világmindenséget. Az Ő szeretete tette lehetővé azt, hogy magára vette a bűneink büntetését, meghalt helyettünk, miattunk és értünk. JÉZUS az ÚT.

Az idei Ez az a nap! fellépői is erről tettek bizonyságot. Az imádatba bevezetett bennünket a Hidden Kingdom, majd folytatta a PZM (Pünkösdi Zenei Misszió), Eddy, Oláh Gergő. Velünk együtt áldotta Istent a Worship Central is, akik egyenesen Nagy-Britanniából utaztak el hozzánk.

Andelic Jonathan, Pintér Béla, Csiszér László, Prazsák László, Dobner Illés és Balogh Mihály folytatták Isten dicsőítését a színpadról és végül, az est főelőadójaként David Crowdert és csapatát hallgathattuk meg, akik Texasból repültek el azért, hogy az Arénában velünk együtt emeljék fel Jézus nevét.

Köszönjük a bátorító gondolatokat Mészáros Kálmánnak és  D.Szabó Dani bácsinak, valamint László Viktornak, akik Isten szeretetéről beszéltek nekünk. Jelentős pillanat volt egy megálló pont, mikor Pataky Albert buzdította az útkeresőket rálépni a helyes ösvényre.

Fontosnak tartjuk, hogy az országunkat, nemzetünket letegyük Isten kezébe újra-és újra, főleg ebben a zavaros időszakban, így ismét egy szívvel és egy lélekkel imádkoztunk Székely János, Papp János, Pataky Albert, Szuhányszky Gábor, Gáncs Péter, Steinbach József és Mézes László vezetésével.

A résztvevők számos lelki élménnyel gazdagodtak, értékes program volt számukra az Ez az a nap! Nagyon köszönjük a Szombathelyi Egyházmegye támogatását.



2018-05-18

Lépéskurzus

Kissné Takács Eszter

2018. április 14-én egy napos Cor-Way® Lépéskurzust szervezett a Martineum Felnőttképző Akadémia.

A programot Molnár Renáta négygyermekes édesanya, Cor-Way® életmódtréner, lelkigyakorlat vezető, testnevelő tanár, személyi edző, a Jézusi gyaloglás lelkigyakorlat egyik kidolgozója vezette. A sport és a spiritualitás kapcsolatáról írta Hofher József jezsuita atyával közösen a tavaly megjelent „A mozgás lelkisége" című könyvet. Bíró László családreferens püspök e könyvhöz írt ajánlójában így fogalmaz: „keresztény gondolkodásunkban is új lendületet kapott az egységes szemlélet..., a lét hármas dimenziójának ( test, szellem és lélek) együttes kibontakoztatása".  Renáta célja, hogy új irányba terelje a különböző korú, egészségi állapotú és élethelyzetű emberek gondolkodását hitről és mozgásról, sportról, értékekről, egészségről–betegségről, és segítse őket abban, hogyan válhat az ima és a mozgás a mindennapi élet részévé. Az egynapos lelkinapunk is segítséget kívánt adni ennek megélésére és Istennel való kapcsolatunk megújítására. A test és lélek imáját egyszerre élhették át a résztvevők.                                                                                        Idézetek a résztvevők visszajelzéseiből: „A Lépéskurzus óta még az ízeket is jobban érzem! Renáta útmutatásával megtanultam, hogy a jelenre többet figyeljek, ne csak rohanjak a jövő, a következő feladat felé.”

„Nekem nagy élmény volt a program, nagyon szívesen ajánlanám másoknak, akik a természetben, a mozgásban lelnek örömet. Egy nap volt, de nagyon sok mindent kaptam tőle. Bíztatok mindenkit, aki teheti, hogy menjen el, és remélem, lesz még Szombathelyen ilyen kurzus, akár több napos is!”



2018-05-16

Nagymarosi Ifjúsági Találkozó

Gueth László

Május 12-én került megrendezésre az idei tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, melynek mottója Szent Pár felszólítása volt, „Örüljetek az Úrban szüntelenül!” (Fil 4,4).

A magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő országos lelki napján a Szombathelyi Egyházmegyéből 30 lelkes fiatallal vettünk részt.

Az alábbiakban az egyik résztvevő, Gueth László személyes beszámolóját olvashatják.
„Hajnali háromnegyed ötkor való kelés alapból is kihívás, egy előző esti kerékpártúra után még inkább annak számított. A több mint három és fél órás utazás során három évszakban jártunk: Csorna környékén hatalmas köd ereszkedett a tájra, a Győr utáni pihenőhelyen a tavasz melegítő napsugarait élvezhettük, Nagymaroson leszállva a buszról már igazi kánikula fogadott minket. Az út különlegessége az volt, hogy Szob felől közelítettük meg Nagymarost, így áthaladtunk az esztergomi Mária Valéria hídon. Továbbá átutaztunk két csodálatos felvidéki falun is, Garamkövesden és Ipolyszalkán. A délelőtti előadásnak legnagyobb tanulsága az volt a számomra, hogy még az igazán nehéz helyzetekben is meg kell őriznünk emberi tartásunkat, és ne a harag, a csúnya szavak jellemezzék viselkedésünket. Sőt a nehézségekért is adjunk hálát Istennek, bátran mondva: "Dicsőség az Úrnak". A déli fakultációk közül az örökifjú Kerényi Lajos atyáét választottam. A másfél órás előadása sokszor megnevettetett, ugyanakkor sokszor mélyen is elgondolkodtatott. Főleg az, amikor elmesélte, hogy ő adta fel az utolsó kenetet Olti Vilmosnak, aki a Rákosi-korszak egyik vérbírója volt. Koncepciós eljárásban ő ítélte el Mindszenty József bíboros-hercegprímást, Grősz József kalocsai érseket, valamint ő bíráskodott a hírhedt pócspetri perben is. Előadása végén Pietrelcinai Szent Pio szavaival bocsátotta útra fiatal hallgatóságát: "Magyarország egy olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni." A magunkkal hozott ebédet a Duna partján fogyasztottuk el, gyönyörködve a visegrádi vár és a folyón elhaladó hajók látványában. A nap csúcspontja a délután négy órakor kezdődött Szentmise volt, amely szinte teljesen megtöltötte a nagymarosi templom kertjét. Előtte sokszor fordítottuk tekintetünket az ég felé, hiszen eléggé gyűltek a viharfelhők. Azonban Istennek hála megúsztuk az esőt. Hazafelé jókat beszélgettünk a buszon, valamint a nagymarosi találkozókon ősidők óta jelen levő Sillye Jenő dalait hallgattuk-énekeltük. Fáradtan, de lélekben feltöltődve értünk haza késő este.”

Fotó: Biczó Beatrix



2018-04-16

Egymásra hangolva

Gyenese Balázs és Jakab

Várakozással teli izgalommal indultunk neki április 6-án az Apa-fia hétvégének negyedik gyermekünkkel, aki 12 éves. Néha nehéz meghozni egy ilyen döntést, kimozdulni otthonról és beköltözni egy hétvégére a Martineum Felnőttképző Akadémiára. Én is így voltam vele. De mondhatom, feleségemmel együtt nagyon jól döntöttünk.

Pénteken délután kezdődött a program. Időben sikerült megérkeznünk. Jó néhány ismerős arc tűnt fel a résztvevők között, így baráti hangulatban kezdődött a bemutatkozás. Ritka alkalom, hogy egy apa úgy mutatja be a fiát, hogy nem csak a nevét mondja, hanem még 7 jellemző dolgot is elárul róla. De még ha a gyermeknek is sikerül megoldani ezt a feladatot! Nagyon kedves mondatok hangzottak el apa és fia részéről egyaránt, mosoly, öröm volt látható az arcokon. Kimondhattuk és megtudhattuk, hogy milyennek éljük meg egymást a mindennapokban.  Vacsora után nagy lelki élményben volt részünk mialatt végig jártuk az imaösvényt. Megtapasztalhattuk, jó dolog adni és kapni egymástól és áldást mondani apának fiára és a fiúnak apjára.  Befejezésül volt egy kis játék is, így vidáman térhettünk nyugovóra.

Szombaton együtt töltötte mindenki a délelőttöt, egymásra találva, hangolódva a mentálhigiénés gyakorlatokkal. Felismerhettük gyermekünkben a határozott vezetőt, amikor a fiúk vezették szavaikkal édesapáikat a saját maguk által tervezett és kivitelezett akadálypályán. Hibátlanul vezettek bennünket, édesapákat az éles kanyarokban, néhol négykézláb, máskor az asztalon kúszva. Jó volt átélni, hogy nyugodtan ráhagyatkozhatunk gyermekeinkre, pontos, kedves utasításaikra, hogy biztonsággal célba érjünk.

Ebéd után a gyerekek közösen játszottak, az apák kávé mellett vidáman beszélgettek. Délután két csoportra osztódtunk, az egyik fele a társaságnak szelfivadászaton volt a városban, indulás előtt kaptunk néhány szempontot a témaválasztáshoz. Nem kevés kreativitásra és gyorsaságra volt szükség, ha valaki mindent el akart készíteni. A többiek a szabaduló szobában közösen néztek a kihívások elé. Itt is szükség volt gyorsaságra, jó helyzetfelismerésre, kreativitásra, közös munkára. Ez igazi csapatépítés volt apák és fiaik között. Öröm volt együtt küzdeni, dolgozni a sikerért.

Az esti vetélkedőn apák és fiúk összemérhették tudásukat, gyorsaságukat és ügyességüket játékosan, sok nevetéssel, szurkolással egymás között.

Másnap, szabadon választhatóan közös szentmisével ünnepelhettünk az Irgalmasság vasárnapján. Délelőtt párban beszélgettünk kettőnk kapcsolatáról, és megtervezhettük közös bakancslistánkat. Jutott idő egy kis pingpongra, sakkra, tollaslabdára, csocsóra is.

Jó érzéssel a szívünkben búcsúztunk el egymástól ebéd után és indultunk haza. Apák és fiúk is úgy élték meg ezt a hétvégét, hogy érdemes másokat megismerni, barátságokat kötni és főként érdemes időt szakítani egymásra.



2018-03-20

Nagyböjti lelkigyakorlat

Kósa Rita

A március 16-18-ai hétvégén Dr. Martos Levente Balázs atya vezetésével lelkigyakorlaton vehettek részt mindazok, akik ebben a rohanó, zsongó-zsibongó világban elcsendesedéssel kívántak készülni húsvét ünnepére. Várakozással készültem a lelkigyakorlatra, hiszen ki ne szeretné egy teljes hétvégére hátrahagyni a feladatait, problémáit, kötelezettségeit? Keresztény emberként tudjuk, mennyire fontos az Istennel, Istennél töltött idő, mégis sokszor olyan nehéz időt szakítani erre az együttlétre a napi teendőink mellett. A lelki hétvége nagyszerű lehetőség arra, hogy rendezzük Isten-kapcsolatunkat; a csendben, az elmélkedésekben újra felfedezessük Isten szerető közelségét.

Balázs atya Szent Pál apostol szavaira hívta fel figyelmünket: „Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid.” (1Kor 7,29) Ha olyan rövid az időnk, miért töltjük mégis értéktelen dolgokkal? Miért vagyunk hajlamosak a rosszat, az értéktelent középpontba helyezni, és arra koncentrálni erőnket? A konkoly és a búza történetét (Mt 13, 24-30) hozta elénk példaképpen az atya, mikor a gazda azt mondja a szolgáinak, hagyják a konkolyt megnőni a búzával, s majd az aratáskor gyűjtsék össze és vessék a tűzre. A gazda nem akarja, hogy a most éppen kisarjadt búzában is kárt tegyenek azzal, hogy a konkolyt kitépik. Isten búzamezőjébe, a világba az ellenség is belevetette konkolyát, de nem az a feladatunk, hogy a rosszat irtsuk, hanem hogy a jót növeljük önmagunkban, környezetünkben.

Egy számomra érdekes és elgondolkodtató dologra hívta fel a figyelmemet lelki vezetőnk. A Bibliában számos olyan történetet találunk, amelyben csalódott, bosszús emberekkel találkozhatunk. Példaként említette a tékozló fiú bátyját, aki apja szemére vetette, hogy habár ő egyszer sem szegte meg atyja parancsát, az még egy gödölyét sem adott neki soha, hogy barátaival mulathasson (Lk 15, 29-30). Egy másik példa a szőlőmunkások esete, akik elégedetlenkedtek bérük miatt, mert úgy gondolták, hogy ők, akik „a nap terhét és hevét” viselték, majd többet kapnak, mint akik csak az utolsó órában jöttek dolgozni (Mt 20,12). Mi hányszor voltunk az ő helyzetükben? Hányszor zúgolódtunk amiatt, mert úgy éreztük, Isten nem adja meg, ami „jár” nekünk? Fontos, hogy merjük Isten elé tárni csalódásainkat, aggodalmainkat, bosszúságainkat. De emellett fedezzük fel az Ő kegyelmét, gondoskodását, ajándékait, melyeket nap mint nap készít számunkra.

Hogyan is növelhetnénk a jót a világban? Hogy is birkózhatnánk meg gondjainkkal, a nehéz élethelyzetekkel? Egyedül úgy, ha a Szőlőtőről táplálkozunk. Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5) Gondolkodjunk el: mi az én életem forrása? Mi ad nekem életet? Ha az igazi Szőlőtőn maradunk, életünk bőséges termést hoz. Hiszen ha Jézushoz tartozunk, az Atyához tartozunk, aki szüntelenül boldogságunkon munkálkodik – ha hagyjuk.



2018-03-08

Két hal és öt kenyér avagy „Van időm Rád” Anya-lánya hétvége

Szakály Csabáné

2018. március 4-e ebéd után. Túl a harmadik „Van időm Rád” Anya-lánya hétvégémen, másodszülött lányunkkal, tele élményekkel. A tündértortáink bepakolva, az imaösvény emléktárgyai biztos helyen, a bakancslistánk még megalkotásra vár, csocsó eredményemre nem lehetek büszke, a játszmák számára esetleg. Puszik és búcsúk a nagyszerű csapattól, leadjuk a Martineum portáján a szobánk kulcsát.

Elgondolkodva nézem szervezőnk nagylányát. Ugyanis ezeket az Istentől megáldott hétvégéket neki is köszönhetjük. Hogy hogyan? Amikor kamaszodni kezdett, anyukája körbenézett, hol is találhatna kettőjüknek helyet anya-lánya hétvégén.

Sehol. A 2010-es években ilyen program nem volt.

Vett egy mély levegőt, és a lánya és önmaga kedvéért belevágott a szervezésbe. Keresett, pályázott, tervezett. Ennek három éve immár.

Három év alatt az anya-lánya hétvégék mellé az apa-fia hétvégék is megjelentek, sőt idén először az anya-fia is (nagy siker volt az is, még most is emlegeti a fiam)!

Három éve ezeken a hétvégéken szinte megfoghatóan árad a gyermekeink felé az a szeretet, amiben Isten szeretetéhez szeretnénk hasonlítani: „Szeretlek! Fontos vagy! Más program, a család többi tagja helyett most téged választottalak!”

Igen, három éve valaki odaadta Jézus Krisztusnak a maga két halát és öt kenyerét. Magam is tanúsíthatom, hogy akár tizenkét kosár is megtelik a maradékokkal, Isten annyira megáldja ezeket a hétvégéket.

Három éve ad a Martineum otthont ezeknek a rendezvényeknek. Jöhetnek a párok (anya-lánya, apa-fia, anya-fia) bármilyen felekezetből vagy felekezeten kívülről. Megfelelő, szerető, elfogadó, barátságos, békés helyszín a Martineum ezekhez a páratlan hétvégékhez.

Három éve van, nő, terebélyesedik a „Van időm Rád” rendezvény mint kincs itt nálunk, Szombathelyen. Hogy mekkora igény van rá? Most a résztvevők egy harmada nem is volt dunántúli, magam pedig baptista gyülekezetbe járok.

Hálás vagyok Istennek, hogy így meg tudta áldani egy szülő odaszánt szeretetét. Hálás vagyok azokért, akik a szervező anyuka mellé álltak. Hálás vagyok a pályázatokért és támogatásokért, melyek segítségével a program barátságos áron elérhető. Hálás vagyok, hogy a Martineum ad otthont a hétvégéknek. Hálás vagyok azokért a szülőkért, akik a szervezőhöz és hozzám hasonlóan is azonnal megragadják a lehetőséget, és jönnek, hogy így is kifejezzék gyermekeik felé kitüntetett szeretetüket.

Hálás vagyok mindazért a megértő szeretetért, amit a gyermekeim felém mutatnak, s amikre ezeken a hétvégéken döbbentem rá. Hálás vagyok, hogy melyik jobban, melyik kevésbé, de azonnal levették a program címében is megfogalmazott célt: rájuk van időm, nem másra. Hálás vagyok, hogy fogékonyak az általam ilyen módon is kifejezett szeretetre. Hálás vagyok, mert a beszélgetések, programok során kiderül: nem vagyok egyedül, más kamaszos anyák is a való életben, amikor nem a hegyen vagyunk, hasonló problémákkal néznek szembe. Ilyenkor összenevetünk, és könnyebb továbbmenni. Mert könnyebb továbbmenni ezek után.

Szívből kívánom és remélem, hogy még sok szülő és gyermek épül és gazdagodik szeretetben a jövőben is ilyen hétvégéken!



2018-03-07

Havas túra Ausztriában

Szmodics Petra

2018. március 3-án újra megcéloztuk Ausztriát, hogy a fiatalokkal közösen túrázzunk egyet a gyönyörű havas környezetben.

A Lélektúrák Ausztriába elnevezésű túrasorozat ötödik állomásán Bécsújhely mellé, a Hohe Wandra kirándultunk. Bár az időjárás kissé elbizonytalanított minket a hét folyamán, szombat reggel annál nagyobb kedvvel pakoltuk össze hátizsákjainkat a havas túrára. Reggel fél 8-kor a Székesegyházban vettünk részt szentmisén, azután indultunk útnak.

Pió testvér és Óra Krisztián atya vezette reggeli ima után mindenki befészkelte magát a hosszú útra… a másfél órás útra. Igyekeztünk egész napra kitartó meleg tartalékolni magunkba, amire , mint később kiderült, nem is volt szükség! A Hohe Wand Nature Parkjába érkezve, először felkerestük az ún. Skywalk kilátóteraszt. Ez a háromszög alakú építmény több méterre kilóg a 120 méter mély szakadék fölé, ráadásul padlója rácsos, így tényleg olyan érzésünk van, mintha a mélység felett szabadon lebegnénk. A kilátóhoz vezető út során, úgy éreztük magunkat, mintha egy mesében lennénk… Az érintetlen, havas erdei táj, a fenyőfák hóval fedett ágai, a kis ösvények, melyeken lépdelve ropogott a hó a lábunk alatt… csodálatos érzés és látvány volt! A kilátóhoz érve kissé elszomorodtunk, ugyanis a kilátás nem volt túl jó, hisz a hideg miatt teljesen „tejbe” borult a táj. De ez sem szegte kedvünket, érdekes volt látni például, hogy egy jégtömb leejtve 120 méter magasból milyen sebességgel érkezik le a szakadékba, vagy, hogy ilyen magasból ki ismeri fel a lent legelésző zergéket. Egy csoportkép készítése után továbbindultunk az állatsimogató felé, ahol törpe pónit, lámákat, szamarakat és nyuszikat is láthattunk, simogathattunk. A túra során sokszor meg-meg álltunk, hisz az érintetlen hó látványa arra hívta némelyik fiatalt, hogy hó angyalt készítsen, vagy éppen ”megfürödjön” a hófehér, szűzi hóban. Volt ,aki a fejenállást is kipróbálta egy kisebb domb tetején.

Az állatsimogató után a következő és egyben utolsó célállomásunk következett. A hegység talán legnépszerűbb menedékházához, a Wilhelm Eichert-Hüttéhez mentünk, mely a meredeken leszakadó déli sziklafal látványos sziklaformációi, a Grosse Kanzel (1052 m) közelében épült. Az egyik sziklán a Wildenauer-emlékkereszt áll, ahonnan páratlan kilátás tárul szép időben, az alant fekvő, rendezett falvakra és a Schneeberg monumentális tömbjére. A kereszt tövében közösen imádkoztunk, Pió testvér vezetésével. Egy rövid csend alatt végiggondoltuk, miért ajánljuk fel a túrát és milyen áldozatot vállalunk a nagyböjt hátralévő részében majd egy tizedet is elmondtunk a rózsafüzérből. Ezután a hüttében egy forrócsoki mellett melegedtünk fel, beszélgettünk picit, majd az előrejelzéseknek ellentmondva, gyönyörű napsütéses időben indultunk vissza a buszunkhoz, hogy elinduljunk Bécsújhelyre. A városba megérkezve megnéztük a dómot, ahol keresztutat jártunk a résztvevőkkel. Ez volt kirándulásunk utolsó programpontja. Mindenki kellemesen elfáradva szállt be a buszba, s egy szép napot magunk mögött hagyva érkeztünk vissza Szombathelyre.

Köszönjük a Szombathelyi Egyházmegye támogatását!

Lélektúrák Ausztriába No. 6. – Részletek hamarosan!

 

Fotó: Rózsás Gábor, Pió testvér



2018-02-08

Anya-fia hétvége

Szeléné Iván Henrietta

Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg február első hétvégéjén a Martineum Felnőttképző Akadémián az „Anya-fia hétvégét”, ahová 10-16 év közötti fiúkat vártak édesanyjuk kíséretében, hogy felejthetetlen napokat töltsenek együtt kettesben, kiszakadva a hétköznapi lét szorításából.

            A pénteki, ismerkedéssel töltött szép este után bizalommal nyugtáztuk, hogy közel egykorú gyermekeink különösebb segítség és ösztökélés nélkül jó barátságot kötöttek. Az estét vidám játékok és komolyabb, lelki programok (pl.: imaösvény) tarkították, amelyek remek közös élménnyé váltak anyák és fiak számára egyaránt. Hála a kitűnő szervezésnek, gördülékenyen haladtunk az egymás felé vezető úton.

            A szombati nap első felében mentálhigiénés szakember vezetésével közös és egyéni feladatok, beszélgetések segítségével próbáltuk megérteni, hogy milyen a jó szülő-gyermek kommunikáció, és lehetőségünk volt nekünk anyáknak ráébredni néhány gyakran elkövetett hibánkra, sémáinkra, amelyeket most felülbírálhattunk.

            Az ebéd utáni idő tréfás és nagyon vidám része volt a „szelfivadászat”, amelynek során bizonyos, a városban található dolgokkal, személyekkel kellett közös szelfit készíteni. A szakadó eső ellenére sokat nevettünk, és igazán jó móka volt, ami még szorosabbá fűzte a köztünk lévő köteléket. A délután második felében közös munkálkodásra hívtak meg minket: a csokoládé gyártásának folyamatával ismerkedhettünk meg, illetve csokiszalámit kellett közösen készítenünk, amelyet aztán a családunk számára hazavihettünk. Élmény volt látni, ahogy kamasz fiaink egy szakács ügyességével alkotnak.

            A szombat este vidám vetélkedővel zárult, amely mindannyiunk számára egyaránt tartogatott meglepetéseket. Az együttműködés, egymás megértésének, a másikra hangolódott, őszinte játéknak az ideje volt ez, amikor eddig rejtett képességek kerültek a felszínre. Gyermekeink legnagyobb élménye a kizárólag őrá való figyelés, a közös játék, az önfeledt nevetés voltak.

            Vasárnap közös szentmisével ünnepeltük az Úr napját, végül a záró körben egyöntetűen arra a véleményre jutottunk, hogy szükségünk volna minél több ilyen együtt töltött időre. Javaslatot tettünk esetleg apa-lánya hétvége szervezésére is, gondolva otthon maradt szeretteink áldozatos segítségére is, amellyel lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen hétvégét.

            Hálásan köszönjük a Jóistennek és mindenkinek, akik hozzájárultak e kiváló program megvalósításához!



2018-02-01

Olvassuk együtt a Szentírást!

Mária testvér

2018. január 27-én a Martineum Felnőttképző Akadémián tartott lelkinap a Szentírás közösségben történő olvasásához nyújtott segítséget. A napot Németh Edit, Karácsony Mária és a szociális testvérektől Ildikó és Mária testvérek tartották.

Jézus tanítása bátorít minden jószándékú embert: „ahol ketten, hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Természetesen nagyon fontos a szándék. Isten szavát, hozzánk ma is szóló üzenetét a Szentlélek kegyelmével, az Ő értelmünket megvilágosító fényénél hallgassuk.

A közösségben történő olvasás más ajándékokat ad, mint az egyéni szentírással történő imádkozás. Sok esetben a csoport másik résztvevőjén keresztül, az ő megosztása által küld üzenetet az én számomra a Szentlélek. (Egyéni olvasáskor a lelkemben történő belső „megértés” közvetlenül érkezik az Úrtól.)

A nap folyamán négyféle szentírás olvasási lehetőséget ismerhettek meg a résztvevők.

- A néven szólítások a szentírásban, az én néven szólításaim, ahogy az Úr hív, s a végén mi magunk is a néven-szólítás erejével imádságba foglaltuk azokat, akiket a szívünkben hordozunk.

- VIGAN módszer, amelyben három, a személyesség felé egyre mélyülő kérdésre adott válasz által hallhatjuk meg Isten nekünk személyesen szóló üzenetét.

- A Blúdes módszer öt lépésben foglalkozik a szöveggel: Milyen címet adnék a résznek, mit nem értek, milyen összefüggéseket fedezek fel (akár más szentírási helyekkel), mivel értek egyet és mivel nem, mit tehetek, tehetünk konkrétan?

- Veszteros módszer: a szentírási szöveghez tett megjegyzéseket (mit nem értek a szövegből, mit értettem meg most újként a szöveg alapján, mi az, ami személyesen megszólított) a csoport közösen megbeszéli. Ha még marad megválaszolatlan kérdés, egy következő alkalomra a csoport szakértő teológustól megtudakolhatja a választ.

Az olvasásra kiválasztott rész lehet a következő vasárnap szentírási szakaszainak egyike, de lehet haladni bizonyos folyamatosság szerint is.

A résztvevők bíztatást kaptak a rendszeresebb Szentírás olvasásra. Volt, aki már tagja Bibliaolvasó körnek, volt, aki keresi a lehetőségét.

Az Úrnak a Szentírásba foglalt üzenete ma is érvényes. A Szentlélek őrködik afelett, hogy – az egyház tanításával összhangban olvasva –  útmutatást nyerjünk életünk mindennapi eseményeihez és az Örökélet felé vezető úton.



2018-01-31

Bálozott az ifjúság

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegye, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szily János Értékőrző Ifjúsági Fórum immáron 5. alkalommal rendezte meg farsangi bálját, 2018. január 27-én a Brenner János Nevelési Központban.

Több, mint 140, 18 és 35 év közötti fiatal gyűlt össze ezen az estén. A résztvevőket dr. Németh Norbert, egyetemi lelkész köszöntötte, majd dr. Székely János megyéspüspök nyitó gondolatait hallhatták a fiatalok. Püspök atya a megnyitó beszédében 3 kívánságot osztott meg a jelenlévőkkel: éljék át együtt a tiszta szív és a szeretet örömét, s tekintsék az öröm forrásaként a Bibliát.

A köszöntő után egy meglepetés nyitótáncot láthattak a résztvevők a II. János Pál Katolikus Szakkollégium fiataljaitól, mely egy pörgős és élettel teli rocky koreográfia volt. A fergeteges hangulatról a Stakes Zenekar gondoskodott, színes repertoárjuknak köszönhetően 1 percre sem volt üres a táncparkett. Idén a megszokottól eltérően nem batyus bál volt: a szervezők svédasztalos vacsorával várták a bálozni vágyó fiatalokat.
Éjfélkor tombolasorsolásra is sor került, mely során értékes nyeremények leltek gazdára. A szervezők ezúton is köszönik a helyi és környékbeli vállalkozóktól, kisebb-nagyobb cégektől érkezett tombolafelajánlásokat.
Remélik, hogy mindenki jól szórakozott az este folyamán! ​



2018-01-19

Megszépült a kápolnánk!

Maurer Péter

20 év után felújításra került a Martineum Felnőttképző Akadémia kápolnája. A megszépült helyiség egész nap nyitva áll várva az imádságra, szentséglátogatásra betérőket.



2017-12-21

A hétköznapok Istene

Horváth Attila és Ági

A fenti címmel szervezett háromnapos Adventi lelkigyakorlatot 2017. december 15-17. között a Martineum Felnőttképző Akadémia. A címet pontosabban fogalmazza meg az alcím „Hogyan ismerem fel Istent a hétköznapokban?”. Lelki vezetőnk Bejczi Tibor domonkos atya volt Sopronból, akit 2010. május 8-án szentelt pappá Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát. 

A lelkigyakorlat bevezető gondolata kiemelte, hogy Isten szól hozzánk naponta, személyesen, szeretettel és az adott pillanatban. Az Úr Jézus a hétköznapok Istene, mert az egyszerű emberek között élt, dolgozott, tanított, gyógyított és csodát tett. Ezáltal a hétköznapok világában minden ember szentté válhat, vagyis Istennel egyesülhet a szeretetben. A lelkigyakorlat rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyeket felismerhetünk saját életünkben: rossz tapasztalataink miatt egyrészt nehéz elhinni, hogy van valaki, aki mindig szólni akar hozzánk és meg akar hallgatni minket, másrészt pedig küszködünk azzal, hogy a jelenben éljünk, vagyis gondolataink ne a múltban vagy a jövőben járjanak. Elhangzott, hogy az életünk hasonlít a falevélhez, amely erekből és kötőszövetből áll össze. Az imaéletnek (erek) és a hétköznapoknak (kötőszövet) tehát szükségük van egymásra lelki egészségünk megőrzésében.

A hétköznap tulajdonképpen adomány, amelyben megnyilvánul Isten akarata. Ennek felismerésében és megvalósításában segít a Szentírás. Lelkigyakorlatunk vezérgondolata az angyali üdvözlet örömhíre, tanítómesterünk pedig Szűz Mária volt. A názáreti leány példáján tanultuk meg, hogy mit jelent és hogyan lehetséges befogadni Isten szavát a mindennapokban. 

A három intenzív lelki nap alatt elmélyülhettünk az Egyház legősibb imagyakorlatában, a lectio divina végzésében. A szentírásolvasás minden egyes szakaszába egy-egy előadás vezetett be minket, utána pedig egyéni feladatokat kaptunk a csendes időre. .A Verbum Domini apostoli buzdítás is ajánlja a lectio divina gyakorlatát, mert az valóban „képes feltárni a hívő előtt Isten Szavának kincstárát”. A lectio divina a szöveg olvasásával a lectioval kezdődik, amikor megismerkedünk a szöveg tartalmával, kontextusával, vagyis feltesszük a kérdést: mit mond a bibliai szöveg önmagában? Pénteki bevezető előadásában Tibor atya hangsúlyozta, hogy fontos elolvasni minden este a következő napi evangéliumot, és megfogalmazni egy konkrét kérést a szöveggel kapcsolatban. Így vetjük el az isteni magot lelkünkbe, amely az éjszaka alatt érlelődik, és a következő nap során tovább növekszik, amikor is vissza-visszatérünk előző este megfogalmazott kérésünkhöz, vágyunkhoz. Szombati kezdő feladatként kaptuk, hogy keressük meg azt a kulcsszót, amely megfogalmazza számunkra az evangéliumi szakasz lényeget. Ehhez az Egyház gyakorlatából különböző támpontokat mutatott be a domonkosrendi atya. Az olvasást követi a meditáció arról a kérdésről: mit mond a bibliai szöveg nekünk? Ezen a ponton mindenkinek személy szerint engednie kell, hogy a szöveg megérintse őt, és kérdéseket vessen föl, hiszen az isteni szó nem csak a múltban elhangzott, hanem a jelenben is élő és átható tanítás. Mindig Isten az, aki először megszólít. A meditáció igazságot közöl életünkről. Itt a szembesülés áll a középpontban: önmagunkkal konfrontálódunk. Ezután érkezünk el az oratiohoz, az imádsághoz, amely arra a kérdésre keresi a választ: mit mondunk mi az Úrnak válaszul az Ő Szavára? Az isteni szó itt éri el szívünket és akaratunkat. Az imádság, mint kérés, közbenjárás, hálaadás és dicséret által a szó egyre jobban megváltoztat minket. Lehet, hogy ekkor nehéz élmény, érzés merül fel bennünk, de ekkor is tovább kell imádkoznunk. A cél az, hogy az imában konkrét döntést hozzunk, hogy Isten útját vagy saját elképzelésünket választjuk! A döntés ugyanis meghatározza életünk, hivatásunk minőségét. Végül a lectio divina a contemplatioval (szemlélődés) zárul. Ez az igazság és a bizalom szakasza, amelyben visszatérünk Istenhez szívvel-lélekkel és Máriával együtt megvalljuk: „Íme, az Úr szolgáló leánya! Legyen akaratod szerint!” A lectio divina valójában az actiora (cselekvésre) vezet el minket, amikor az ember a szeretetben odaajándékozza magát másoknak. A vasárnapi záróelőadás bemutatta, hogyan tudjuk gyakorolni a mindennapos szentírásolvasást otthon egyedül vagy közösen, ill. visszajelzést adhattunk megélt tapasztalatainkról.

Végül felismertük az apostoli buzdítás tanítását, hogy a lecito divina lépéseit szerves egységben leginkább Isten Anyjának alakjában találjuk meg. Mária minden hívő számára az Isteni Szó tanulékony befogadásának modellje, mert „mindezeket megőrizte a szívében, el-el gondolkodva róluk” (Lk 2,19; vö.2-51), valamint megtalálta azt a mélyben rejlő középpontot, amely Isten nagy tervében összefog minden látszólag széteső eseményt, cselekedetet és dolgot. (Verbum Domini 87.)

Lelkigyakorlatunk három napja alatt nemcsak megtanultuk újraolvasni életünket az Evangélium fényében, hanem lehetőségünk volt testvéri közösségben az elcsendesedésre, szentségimádásra és lelki beszélgetésre is. Hálásan köszönjük Bejczi Tibor domonkos atyának a tanítást és mindazoknak, akik segítettek elmélyült adventi lelkigyakorlatunkban!



2017-12-15

Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

Kissné Takács Eszter, Szmodics Petra

2017. december 8-10. között Adventi ifjúsági lelkigyakorlatra került sor a Martineum Felnőttképző Akadémián mintegy 60 fiatal részvételével. A programot Csiszér László és csapata vezette. A Szent András Evangelizációs Iskola egyik lelkigyakorlatát, az ún. Ászáf kurzust hozták el Szombathelyre.

A hétvége során megismertük, hogyan tanít minket Isten igéje, a Szentírás imádkozni. Olyan bibliai igehelyeket is felfedeztük (pl. 1 Krón 13,8; 1 Krón 16, Jel 7, 9-13) , melyekre eddig nem, vagy kevésbé figyeltünk fel, főleg az Ószövetségből. Például amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetség ládáját, és elhelyezte a szent sátorban, énekeseket és hangszereseket állított mellé, akiket azzal bízott meg, hogy szüntelenül dicsérjék az Urat. Az ő vezetőjük volt Ászáf, akinek a nevével a Zsoltárok könyvében is találkozunk az 50. és a 73-83. zsoltárok szerzőjeként. Bíztatást kaptunk, hogy mi is legyünk zsoltárszerzők, és a lelkigyakorlat alatt el is kezdtük írni saját zsoltárunkat.

Az egyik előadásban arról hallottunk, hogy ha szeretnénk imádkozni, megszólítani Istent, akkor az első dolog, amit meg kell tudnunk, az a neve. Beszélgettünk arról, hogy a Szentírásban hogyan tárta fel az arcát Isten a különböző embereknek, és hogy nekünk hogyan mutatkozott már be.

Egy másik tanítás arra vezetett rá minket, hogy az imában meg kell tanulnunk jelen lenni. Ha elkalandozik a szívünk, és azon gondolkozunk, mi lesz holnap, vagy mi történt tegnap, akkor nem találkozunk a most Jelenlévő Istennel. Küzdjünk azért, hogy újra és újra visszavezessük hozzá a gondolatainkat.

A 27. zsoltárból: „A Te arcodat keresem, Uram!”

A lelkigyakorlat előrehaladtával egyre nehezebb témák következtek. Akarok-e istengyermeki életet élni, Jézus az életem Ura, vagy nem? Akarok-e szentté válni? Addig akarom követni Jézust, amíg kényelmes? A küzdelmeimben, gondjamban feltekintek-e Istenre? (vö. Ef 1,19, Ef 6,10-18) Hiszem-e, hogy Ő meg fog dicsőülni az életemben?

Az utolsó előadás a mindennapos harcra hívott minket az imaidőért, hogy legyen időnk Istennel lenni kettesben. Gyakorlás által tanulunk meg imádkozni, a Szentlélek segít bennünket ezen az úton. A legfontosabb hivatásunk: Vele, Istennel lenni.

Az előadások és a dicsőítések mellett a hétvégén voltak még kiscsoportos feladatok, tanúságtétel, szentmisék, gyónási lehetőség, humor és sok nevetés, valamint kevés alvás.

A fiatalok a lelkigyakorlatot záró beszélgetésen őszintén elmondták érzéseiket, gondolataikat a hétvégével kapcsolatban, melyek nagyon pozitívak és megerősítőek voltak mindannyiunk számára. Nagy öröm volt hallani, hogy mennyi-mennyi lelki ajándékot kaptak a lelkigyakorlat által. Csiszér Laciékat visszavárjuk Szombathelyre, az egyházmegyébe!



2017-12-15

Adventi Lelkinap a Brenner Iskolában

Szmodics Petra

2017. december 15-én, a Brenner János Nevelési Központban az alsó tagozatosok Óra Krisztián atya gondolatait hallhatták az adventi lelkinap keretében. A SZEIF-es fiatalok egy kisebb csapata is ott volt, akik jelenlétükkel és énekükkel segítették az elmélkedést. Az adventi koszorút jelképezte 4 fiatal, így magyarázta Krisztián atya a hit, a remény, az öröm és a szeretet jelképét a gyerekeknek.
Egyfajta interaktivitást adott az elmélkedésnek, hogy Krisztián atya több gyermeket is különböző szerepekbe hívott ki, hogy bemutassák az elhangzottakat és ezáltal jobban megértsék az Atya üzenetét. Hisz énekeltük is közösen a gyerekekkel: Az Õ neve bástya, erõs várunk. Az igaz hozzá fut, és megmenekül.



2017-11-30

Élménypedagógiai képzés

Kissné Takács Eszter

2017. november 2 – 4. között adott otthont a Martineum Felnőttképző Akadémia A  KALANDOK ÉS ÁLMOK SZAKMAI MŰHELY AKKREDITÁLT ÉLMÉNYPEDAGÓGIAI ALAPKÉPZÉSÉNEK, melyen 18 fő vett részt. 

A képzést Bányai Sándor vezette, aki azt tűzte ki célként, hogy az élménypedagógiát mint önálló pedagógiai megközelítést a saját bőrükön ismerjék meg a résztvevők.

A képzésen játékos élménypedagógiai módszerekkel a tapasztalati tanulás hatékonyságát és módszereit mutatták be a résztvevőknek, akik között volt tanító, tanár, kollégiumi nevelőtanár, védőnő, hittanár, szociális munkás.

Megismerték az élménypedagógia alapjait, tanultak a Kolb-féle tanulási ciklusról, a tapasztalati tanulás köréről, a komfortzónáról és annak elhagyásáról, a kockázat szerepéről, a szórakozás-megfelelés-kihíváskeresés viszonyairól, a fokozatosság elvéről, a játék és a fejlesztés különbözőségéről, a feldolgozás fontosságáról és a választás szabadságáról.



További hírek:

-----------------------