Beléptető

2017-04-10

Van időm Rád! Apa-fia hétvége

Gönczöl Etele

2017. március 31. – április 2. között nyolc édesapa kiskamasz fiával töltött el egy hétvégét a Martineum Felnőttképző Akadémián. Az együttlét legfontosabb célja az volt, hogy apák és fiúk időt, figyelmet fordítsanak egymásra, közös élményeket szerezzenek, meglássák egymás értékeit. A program minden része e cél megvalósítását igyekezett segíteni.

Másodszori résztvevőként már tudtam, hogy egy felejthetetlen napokat fogunk a fiammal eltölteni, és nem is csalatkoztunk. Ezúttal a középső fiammal, Szabival vettem részt az egy hétvégés összehangolódáson.

Péntek este a szokásos, sőt kötelező játékos ismerkedéssel kezdődött a program, ami számomra igen sikeres volt, mert pocsék névmemóriám ellenére estére szinte minden apa és fiú nevét tudtam (segítség nélkül :-)).

A közös vacsora után folytatódott az ismerkedés, majd egy huszonéves fiú előadását hallgattuk meg, aki megosztotta velük saját apa-fia tapasztalatait gyermekkori és jelenlegi kapcsolatán keresztül édesapjával. De több volt ez egyszerű előadásnál vagy tanúságtételnél, mert az együtt töltött időt interaktívvá tette egy-egy nekünk szánt kérdőívvel vagy egy kis közös gyakorlattal, "legos" karkötő készítéssel.

A szombati nap is igen gazdag volt programokban. Délelőtt Kardos József vezetésével egy beszélgetésben vettünk részt, amit logikai fejtörők megoldása előzött meg. Beszéltünk a példaképeinkről, apák és fiúk egyaránt, majd apákra és fiúkra bomlott a csapat. A fiúk újságokból kivágott képekkel egy-egy plakátot készítettek, melynek a címe: Milyen apa szeretnék lenni?  Mi apák pedig egy mélybenéző beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen szerepeket, feladatokat gondolunk a férfiaknak általában, és melyek azok, amelyek hozzánk közel, illetve távol állnak ezek közül. Lelki értelemben többek számára ez volt az egyik csúcspontja a hétvégének, amint az a vasárnapi zárókörben kiderült.

A délután ismét közösen telt a fiainkkal. Volt lehetőség csocsózni, pingpongozni és sok más, főleg páros játékot játszani. Emellett a délután másik nagy attrakciója az "Ott vagyunk már?" című játék volt, amely az azonos nevű társasjáték analógiájára abból állt, hogy a városban párosan csavarogva meg kellett találnunk és lefényképeznünk minél több olyan dolgot, melyet egy listán összeírva megkaptunk. Közben persze öröm volt a kettesbenlét, a beszélgetés, a „van ideje rám” – érzése.

            És ezzel még nem ért véget sem a szombat, sem a játéksorozat. A vacsora után izgalmas vetélkedőn vettünk részt, ahol számot adhattak a párok tudásukról, ismereteikről, szerencséjükről és ügyességükről, és kiderült például, ki ismer fel legtöbbeket kisbabakori fényképük alapján, vagy ki tud legjobban elgargarizálni egy dalt. A feladatok sokszínűségét fel sem tudnám sorolni, de talán nem is kell; jobb, ha mindenki maga próbálja ki, a következő, remélhetőleg megrendezésre kerülő, apa-fia hétvégén. A vidám játék mellett nagy tapasztalat volt, hogy tudnak fiúk és férfiak úgy versenyezni, hogy közben örülnek a másik eredményének, segítik, bíztatják a vetélytársakat. Ettől vált versengés helyett igazán férfias együttlétté az este.

A nap zárásaként mi édesapák Lázár Ervin egyik történetét olvastuk el a fiúknak, akik kamaszként is hálásak voltak az esti meséért.

Vasárnap egy teszt segítségével megismertük saját és fiúnk szeretetnyelvét, majd ezzel kapcsolatban személyre szóló "kuponokat" készítettünk egymás számára, melyet otthon bármikor beválthatunk a másiknál.

A szentmise utáni zárókörben minden résztvevő kiemelte az együtt töltött idő, az intenzív figyelem, a vidámság ajándékát, és az elhatározást, hogy otthon is időt fordítunk egymásra.



2017-03-27

Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat

Szmodics Petra

2017. március 17-19. között a fiataloknak a Martineum Felnőttképző Akadémia egy nagyböjti lelkigyakorlatot szervezett, melynek jelmondata így szólt:

„Uram, mire leszek tehát való az életben?” (Brenner János)

A Nyolc Boldogság Közösség tagjai vezetésével zajlott a lelkigyakorlat, mely során a fiatalok rengeteg hitéletüket mélyítő programban vehettek részt.

 

A pénteki nap folyamán, az ismerkedésen kívül, egy kisfilmet néztünk meg, illetve közösen imádkoztunk este. A következő nap sok érdekes program várt minket, többek között dicsőítés, kiscsoportos beszélgetések a hétköznapi hősökről és példaképeinkről, szentmise, szentségimádás. Ezek mellett két nagyon elgondolkodtató előadást hallhattunk - a lelkialkatokról, illetve az életszentségről - valamint liturgikus táncokat is táncolhattunk. Szombat este egy zenekar társaságában imaestet tartottunk. Vasárnap a dicsőítés és a szentmise mellett kiscsoportos foglalkozás is volt, mely után a búcsúzkodás következett.

Számos alkalommal vettem már részt a Martineum Felnőttképző Akadémia által szertvezett lelkigyakorlatokon, de minden alkalommal valami újat tanulok, mindig megismerkedhetek hozzám hasonló fiatalokkal. Itt elcsöndesedhetünk, elvonulhatunk a hétköznapok gondjaitól, és a csendben Istenre és egymásra figyelhetünk.

 

Minden fiatalnak ajánlom a következő lelkigyakorlatot, mely 2017. december 8-10. között lesz megtartva.

Szöveg: Szendrő Sára
Fotó: Szmodics Petra



2017-03-01

Elváltak lelki hétvégéje

B. Markovits Eszter

2017. február 17-19. között a Martineum Felnőttképző Akadémia elváltak számára szervezett lelki hétvégét Bíró László családreferens püspök vezetésével. A jelentkezők nagy száma is jelezte, hiánypótló kezdeményezésről van szó.

A résztvevők között voltak elvált-újraházasodottak, elvált-egyedülélők, de olyanok is, aki korábbi házasságuk érvényességének vizsgálatát tervezik. Mindannyian nagy nyitottsággal érkeztek a programra, így fogadták az Egyháztól a lelkigyakorlatot vezető Püspök atya személyében is megnyilvánuló nyitást, elfogadást.

Pedig már a meghirdetésből is kiderült, az Egyház tanítása a Családszinódus után sem változott, Ferenc pápa „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítása nem hozott új doktrinát. De az Egyház szeretete élő és valóságos mindenki felé, akármilyen életállapotban is van. Ezt tanulták és tapasztalták a résztvevők a két nap során. Visszajelzéseik arról tanúskodnak, célba ért az üzenet:

„Nagyon felemelő élményt nyújtott számomra az Elváltak lelki hétvégéje Szombathelyen!
Megtanultam, hogy a hitem befelé fordít, hogy megismerjem magam, a szeretet pedig kifelé, mert az Úr küld, hogy megismertessem Őt a környezetemmel. Mióta hazajöttem, ezt nagy erővel képes vagyok megvalósítani.
Fontos utasításként kaptam, hogy mindannyiunk helye a vámos helyén van, aki azt mondja: "Irgalmazz nekem, bűnösnek!", akár jó házasságban élünk, akár nem.
Megtapasztaltam, hogy az Isten öröm, nyugalom, béke forrása. Azt is, hogy az Úr örül, ha irgalmazhat. Megértettem, hogy ahhoz kapunk kegyelmet, ami szánva van nekünk, nem ahhoz, amit szeretnénk.
És ami számomra a legfontosabb tanulsága a lelkigyakorlatnak, hogy a tisztaság intenzív kapcsolat! Kívánom megvalósítani későbbi életem során, hogy nekem szánt társammal egymás felé nézve, együtt tekintsünk Isten felé! Ketten-hármasban szeretném élni házasságomat, ha ez egyszer megadatik még nekem.”

 „Nagyon sok a zavar bennünk, elváltakban és a környezetünkben is. Sok a fájdalom, de nagyon kevés az értő segítség. Nagyon fontos alapvetéseket tisztázni, pontosítani, mert ez nagy segítség a keresztény identitásunk újraértelmezésében.”

„Nagyon jó, hogy a Házasság Hete idején rendezték meg ezt a lelkigyakorlatot, Aki egyedül maradt, az életének legnagyobb kudarcának érezheti, hogy nem tudta megőrizni a házasságát, és egyben tartani a családját. Jó érezni, hogy az egyház ilyenkor is gondol ránk, és fontosnak tart minket! Köszönöm a lelkigyakorlatot!”

"Tele kíváncsisággal és reményekkel jöttünk el a lelki gyakorlatra, mert helyzetünkből adódóan, néha kirekesztettnek érezzük magunkat az Egyházból. Sok sebet kaptunk már a családunk széthullása kapcsán is és a helyzet csak fokozódott azzal, hogy nem tudjuk hol a helyünk ezentúl az Egyházunkban, közösségeinkben.

Bíró püspök úr ezeken a kétségeken, gyötrelmes gondolatokon segített át minket ezen a hétvégén.

Útmutatást adott, reményt és elfogadást, felénk nyújtotta Isten szeretetét, hogy megújuljon hitünk ebben a nem könnyű, ebben a megkülönböztetett állapotunkban is.

Elsőként beszélt arról, hogy az Egyház nem akar doktrínát változtatni.

Kimondja, hogy a házasság szent kötelékét senki sem szakíthatja szét, csak Isten, aki egybe kötötte.

Azonban az Egyház jól ismeri milyen betegségek gyötrik a mai családot. De, és ez a lényeg, az Egyház az édesanya és nem a közjegyző, hogy ítélkezzen. Az Egyház a család barátja és minden családot segít, hogy a Jézusi úton haladjon.

Az egészséges családok felé hajolva viszont a katolikus emberek mindig csak az ideálisat képzelik el, arról beszélnek, azt fogadják el. De akkor hol vagyunk mi?

Az Egyház véleménye ennél összetettebb. Azt mondja, akit megkereszteltek, az az Egyház tagja, ezért nem mondhat le róla. Nem másodrendű tagja az Egyháznak. Isten nem veti el azt, akit már egyszer megelőzőleg szeretett.

Amoris Laetitia, Ferenc pápa a családban megélt szeretetéről kezdetű apostoli buzdítása volt az alapja annak, amiből a püspök úr számunkra átadta gondolatait.

Így szólt: Reintegrációval kell kezelnünk azokat az embereket, akik elváltak. Ott kell szeretni az úton, ahol éppen van. Nem szűnt meg a keresztsége, mert másképp él, mint a teljes családban élők.

Az eseményt elítéljük, de a személyt szeretjük.

Az, hogy valaki elvált és nem áldozhat valamiért, nem egy erkölcsi ítélet, hanem egy objektív helyzet. Nem büntetés, hanem egy jel szerep, amit az Egyház felvállalt. Az Egyház ezzel a házasságot védi. Nehéz követni érzelmileg, de az objektív helyzet lehetetlenné teszi az áldozást azok számára, akik új nem szentségi kapcsolatban élnek.

Egy elvált embert két dimenzióban lehet szemlélni:

-         Az igazság felől: a helyzetet látjuk

-         Az irgalom felől: az embert látjuk

Ez a két dimenzió, melyet a katolikus emberek összemosnak, és ezért nem tudják, hogyan közelítsenek egy elvált emberhez. A gyóntató a helyzettel találkozik, de nem helyzetet kísér az Egyház, hanem embereket.

Az Egyház azt vizsgálja, hogy az úton most éppen hol vagyunk. A kísérő embernek oda kell menni, ahol éppen most vagy. Az Egyház oda akar menni hozzád, ahol most vagy.

Kísér, szeretettel fordul hozzád, ha most nem is tudsz részesedni a teljes életében, de elismeri, hogy Isten kegyelme részedre is megadatott. Találjuk meg a jó utat és azon járjunk.

Ezek a vigasztaló szavak mindnyájunk szívéig hatoltak. Szó esett még sok más dologról is, de nekem ezek voltak a legfontosabb üzenetei ennek a lelki gyakorlatnak.

Befejezésül Bíró László püspök atyától idézem:

„Isten képes megfékezni a haragját, de nem képes megfékezni az irgalmát!”

 



2017-02-08

A kulisszák mögött Dr. Beer Miklóssal

B. Markovits Eszter

Február 3-án, pénteken délután zsúfolásig megtelt a Martineum Felnőttképző Akadémia nagyterme, sokan voltak kíváncsiak Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és Dr. Németh Norbert beszélgetésére. Sokakat vonzott az meghirdetésben olvasott ígéret, hogy kicsit mögénézhetünk a dolgoknak, és megtudhatjuk, mi zajlik „a kulisszák mögött”, egy megyéspüspök lelkében.

Nem okozott csalódást a beszélgetés. A püspök atya leplezetlen őszinteséggel beszélt az őt foglalkoztató kérdésekről, élményeiről, vágyairól. Tanította a hallgatóságot arról, hogy minden kapcsolatban alapvető, hogy bele tudd érezni magadat a másik ember helyzetébe. Ez határozza meg a migránskérdésről vallott gondolatait - hiszen senki sem maga választja meg, hová születik -, de  vidékfejlesztési tevékenységüket és a cigánypasztorációban végzett munkát is.

Dr. Beer Miklós hangsúlyozta, lelkipásztorként, emberekkel foglalkozva, sorsokról gondolkodva nem szabad szabályok, szertartások mögé bújni, hanem mindig együttérzéssel kell végezni a szolgálatot. Hiszen a keresztény élet valójában akkor kezdődik, amikor a templomból kilépünk.



2017-02-06

Van időm Rád! Édesanyák és lányok hétvégéje

Némethné Besenyi Erika és Liána

Január utolsó napjaiban rendezték meg a „Van időm Rád” Anyák és lányok hétvégéjét a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián.

A programon 15 édesanya és egy 10-16 év közötti lánya vehetett részt.  A nagy érdeklődés miatt a létszám gyorsan betelt.

A szervezők célja az volt, hogy a mai rohanó világban kicsit megállva tudjunk lányainkra teljes lényünkkel figyelni, megértsük érzéseiket, gondolataikat, ismerjük meg még jobban őket, legyen időnk velük őszintén, nyíltan beszélgetni. A közös élmények, játékok révén kapcsolatunk erősödjön, és ezekből az együtt töltött napokból tudjunk a későbbiekben is erőt meríteni.

A péntek estét a domonkos nővérek vezetésével töltöttük. Játékosan, de rávilágítottak bennünket a gyermekeinkkel megélt közös élmények fontosságára. Egy kedves kis mesével szemléltették, hogy az értékeket folyamatosan meg kell mutatnunk gyermekeinknek ahhoz, hogy később felismerjék az életben a helyes utat. Az estét gyertyafényes, gitáros áhítattal zártuk.

Szombat délelőtt Kovács Andrea mentalhigiénés szakember és lányai segítségével a lányok életkor szerint két csoportban, mi édesanyák külön tréningen vehettünk részt. A gyakorlatok célja az volt, hogy önmagunkban is tisztázzuk gyermekünk értékeit, hibáit, és vele szemben támasztott elvárásainkat. A szakember igyekezett rávilágítani a kamaszkor szépségeire, nehézségeire, és tanácsot adni egy-egy probléma megoldására vagy elviselésére. A lányok hasonló feladatokkal jellemezték édesanyjukat. Érdekes volt összehasonlítani az egymásról készített képeket, jellemzéseket, és szembesülni azzal, milyennek lát, mennyire ismer bennünket gyermekünk.

A lányok részéről a hétvége fénypontja minden bizonnyal a szombat délutáni közös alkotás volt. A CakeArt cukrászda közreműködésével minden pár választhatott egy előkészített tortát. A torta díszítéséhez minden eszköz és kellék a rendelkezésünkre állt. Rövid ismertető után a saját ízlésünknek, fantáziánknak megfelelően láthattunk neki a munkának. Végül szebbnél szebb mesterművek születtek, melyet Devecseri Bálint anya-lánya fényképeken örökített meg. Az elkészült tortákat örömmel és büszkén vittük haza a család otthonmaradt tagjainak.

Az estét páros vetélkedővel töltöttük, ahol sok vicces, játékos, néha gondolkodtató feladatot kellett megoldani lányainkkal.  A legnagyobb sikere talán a papucsrugdosó versenynek volt. A legügyesebb pár nyereménye egynapos tandembérlet a Herényiek Háza jóvoltából, hogy az együtt töltött időt tovább folytassuk.

Vasárnap délelőtt a legfőbb cél az volt, hogy anyák és lányok páros beszélgetésben megismerjük egymás szeretetnyelvét. Ha már tudjuk egymásról, hogy mi a legfontosabb a másiknak, jobban kedvében tudunk járni, jobban megértjük nehézségeit, könnyebben tudunk segíteni, és ezáltal közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Köszönet a szervezőknek a lehetőségért, a színvonalas programokért, a sok figyelmességért! Sokat nevettünk, játszottunk, és egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk el lányainkkal. Úgy gondolom, minden gyermek megérdemelné, főként a többgyermekes családokban élők, hogy egy ilyen programon részt vegyen.



2016-12-14

Katolikus iskolák pedagógusainak világnézeti-spirituális képzésével kapcsolatos minőségbiztosítás

Kissné Takács Eszter

A továbbképzés minőségbiztosításával kapcsolatos tevékenység tapasztalatainak összegzése, vagyis a résztvevők által kitöltött elégedettségi kérdőívek eredménye itt olvasható.



2016-12-13

Kreatívkodás utoljára, ám csak ebben az évben!

Szmodics Petra

2016. december 8-án találkoztunk utoljára ebben az évben a lelkes kreatívokkal. Készítettünk Rudolfot dunsztos üvegből, mini karácsonyfát tobozból és parafadugóból, hűtőmágnest bébiételes kupakból, illetve házi fürdőbombát, mindenféle érdekes hozzávalóból.

Senki ne szomorkodjon, a kreatív műhely jövőre is folytatódik! Részletek hamarosan!

 

 



2016-12-05

Pedagógusok világnézeti-spirituális képzésének tanúsítványátadó ünnepsége

Kissné Takács Eszter

A Szombathelyi Egyházmegye által meghirdetett Katolikus iskolák pedagógusainak világnézeti-spirituális képzése című program tanúsítványátadó ünnepségére 2016. december 5-én, hétfőn került sor a Martineum Felnőttképző Akadémián. 

A Szombathelyi Egyházmegye katolikus oktatási- és nevelési intézményeiben dolgozó 36 pedagógus vehette át a 120 órás képzés sikeres elvégzéséért járó tanúsítványt Császár István egyházmegyei kormányzótól. Kissné Takács Eszter programfelelős értékelése után István atya köszöntötte a pedagógusokat, áldásban részesítette őket, majd átadta a Szent Miklós püspök által küldött csokoládékat is. A tanúsítványátadás után a Martineum Felnőttképző Akadémia egy szerény agapéval kedveskedett a megjelenteknek, amely jó alkalom volt a kötetlen beszélgetésre, találkozásra.

 

Idézetek a résztvevők által megfogalmazott véleményekből:          

"Az első meglepetést az jelentette számomra a képzésen, hogy bármilyen fáradtan, rosszkedvűen is érkeztem, mindig feltöltődve, lelkesen távoztam. Megérintettek az előadások, néha azt éreztem, hogy egyedül nekem szólnak a kimondott szavak."

"Nagy tudású, felkészült, keresztény hitükről tanúságot tevő, alázatos előadóktól hallgathattunk előadásokat. Megerősítést kaptam, mi az, amit jól végeztem a munkámban, és mi az, amin változtatnom kell."

"Nagyon hasznosnak bizonyulnak számomra ezek a foglalkozások, mert segítettek eligazodni az állandóan változó világunkban, segítettek megérteni és feldolgozni a társadalmi folyamatokat; az iskolában, a tanítás során előforduló problémákat. Nemcsak az elmémnek, hanem a lelkemnek is jót tettek ezek a lelki gyakorlatok és tréningek..."

"A katolikus iskolák pedagógusaival elsősorban versenyeken találkozunk, de azok az alkalmak nem adnak lehetőséget ismerkedésre, beszélgetésre, egymásra figyelésre. Itt a képzésen pedig erre is volt mód. A közösségépítő foglalkozás során az egymással való játékos ismerkedés, a közösen megoldanó feladatok mind közelebb hoztak bennünket egymáshoz."

"A látszólag különálló előadás gyöngyök a képzés végére felfűződtek egy egységes nyaklánccá, amelyen mindenkinek megvan a maga kedvenc gyöngye."

 

A továbbképzés minőségbiztosításával kapcsolatos tevékenység tapasztalatainak összegzése, vagyis a résztvevők által kitöltött elégedettségi kérdőívek eredménye csatolt fájlként olvasható.


Csatolt állományok:



2016-11-29

Egyházközségi Tanácsadó Testületi tagok lelki- és képzési hétvégéje

B. Markovits Eszter

Az újonnan megválasztott Egyházközségi Tanácsadó Testületek tagjait hívtuk lelki- és képzési hétvégére a Martineum Felnőttképző Akadémiára 2016. november 18-19. között. Célunk az volt, hogy a program során átgondoljuk szolgálatunk alapjait, új ötletekkel, tapasztalatokkal gazdagodjunk.

Pénteken este a bemutatkozás után megismertük egymás várakozásait, kérdéseit a program kapcsán.

Szombaton a reggeli szentmise után Fekete Szabolcs atya rendkívül élvezetes előadásokon keresztül ismertette meg velünk a plébánia közösségi jellegét, az egyház erre vonatkozó tanítását, majd az egyházmegye új tanácsadó testületi szabályzatát. Egyéni munkában átgondoltuk, majd megosztottuk egymással, mint jelent számunkra az ígérettétel azon mondata, miszerint: „…életemmel és munkámmal Egyházunk javát akarom előmozdítani…”.

A délutáni órákban Kirner Zoltán atya érkezett hozzánk, aki az egyházban végzett munka, a szolgálat lelkületéről, a vezetés felelősségéről beszélt nekünk. Mély gondolatai segítettek minket abban, hogy Istenre figyelve, felelősséggel végezzük egyházközségi feladatainkat.

A program során megismerhettünk egy-egy jó gyakorlatot is a résztvevők egyházközségeiből. Jó volt tapasztalni, mennyi nagyszerű ötlet, kincs rejtőzik plébániai közösségeinkben, és mennyi elkötelezett hívő dolgozik egyházmegyénkben is Isten Országáért!

 

A résztvevők visszajelzéseiből:

„Ilyen előadásokon, képzéseken még nem vettem részt, egészen elmélyülve hallgattam, és arra gondoltam, milyen sok mindent tehetnék az egyházközségemben…”

„Kulturált körülmények, tartalmas lelki mondanivaló, modern előadásmód, ismeretterjesztés, hitben való gyarapodás, jó ötletek…”

„Amiért eljöttem, megerősítést kaptam a további munkámhoz.”

„A képzési hétvégén felkészült előadók voltak, a résztvevők megnyilvánulásai egyházhűségről, tettrekészségről beszéltek. Jó csapat volt, sokat tanultam.”

A képzés a Szombathelyi Egyházmegye és a Renovabis támogatásával valósulhatott meg.



2016-11-25

Adventi koszorú készítés a Kreatív Műhelyen

Szmodics Petra

Advent első vasárnapját megelőző napokban, a Kreatív Műhely keretében adventi koszorút készítettünk. Volt, aki sállal vonta be a szalmaalapot, volt, aki mohával, de akadt olyan résztvevő is, aki megmaradt a hagyományos fenyőággal díszített módszernél. 

A sálas technika nagyon meglepte a fiatalokat, annak ellenére, hogy ez manapság nagyon népszerű dolog. Klassz ötletnek tartották, örültek neki, hogy a hagyományostól eltérően más köntösbe bújtatjuk az adventi koszorút. A dekoráláshoz pedig sokféle karácsonyi dekorelem szolgált, aprócska díszek, tobozok, kis feliratos táblák, így saját ízlésüknek megfelelően díszíthették alkotásaikat a fiatalok.

A következő, az idei évben egyben utolsó alkalommal, december 8-án kézműves ajándékokat fogunk készíteni. Például házi készítésű fürdőgolyót, csoki golyóval "töltött rénszarvast", természetes anyagokból fenyőfadíszt és még néhány különleges dolgot is.

Előjelentkezés szükséges: petra@martineum.hu vagy 94/514-355

Várok szeretettel Mindenkit dec. 8-án, este 6 órakor a Martineumban!



2016-11-15

Kreatívkodás újra!

Szmodics Petra

November 10-én ismét lezajlott egy a kreatív alkalmak közül. Ekkor fenyődeszka, szögek és színes fonalak felhasználásával alkottunk egy szuper dekorációs képet! Emellett lehetőség volt tárolódobozt is készíteni, melynek utólagosan nagy sikere volt. Praktikus, masszív doboz készült egy kidobásra szánt kartondobozból, némi használt asztalterítőből és pár méter kenderkötélből. A fotók beszélnek helyettem is az eredményekről!



2016-11-02

Elindult a Kreatív Műhely!

Szmodics Petra

2016. október 27-én, csütörtökön kezdetét vette a Kreatív Műhely a Martineum Felnőttképző Akadémián. A legelső kézműves alkalmon hangulatos mécsest készítettünk, dunsztos üvegből. A fiatalságnak nagyon tetszett, hogy ilyen klassz dolgot készítettünk az egyébként háztartásban használatos dolgokból, merthogy a teamécses alá sárgaborsót, lencsét, tarka babot szórtunk. Az egyszerű, de nagyszerű elvet figyelembe véve készítünk nov. 10-én egy falra akasztható képet szögek és színes fonalak felhasználásával, november 24-én adventi koszorút és kalendáriumot, majd december 8-án karácsonyi ajtódíszt és ajándékot szeretteink, barátaink számára.
A létszám korlátozott, max. 15 fő. Anyagköltség 700 Ft/alkalom.
Jelentkezni a petra@martineum.hu email címen vagy a 94/514-355-ös telefonszámon lehet.

Várunk mindenkit szeretettel!



2016-10-28

72 óra kompromisszum nélkül

Szmodics Petra

„ARANYOM, EZÜSTÖM NINCS, DE AMIM VAN, NEKED ADOM”

APCSEL 3,6

 

72 ÓRA KOMPROMISSZUM NÉLKÜL 2016-BAN, SZOMBATHELYEN

 

Az október 7-9 között rendezték meg idén a 72 óra kompromisszum nélkül c. önkéntes akciót, melyhez többen is csatlakoztak Vas megyéből. Számos projekt valósult meg Szombathelyen, de Kőszegen, Bobán, Körmenden és Szentpéterfán is szorgosan dolgoztak a fiatalok ezen a hétvégén.

Sokszínű volt a projektek palettája az idei akcióban is. Voltak, akik idősek otthonába látogattak el, s velük beszélgettek, műsorral és agapéval kedveskedtek az ott élőknek, voltak, akik egy gyermekotthonba vittek örömet a piciknek kézműves foglalkozás, arcfestés, és táncház formájában. Egy kisebb csapat a szombathelyi börtönben tett látogatást, mely látogatás során a fiatalok a rabokkal beszélgethettek. Ez egy különleges projektnek bizonyult. Akadtak olyanok is, akik a könyvtárosok munkáját segítették, könyveket pakoltak – portalanítottak, vagy éppen egy oviban tevékenykedtek, de néhányan az állatmenhely gazdátlan kutyusairól is gondoskodtak pár óra erejéig. Mások a természet megóvását is fontosnak tartották, erdőszéleket, utakat tisztítottak meg az eldobált szeméttől.  A fiatalok egy része időt szánt arra is, hogy a közösségi házukat, terüket felújítsák, otthonosabbá tegyék azt, s a plébánia udvarát rendbe rakják. Volt lombsöprés, gazolás, kapálás, söprés – mindenki jó kedvvel és lelkiismeretesen végezte a rábízott munkát. Jó hangulatban, jó társaságban, „öröm-önkéntességben” telt az idei 72 óra. Jövőre is magunkat adjuk!
Köszönjük a Szombathelyi Egyházmegye és a KÖSZ Program támogatását!



2016-10-24

Igehirdetés a festészetben

Tóth Csaba

A Magyar Katolikus Kulturális Hetek programsorozathoz csatlakozva október 12-én „Igehirdetés a festészetben” címmel kiállítás nyílt a Martineum Felnőttképző Akadémián Prokop Péter (1919-2003) festőművész munkáiból. A műveket még maga az alkotó ajándékozta életében a Szombathelyi Egyházmegyének, amelyek most bekeretezve először kerültek a közönség elé.

A kiállítást a művész ismerője, tisztelője, Prokopp Mária művészettörténész professzor asszony nyitotta meg, elhelyezve a papfestő életművét a hazai egyházművészetbe valamint az egyetemes művészettörténet összefüggésrendszerébe. Megemlítette a pálya jeles hazai eseményeit, a sükösdi templom szentélyfreskóit (1950), a mélykúti Szt. Erzsébet templom oltárképeit (1954), a művész 1957 utáni, emigrációban töltött éveinek legjelentősebb római megbízásait.

Prokop Péter pályaképe a Római iskolától indul, hisz 1945-ben Kontuly Béla volt a tanára a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Ugyanitt később Barcsay Jenő, Kmetty János és Domanovszky Endre is tanította, akiktől szemlélete dekoratívabbá és konstruktívabbá vált. Római évei alatt szemlélete még közelebb került a modern művészet törekvéseihez, különösen a II. Vatikáni Zsinat után harmonikusabban kapcsolódtak a katolikus egyház modernizációs célkitűzéseihez. Prokop Péter festészete a dekoratív vonalra épül, amely markánsan keretbe foglalja látomásait, vízióit, melyek szinte kivétel nélkül bibliai ihletésűek.

Prokopp Mária szerint a kiállítással valódi lelkigyakorlatos helyszínné vált a Martineum Felnőttképző Akadémia.

Prokop Péter pap-festőművész eddig nem látott képeinek kiállítása megtekinthető a Martineum Felnőttképző Akadémián 2016. december 20-ig.



2016-10-17

A szolgálat lelkisége

B. Markovits Eszter

Lelkipásztori munkatársakat hívtunk lelki- és képzési hétvégére 2016. szeptember 16-18. között a Martineum Felnőttképző Akadémiára. A programban a lelki töltekezés és a szolgálatot segítő elméleti és gyakorlati ismeretek gyarapítása is hangsúlyozottan megjelent.

A szociális testvérek szentírás-olvasási módszerekkel, vezetett imával, szentségimádással segítettek megteremteni az alapot az Istenrefigyelésre. A képzési részben Ipacs Bence atya kiemelte azokat a liturgikus és egyházzenei előírásokat, amelyek a lelkipásztori munkatársak szolgálatában különösen fontosak. A szolgálat témáját körüljáró egyéni és csoportos feladatokban újra átgondolhatták a résztvevők tevékenységük alapját és mozgatóját.

A csoport légköre, a kötött programok és a kötetlen beszélgetések egyaránt segítették a lelkipásztori munkatársakat abban, hogy megújulva, hivatásukban, elkötelezettségükben megerősödve térjenek vissza szolgálatukhoz.

A résztvevők visszajelzéseiből:

"Számomra a hétvége a továbbképzés mellett egy kis megállás, pihenés volt a hétköznapok után."

"Az Úrral együtt lenni pedig nekem mindig szívbéli öröm – kis készület az örök együttlétre."

"Az egyéni és csoportfeladatok szintén megmozgatták értelmemet (ész és szív értelemben), egy-két dolgot a közösségben ki is próbálok.

A szombat esti „férfias” beszélgetést is jól éltem meg – hasonló gondolkodású és értékrendű férfiemberekkel mindig szívesen beszélgetek (hasznos és jó ez a megosztás, tapasztalatcsere, de akár csak az egyszerű, kötetlen beszélgetés is – a „spontán” dolgok is jók tudnak lenni)."

"A közös imádság és a tapasztalatok cseréje sok ötletet és erőt adott. Az egyházzenei továbbképzés támaszt jelentett a további munkában."

"A szociális testvérek jelenléte ÁLDÁS volt."



2016-10-06

Pannonhalmi Taizié Találkozó

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegyéből 3 busszal indultunk útnak Pannonhalmára 2016. szeptember 24-én, az ökumenikus találkozóra, melyet a franciaországi Taizéi Közösség tagjai vezettek. A továbbiakban szeméyles beszámolómat olvashatják.

 

A megtapasztalás élménye és vágya

 

Taizé. Közösség. Taizéi dalok. Nem ismeretlenek számomra ezek a szavak s jelentésük sem. Ám ehhez a szerzetesrendhez kötődő lelkiséggel, imaélettel – ami pont az esszenciáját adja ennek az egésznek – ez idáig nem volt élményem. Ezért is vártam nagyon azt a napot, amikor Pannonhalmán találkozhattunk a Taizéből Pannonhalmára ellátogató testvérekkel. Az egész napos programot átszőtte az imádság. Az a fajta ima, melyben ugyanolyan fontos a csend és a dal is. A némasággal szemben a hang, az énekben kibontakozó dicsőítés egyenjogúsága volt jelen. Melynek során nem volt kínos ezt a csendet megélni, sokkal inkább lélekemelő érzés volt több száz fiatallal együtt nem szólni. Fokozni ezt már csak a zene, a mécsesek fénye, a képek, a feszület és a Szentlélek lángnyelveit szimbolizáló drapériák tudták. Azon napon ilyesfajta élményben lehetett részünk reggel, délben és este is.

A programot Várszegi Asztrik főapát úr nyitotta meg, sokakban nyomot hagyva gondolataival. Egy nagyon kis kedves történetet mesélt el az életéből, melyben egy kisfiú a saját ujjacskáját kínálta fel, melyet éppen cuclizott, választ adva Asztrik atya kérdésére: „Miért cuclizod az ujjad, hát finom az?”. Így vont párhuzamot köztünk – akik először vettünk részt ilyen alkalmon – és a taizéi imamód között: kóstoljunk bele mi is, hittel és szeretettel.

Nagy érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgattam, amikor Alois testvér a Bibliai bevezetőjében 5 javaslattal próbált segíteni minket, sarkallva az irgalmasság bátorságára. A világ mai helyzetében fontos, hogy bízzunk magunkat Istenre, mindig tudjunk megbocsátani, ismerjünk meg nehéz emberi helyzeteket, ismerjük fel és legyünk tisztában az irgalmasság társadalmi dimenzióival és nem utolsó sorban a teremtett világ iránt viseltessünk irgalommal. Ezek mind nagyon elgondolkodtatóan hatottak rám, s bízom benne, hogy a fiatalokban is megcsillant egy-egy szikra ezt illetően…

A nap folyamán kiscsoportos beszélgetések keretében tettük fel magunknak a kérdést, ki mennyire tud ezekkel a javaslatokkal azonosulni, esetleg milyen tapasztalatai vannak és milyen célokkal megtűzdelve éli keresztény mindennapjait.

A fórumbeszélgetések témái részben a társadalom éppen aktuális kérdéseit járták körül –mint cigányság, migráció – részben pedig lelki vonalon mozogtak. Szerzetesség, zarándoklat, megtérés témában is várták a fiatalokat, de lehetőség volt elvonulni egy-egy lelki beszélgetésre a természetbe, a Boldog-asszony kápolnához. Számomra a leghívogatóbb a zarándoklatról szóló fórum volt. A bencés szerzetes, Ábel atya beszámolója jeruzsálemi útjáról, nagyon magával ragadt. Kerékpárral indultak útnak, s 40 nap után értek el céljukhoz, 2 társával. Szeretnék én is, ha nem is ekkora távra és ennyi időre, de legalább 1 hétre kivonulni a hétköznapokból. Többen mondták már, megdöbbentő látni, hogy egy zarándok út alkalmával mennyit változik az ember, micsoda formáló erővel bír az. Az út végén rájön, nem is a cél volt a legfontosabb, hanem inkább maga az út, s hogy miként fejlődött a saját maga lelke, személye. Erre a megtapasztalásra vágyom én is.

 

Azt hiszem sok mindent magammal hozhattam Pannonhalmáról… 



2016-09-20

Métabajnokság Körmenden

Szmodics Petra

2016. szeptember 17-én találkoztunk azokkal a csapatokkal, akik szerették volna megmérettetni magukat idén, a métabajnokság keretein belül. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, ám a borús idő ellenére sem riadtunk meg, a csapatok lelkesen játszottak. Talán ennek volt köszönhető, hogy rövidesen már ragyogó napsütésben volt részünk. Felszabadultság, jó kedv és lelkiismeretesség jellemezte a faitalok játékát. Legtöbb pontot a szentpéterfaiak csapata szerezte, mögöttük a II. János Pál Katolikus Szakkollégium csapata Szombathelyről, utánuk a házigazda körmendiek. A program végén hazai süteményekkel és ropogtatni valóval pótoltuk az energiát, majd az eredményhirdetést követően, egy rövid imádsággal zártuk a délelőttöt.



2016-09-19

Márton, a csendből jött ember

B. Markovits Eszter

Márton, a csendből jött ember címmel 2016. szeptember 2-4. között lelkigyakorlatot tartottunk a Martineum Felnőttképző Akadémián.

A hétvégét Horváth József pápai prelátus vezette, az ő iránymutatásai alapján a program résztvevői csendben keresték Szent Márton példája nyomán a szentté válás útját.

Az elmélyülést segítette a Felemelő szeretet című Szent Márton imakönyv és a Szent Márton imaösvény is.

A lelkigyakorlatozók számára nagy élmény volt közelebbről megismerni Márton életét, személyiségét, tanulni tőle. Jó volt a csend, a befelé figyelés, és a Találkozásból fakadó lelkesedés és küldetés megtapasztalása is.

Néhány visszajelzés a résztvevőktől:

„Testileg-lelkileg felüdített ez a pár nap. Szent Márton lelkisége nagy hatással volt rám.”

„A csendből jött ember, Márton élete segített, hogy a csendben a Mindenhatóval közösségben lehessek, és lelkileg feltöltődjek.”

„Lelkileg feltöltődtem, a csend és a nyugalom gyógyított. Az itt elhangzott előadásokból szeretnék továbbadni családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek.”

„Fájdalmas hiányt pótló alkalom volt a ’vízcsapból is folyó’ Szent Márton-események között.”



2016-08-10

Beszámoló az Ifjúsági Világtalálkozóról

Pongrácz Benedek

„Egy mérföldkő volt az életemben…” – hangzott el ez a mondat sokak szájából az Ifjúsági Világtalálkozó után. Felszabadultság, vidámság, szeretet és a találkozás öröme jellemezte másfélhetes lengyelországi zarándoklatunkat. 39 társammal együtt indultunk útnak 2016. július 20-án Szombathelyről, a Szombathelyi Egyházmegyét képviselve.

 

Első hetünk központja Rybnik volt, ahol a jóval kisebb Előtalálkozón vettünk részt. A Katowice Egyházmegyében lévő városban családok életébe kapcsolódhattunk be, megismerve a lengyel kultúrát és gasztronómiát. Olyasfajta ellátást kaptunk lengyel hostcsaládjainktól, amely előtte elképzelhetetlen volt számomra: a sok szeret és kedvesség a családoktól azt az érzést keltette, hogy otthon vagyunk. A sok gondoskodás és oda figyelés pedig elfeledtette velünk az otthon és szeretteink hiányát.

Rybnik-ből indultunk több kirándulásra is: Lesniów-ba, Piekary Slaskie-ba, Katowice-be és megcsodálhattuk a Fekete Madonnát Czestochowa-ban. Útjaink során mindig találkoztunk más nemzetek képviselőivel, új barátságok köttettek. Lesniów-ban, például a szentmisén Óra Krisztián atya volt a főcelebráns, de koncelebrált mellette mexikói, lengyel, ukrán, zambiai és ugandai atya is. A szentmise énekeit mindig más nemzet énekelte, így vettük ki részünket mindnyájan a szolgálatból. De volt, hogy Rybnik-ben együtt néptáncoltunk a bátor és lelkes francia, német és litván fiatalokkal.

A Főtalálkozó ideje alatt Brzesko-ban szálltunk meg, 50 kilométerre Krakkótól. Itt volt a magyar fiatalok egyik központja. Délelőttönként püspöki katekézisek vártak minket, majd szentmisén vettünk részt. Ezután indultunk be Krakkóba, ahol minden nap programok vártak bennünket. Még a vonat utak alatt sem kellett unatkoznunk, hisz a más nemzetek képviselőivel beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk. Koncertek, Ifjúsági Fesztivál, Hivatások Expója várt minket Krakkóban. Késő délutánonként pedig a főprogramok kezdődtek: először a nyitómise, majd Ferenc pápa fogadása, keresztút a Szentatyával.

A szombati virrasztás a hét fénypontja volt számomra. A tanúságtételek köré írt színházi darabok és Ferenc pápa elgondolkodtató beszéde után elnémult a tömeg. Ez volt talán a legszebb pillanat: több mint egy millió fiatal csendben, égő gyertyával a kezében imádkozik. Megható, érzelmekkel teli pillanatokat élhettünk át.

A világ különböző részeiből, eltérő földrészekről, országokból, kultúrákból jöttünk ide, más nyelveket beszéltünk. De mégis egy családdá váltunk, testvérekké lettünk és egy nyelvet beszéltünk az imádság közben. Az imádság egy fedél alá hozta a különböző nemzeteket. Nem volt ember és ember között különbség, nem kellett félnünk attól, hogy nemzetiségünk, vallásunk miatt megbélyegeznek minket. Egyek voltunk Jézusban.

Mindazonáltal a másfél hét olyan élményekkel gazdagított, amelyet csak kívánni tudok mindenkinek, hogy legyen alkalma átélni az életben.

 

 

„Többiek mondták…”

 

Én nagyon jól éreztem magam, csak a tömeg volt nehéz, mert így nem nagyon tudtam elmélyülni. Egyébiránt a társaság jó volt, és szórakozásból sem volt hiány. A családok pedig többet is adtak, mint amire szükség volt.

Marx Tamás

 

Az előtalálkozó volt az első nagy élmény, a család gyermekeiként kezelt minket, a gyerekek testvérüknek fogadtak... Hiányoznak... Én a sok szeretetet hoztam magammal, amit ott kaptam.

Horváth Rebeka

 

Hatalmas élmény volt nekem ez a világifjúsági (első alkalom) találkozó. a legnagyobb élmény az volt, hogy először tapasztalhattam meg, hogy milyen érzés egynek lenni Krisztusban, a szentáldozás keretében, a világ minden tájáról ideözönlött fiatalokkal. Zarándoklat során, a családokon, és a lengyel nép adakozó vendégszeretetén keresztül tapasztaltam meg az Úr gondoskodását. Sokszor a közös nyelv hiánya sem akadályozta meg a lengyel családokkal, vagy éppen a fiatal zarándokokkal való társalgást. A nagy tömeg, a sok várakozás elgondolkoztatott azon, hogy mennyi időt fecsérlek otthon el, és hogy imaidő, vagy éppen egyszerű beszélgetés keretében, másokat meghallgatva hogyan lehetne hasznosra fordítani az időt, s hogy hogyan lehetnék nagyobb türelemmel mások iránt.

Csizmazia Ferenc

 

Csodálatos volt átélni, hogy ilyen sok nép és kultúra találkozása nem csak konfliktusokba és nehézségekbe torkollhat. Itt megtapasztalhattam, hogy a megértés, a türelem, az elfogadás és az irgalom értékes gyümölcsöt hoz, békét, tiszteletet, egyetértést. Megdöbbentő volt számomra, hogy ennyi ember egy helyen békével tudott egymás felé fordulni, és örömmel éltük meg az új találkozásokat.

Kósa Rita

 

A világtalálkozó az elképesztő hangulattól kezdve Ferenc pápa virrasztáson mondott beszédéig sok, felejthetetlen emléket adott számomra. Leírhatatlan az az érzés, mikor több millió fiatal együtt imádkozik, énekel, táncol. Habár 180 országból jöttünk, a közös hit, a zene, a bajtársiasság megszüntették a határokat.

Benkő Ágnes

 

Fantasztikus volt az IVT! Engem, aki a papi hívatásra készülök megerősített elhatározásomban, akár a katekézisek, akár a Szentatya beszédei és el is gondolkodtattak. Jó volt megtapasztalni, hogy nem számított honnan jöttél, egymás testvérei vagyunk, felelősek vagyunk egymásért, ha baj van, segítünk egymásnak, ezt éltem meg Krakkóban. Hatalmas lelki feltöltődés volt, amikor együtt imádkozott az összes résztvevő a keresztúton és a virrasztáson. Egy életre szóló élmény volt, egy szuper csapattal.

Köszönöm, hogy részese lehettem.

 

Bejczi Bence



2016-07-19

A szeretet öröme

Busa Tamás és Eszter

Több házaspárnak immár hagyományos nyári programjai közé tartozik a Martineum Felnőttképző Akadémia által szervezett Házaspárok lelkigyakorlata gyermekfelügyelettel. A visszatérő résztvevők gyakran megfogalmazzák, mekkora szükségük van arra, hogy évről évre legyen néhány nap, amit a párjukra és együtt Istenre figyelve tölthetnek el, miközben gyermekeik hallhatóan jól érzik magukat néhány teremmel odébb.

 

Az idei lelkigyakorlaton, 2016. július 15-17. között Dr. Török Csaba atya vezetett egyre beljebb minket Isten szeretetének tapasztalatába. Elmélkedéseiben Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdításának egyes részei alapján beszélt a házasság, a család igazi küldetéséről, a szeretet jellemzőiről, a szeretetben való növekedés lehetőségeiről… A résztvevőknek nagy élményt jelentettek a szemléletes szentírásmagyarázatok, a felvillanó tájékozottság és tudás, és különösen az a mélység, ami az atya szavaiban mindig közérthetőséggel párosult, és így tudott igazán a szívünkig hatni.

Az egyes elmélkedések után páros beszélgetésre nyílt lehetőségünk, ami nagy ajándék volt, hiszen a hallottak és a felkínált szempontok lehetőséget adtak arra, hogy a hétköznapi házastársi kommunikáció szintjénél sokkal mélyebben, meghittebben beszélgessünk kapcsolatunkról ezzel is megújítva egymás iránti szeretetünket.

 

A páros szentségimádás hármasban az Úrral, a csoportbeszélgetés, a közös filmnézés és az együttlét a többi családdal mind azt szolgálta, hogy tudjunk megpihenni, hálát adni mindazért, amink van, és keresni, hogyan tudunk a tökéletlenségeinkkel együtt is egyre tökéletesebben szeretni. Jó újra átélni, hogy a szeretet öröme nem egy kenetteljes kifejezés, hanem a hétköznapok valósága.

 

A jelenlévő tíz házaspár elmélyülésének sarokpontja volt, hogy a velünk érkező húsz gyermeket önkéntes fiatalok foglalkoztatták a hétvége során. Hogy ez jól sikerült, annak egyértelmű jele volt, hogy a gyerekek azokat az órákat is inkább a csoporttal töltötték, amikor akár velünk is lehettek volna.

 

A lelkigyakorlat a Szombathelyi Egyházmegye és a Renovabis támogatásával valósult meg. A gyermekfoglalkozások létrejöttét az Új Európa Alapítvány támogatta a KÖSZ! Program keretében.



2016-07-05

Csapatépítő nap az Ifjúsági Világtalálkozóra utazó fiataloknak

Szmodics Petra

2016. július első szombatján találkoztunk azokkal a fiatalokkal, akikkel hamarosan, pontosan július 20-án útnak indulunk az Ifjúsági Világtalálkozóra, Lengyelországba. Egy napot töltöttünk közösen a Martineum Felnőttképző Akadémián. A cél az volt, hogy megismerkedjünk egymással, de emellett az összekovácsolódást, a csapattá formálódást is fontosnak tartottuk. A napot délelőtt 10 órakor indítottuk Óra Krisztián atya lelki ráhangolódásával, melynek során az IVT védőszentjeit megismerve elmélkedtünk Szent II. János Pál és Fausztina nővér életéről, személyéről, hivatásáról. Az első programpontot az ismerkedős, névtanulós játékok követték, melyek hamar feloldották a hangulatot a bennünk lévő kezdeti félénkséggel együtt… Az ebédünket az udvaron, a fák árnyékaiba telepedve fogyasztottuk el, de volt még finom limonádé és hűsítő fagyi is a nagy melegre való tekintettel. A kötetlen beszélgetést, pihenést követően újra felráztuk a csapatot - ügyességi játékokkal töltöttük a délutánt. Ezek mind csapatmunkát igényeltek a résztvevőktől, de ugyanakkor jó hangulatot is eredményeztek. Összességében a nap folyamán mind nagyon jól éreztük magunkat, így elmondhatjuk, hogy minden tekintetben készen állunk a találkozóra! 



2016-05-31

Nagymarosi Ifjúsági Találkozó

Szmodics Petra

 

Idén 2016. május 21-én került megrendezésre a tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, melyre az egyházmegye támogatásának köszönhetően fiataljaink is ellátogathattak.

Az irgalmasság témáját középpontba állító találkozó nagyelőadását Béri László Renátó atya tartotta. A szentségimádást követően a fakultációkra került sor, melyek nagyon sokszínűek voltak, így mindenki kiválaszthatta a számára legkedvesebbet. Az ebédidőt a Duna-parton töltöttük, s közben a táj szépségiben gyönyörködtünk.Számunkra a nap zárásaként a plébánia kertjében tartott szentmise szolgált, melyet Snell György segédpüspök atya celebrált.Kalandos utunk végén hálás szívvel érkeztünk vissza Szombathelyre, s vettünk búcsút egymástól.

 

Fiatalok mondták:

"Az első szó, amely eszembe jut Nagymarosról az a közösség. Idén voltam itt először, de  sokan úgy bántak velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást. A programok nagyon jók voltak, érdekesek és tanulságosak. A város pedig egyszerűen elbűvölő szépséggel bír..."

 

"Nagyon jó és emlékezetes út volt. Nagyon élveztem. Sok új emberrel ismerkedtem meg. A játékok a ferences nővérekkel nagyon jók voltak, az irgalmas szeretet lényegére most jöttem rá igazán. Köszönöm ezt a csodálatos élményt."

 

 

"Máskor is mennék!"



2016-05-30

I. Ifjúsági Közösségek Találkozója

Szmodics Petra

Pünkösdhétfőn, május 16-án került megrendezésre az I. Ifjúsági Közösségek Találkozója, Szombathelyen. 
A program a városban működő ifjúsági csoportok tagjait szólította meg, hogy egy vidám, játékos együttlét keretén belül jobban megismerjék egymást. Körülbelül 50 fiatallal, szerzetes nővérekkel és atyákkal jöttünk össze. Voltak, akik ismerős arcokra leltek a Főplébánia falain belül, de néhányan teljesen ismeretlenek voltak egymás számára. Különböző csapatjátékokkal ismerkedtünk, melyek mind együttműködést kívántak a résztvevőktől. A délután második felében közös imádságban mélyültünk el, majd kötetlen beszélgetésre is volt alkalmunk a vacsora elfogyasztása közben… Az elbúcsúzást követően örömmel állapítottuk meg, hogy lesz folytatása a közösségi találkozások eme formájának. 



2016-04-19

Van időm Rád! Apák és fiúk hétvégéje

Császár Róbert és Kristóf

Tartalmas hétvégét tölthetett 2016. április 8. és 10. között a Martineumban az a tíz apa–fiú páros (köztük mi is), akik jelentkeztek a „Van időm Rád!” programra.

Közös együttlétünk a pénteki vacsorával kezdődött. Egyes (női) vélemények szerint ugyanis az üres hasú férfiakkal nem sok mindent lehet kezdeni. Vacsora után, immár jóllakottan fogtunk hozzá az ismerkedéshez. Kissé rendhagyó módon apák és fiúk egymást mutatták be. Ennek során megerősödhetett hitünk abban, hogy Isten valóban a maga képmására teremtett minket, hiszen az apák szavaiból mintha csak a Mennyei Atya szavai visszhangzottak volna: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”(Mt 3,17). Érdekes és tanulságos volt az is, hogyan látják és mutatják be a fiúk az apákat.

Az ismerkedés utáni lelki ráhangolódásról Molnár János atya gondoskodott. Zorán „Üres bölcsőt ringat a hold fénye” című szerzeménye ihlette elmélkedését. A dal meghallgatása után osztotta meg gondolatait velünk az apa-fiú kapcsolat alakulásáról. Bizonyára minden apának titkos vagy kevésbé titkolt vágya, hogy a fia olyan legyen, mint ő. Ugyanakkor nagy felelősség eldönteni, hogy valóban a gyermek érdekeit szolgálja-e, ha mindenben az apjára hasonlít. Egészséges önértékeléssel kell/kellene megszűrni a tulajdonságokat, hogy melyek azok, amelyek érdemesek a „továbbörökítésre”, és esetleg megnevezni azokat a vonásokat, amelyekről tudjuk, hogy nem túl előnyösek, és nem szeretnénk, ha visszaköszönnének gyermekeinknél. Közös ima után János atya áldásával térhettünk nyugovóra. Akikben volt elég energia, azok még foglalkozhattak a „házi feladattal”, ami egy adott téma négyszemközti megbeszélése volt. Bár többen voltak – tekintve, hogy mindannyian egy munkával illetve tanulással töltött hét után érkeztünk az eseményre – akik ezt a feladatot csak a másnapi reggeli előtt teljesítették.

A szombat délelőtt példaképek keresésével telt. Egyénileg írtunk össze olyan ismert, vagy kevésbé ismert férfiakat, akiknek valamely tulajdonságát példaértékűnek tartjuk. Az eredményt kiscsoportokban összesítettük. Az ismert történelmi, egyházi személyek, költők, szentek, sportolók mellett „bekerültek a mezőnybe” volt tanárok, edzők és nem utolsó sorban apák, nagyapák is. A délelőtt közösen létrehozott eredménye egy teleírt tábla lett, amely csupa olyan tulajdonságot tartalmazott, melyeket az összeírt személyek kapcsán fontosnak tartunk egy férfiban. A felírás a hétvége hátralévő részében végig ott „lebegett” a szemünk előtt, hogy kedvünkre válogathassunk az estlegesen már meglévő és a még kialakítandó értékek közül.

Szombat délután igazi férfias kalandjátékban, „kalandos kutakodásban” volt részünk. Az apa-fiú párosoknak egy okostelefonra telepített alkalmazás segítségével tíz pontot kellett megtalálniuk a Martineum közelében. A pontok mindegyikéhez kapcsolódott egy-egy kérdés, melyek megválaszolása segített a fő feladvány megoldásában. Ez volt ám az összetett, igazán férfiaknak való kihívás!

Így történhetett, hogy az idő tájt lázasan kutakodó apák és fiaik lepték el Szombathelyt a Brenner Tóbiás körúttól egészen a Csónakázó-tóig. Kutakodás közben persze volt lehetőség beszélgetésre, fagyizásra, egy kis sütkérezésre a tóparton, vagy akár a vízfelületet kihasználva némi „kacsázásra”. A feladványt megoldó párok a szállásunkra visszatérve aztán „győztes oroszlánként” osztozhattak a zsákmányon, illetve a díjon.

                A vacsoráig hátralévő időt közös játékkal (csocsó, sakk, társasjátékok, pingpong) töltöttük. Vacsora után újabb megmérettetés várt ránk egy vidám, játékos vetélkedő formájában. Nagy élmény volt látni az együtt küzdő családi csapatokat. Természetesen erre az estére is jutott házi feladat: apukák esti mesét olvastak „kisfiaiknak”, egy érdekes, „provokatív” mesét, amely minden bizonnyal többeknél további beszélgetést indított.

                Vasárnap délelőtt megadott kérdések segítségével négyszemközti beszélgetés zajlott apák és fiúk között, majd szentmisén vettünk részt a Kálvária templomban. Horváth József atya szentbeszédében elhangzott egy gondolat, amely a mi együtt töltött hétvégénknek is egyik tanulsága lehet: Nem elég mondani, hogy szeretünk valakit, azt éreznie is kell a szeretett félnek.

                Szentmise után összeültünk még egy rövid beszélgetésre. Pár gondolat, a teljesség igénye nélkül a zárókörből:

-         jó és hasznos élményekkel, gondolatokkal gazdagodtunk,

-         ez egy nagyon jó gyerek-felnőtt kapcsolatot építő program volt,

-         jó lenne minél többeket megismertetni ezzel a lehetőséggel,

-         nagyon jó közösség jött létre,

-         elhatározás: jó apa akarok lenni!

-         magok kerültek elvetésre, reméljük jó termést hoznak,

-         jó dolog apával beszélgetni az élet nagy dolgairól,

-         ez egy olyan hétvége volt, ami öt évig legalább megmarad az emlékeimben,

-         ezt a hétvégét igazi kegyelmi időnek élhettük meg.

A fent leírtak alapján bátorítunk mindenkit, hogy vállalkozzon hasonló programokra! Nagyon fontos, hogy minőségi időt töltsünk azokkal, akik fontosak számunkra, legyenek azok a szüleink, gyermekeink, házastársunk. Ezzel eddig még mindenki egyet szokott érteni, aztán jönnek a kifogások: nincs rá időnk ebben a mai rohanó világban… Ugye, ismerős?! Hát, valahogy meg kell oldani. Ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget! Kérjünk időt az Idő Urától!

És ha már itt tartunk: Dicsőség és hála a mindenható Istennek, hogy kegyelméből részesei lehettünk ennek a hétvégének!



2016-03-29

Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat

Horváth Edina

 

2016. február 26-án, pénteken este kezdődött a Martineumban a nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat, melyet a domonkos nővérek (Lujza és Imelda nővér), valamint Pio, ferences testvér vezetett.

 

A fő téma az irgalmasság volt. Az ismerkedés után a tékozló fiú történetének részesei lehettünk. Közösen eljátszottuk, majd csapatokban összegyűjtöttük a történetben szereplő atya és fiú tulajdonságait. Egy-egy esetben magunkra is ismertünk. Megérezhettük, hogy az irgalmas Atya örül, és mindig várja, hogy visszatérjünk hozzá.

Az elmélkedés és esti ima után volt idő a személyes beszélgetésekre, szentgyónásra.

Szombat délelőtt Imelda nővérrel együtt elmélkedtünk az áldozatról: mi az áldozat? Milyen áldozatokat ismerünk? Miért vállalunk áldozatot? Mi kell hozzá? Megtanultuk, hogy minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értéke!

Lujza nővér négy domonkos szent életével ismertetett meg minket, akik vágyva vágytak arra, hogy az Atya akaratát teljesítsék: Szent Margit; Szent Domonkos, Magyarországi Boldog Pál és Sziénai Szent Katalin. Majd kiscsoportban megosztottuk gondolatainkat. A nap folyamán Óra Krisztián atyával faágakból kereszteket készítettünk, amelyet Horváth József atya a szentmise után meg is áldott.

Érdekes program volt a szerzetesekkel való beszélgetés, fórum, amely az Egy-más-közt nevet viselte. Bármit kérdezhettünk tőlük, ami érdekelt minket: Nehéz volt-e megtenni az első lépést? Hogyan fogadta a döntéseiket a család? Mi volt nehéz? Mennyire változott meg az életük?

Lehetőségünk volt közösen társasjátékozni, együtt járni Krisztus keresztútját a Kálvárián, a saját magunk által írt elmélkedésekkel. Szombat este folyamán filmet is néztünk. Szentségimádásra is jutott idő, de aki akart, az bármikor bemehetett a kápolnába, hogy egyedül imádkozhasson.

Vasárnap délelőtt Pio testvérrel az irgalomról beszélgettünk. Hogyan tudjuk megélni az irgalmasságot a mindennapokban, a testi és lelki cselekedetek alapján? Házi feladatot is kaptunk: az irgalmasság évében minden hónapban válasszunk ki egy-egy cselekedetet, amit abban a hónapban gyakorolunk.

A szentmise és a közös ebéd után el kellett búcsúznunk egymástól, de élményekben gazdagon, az irgalmasság éve mottójával a szívünkben tértünk haza: „Legyetek irgalmasok, mint az Atya!”

Résztvevő fiatalok gondolatai a hétvégéről:

„Minden alkalommal várjuk a lelki gyakorlatot, mert összeszokott, de új emberekre nyitott társaság találkozik itt.”

„A szentmise és a szentgyónás ott különlegesebb, mint az év többi részében.”

„A kápolna mindig nyitva áll előttünk.”  

„A miséken tartalmasak voltak a prédikációk.”

„A szentségimádás minden alkalommal feltöltődés.”

„A közös reggeli és esti ima keretet ad a napnak.”

„Van lehetőség csendben lenni és Istenre is figyelni.”


Csatolt állományok:



2016-02-23

Nagyböjti lelkigyakorlat

Kósáné Sipos Rita

A nagyböjt az elcsendesülés, a visszatekintés, előre látás, Krisztusra találás ideje.  Ahhoz, hogy a húsvét ünnepe igazi feltámadás legyen a lelkünkben, szükség van erre az elcsendesülésre, ”Krisztus ügyében” való elmélyülésre. A Martineum Felnőttképző Akadémián 2016. február 19-21. között, péntek estétől vasárnap délig tartó lelkigyakorlaton Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úr segített bennünket ebben a Krisztusra figyelésben.  Lelkigyakorlatunk ideje alatt azt boncolgattuk, hogyan vagyok én Krisztus tanítványa? Szent Márton, Szent Benedek, Assisi Szent Ferenc élete nyomán vizsgáltuk, hogy ma miben tudunk mi, az ő példájukat követve Krisztust követő, Krisztust hirdető tanítványok lenni.

Fontos tudatosítani magunkban, hogy mi vagyunk a „föld sója”, mi vagyunk a mécses, nekünk kell világítani. Oda kell figyelnünk Isten hangjára, be kell fogadnunk az ő szavát, le kell tudnunk mondani saját akaratunkról, és engedelmesen kell követnünk Isten szavát. Állhatatos imádsággal kell kérnünk Isten Lelkét, hogy ezt meg tudjuk tenni. Jézus mintát adott nekünk, hogy az életünket hogyan oldjuk meg. Sorsközösséget kell vállalnunk vele, és ahogy Ő magához ölelte a keresztet, nekünk is ezt kell tenni. Vissza kell vezetnünk az embereket az irgalmas Istenhez, aki Jézus által megmutatta az ő végtelen szeretetét. Nekünk is erről kell beszélnünk. Arról az Istenről, aki felemeli, szabaddá teszi, megajándékozza az embereket. Nekünk nem a világ divatjait kell követni, hanem hitelesen, Isten szeretetének a jó hírét kell elvinnünk az emberek közé.  Azokhoz, akik körülöttünk élnek, azokhoz, akik gondokkal küszködnek. Lélekben, magatartásban vissza kell térni az evangéliumhoz! Másokért élünk, nem önmagunkért: férjem-feleségem képében tér be hozzám az Úr, gyermekeim, szomszédaim, munkatársaim képében jön hozzám az Úr. Erősödjünk meg hitünkben, reményünkben, Isten iránti szeretetünkben, és tegyünk tanúságot az emberek előtt Isten jóságáról, aki Urunk, Üdvözítőnk, életünk értelme! Ferenc pápa Misericordiae Vultus kezdetű bullájának néhány sorával zártuk lelkigyakorlatunkat, amely komoly buzdítás számunkra, s egyben megvalósítandó feladat, célkitűzés is az irgalmasság évének nagyböjtjében.

„ Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor bennetek sem ítélnek el. Bocsássatok meg, s akkor nektek is megbocsátanak. Adjatok, s akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” (Lk 6,37-38)



2016-02-01

Ifjúsági Farsangi Batyus Bál 2016

Szmodics Petra

„A közös szervezésnek minden bizonnyal folytatása következik…” – fogalmazódott meg tavaly a báli élménybeszámolóban, s igazolódott is be ez a sejtés idén, január 29-én a Martineum dísztermében. A bált a II. János Pál Katolikus Kollégium és Szakkollégium, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a tavaly alakult Szombathelyi 8-as közösen szervezte.

 A bál nyitógondolatait egy versenytáncos pár előadása követte, majd a bálozók meglepetésére a szakkollégistákat láthattuk a táncparketten egy színes, lendületes jive koreográfia erejéig.

 A jó hangulatról a Tequila zenekar gondoskodott, színes repertoárjuknak köszönhetően zenéjük igazán talp alá való volt. Lehetőség volt fényképet készíteni a fotó állomáson, így örökítve meg a pillanatot vicces kiegészítőkkel, vagy anélkül. A táncból adódó fáradalmakat a tombola húzás ideje alatt pihenhették ki a vendégek, hiszen rengeteg szép és értékes ajándék várta gazdáját. 

 

A sorsolás végeztével folytatódhatott az egymással való beszélgetések sora, a közös tánc és a mulatság…

 



2016-01-11

Idén újra Házas-Társas-Játék

Házasság Hete munkacsoport

A „Házasság Hete” szombathelyi eseményeihez kapcsolódva, 2015-ben több mint 100 házaspár vett részt a Házas-Társas-Játékban. Két hét alatt, a saját időbeosztásukhoz és lehetőségeikhez igazodva oldották meg az e-mailben kapott „feladatokat”. A kedvező visszajelzéseken felbuzdulva, a résztvevő párok ötleteiből is merítve, idén újra meghirdetjük a játékot!

És hogy miért fontos éppen a játék?

A keresztény gondolkodás elsősorban az elköteleződésről, hűségről beszél (már amikor mer még erről beszélni „a mai világban”), s az érzelmek, a vidámság, ne adj’ Isten a szenvedély fenntartásának, értékének kevésbé ad teret. Pedig ezek nem egymást kizáró dolgok – sőt… Jó, ha egy házassághoz hozzá tud tartozni a szenvedély, a szeretet ÉRZÉSE is. De ahhoz ezt is táplálnunk kell: nélküle a kapcsolat ellaposodik.

A kalandkeresés, az új élmények, a felfedezés vágya, a kíváncsiság, a játék - ezek nem csak a gyerekek és a hűtlen emberek igényei, hanem gyerekkorunktól mindannyiunk fejlődésének fő motivációit, hajtóerőit jelentik. A hűtlen, a kalandozó ember nem azért jár rossz úton, mert túl kíváncsi, túl szenvedélyes – hanem éppen azért, mert nem eléggé az. A házasságot nem arra találta ki az Úristen, hogy korlátozza, beszűkítse az életünket, elsorvassza az érzelmeinket – hanem éppen ellenkezőleg. „Azért jöttem, hogy életetek legyen, és az életetek TELJES/TÚLCSORDULÓ legyen.” (Jn. 10, 10) Sehol nincs olyan széles, és főleg olyan mély terep a játékra, a kalandra, az új felfedezésekre, mint éppen az elkötelezett, feltételek nélküli, visszavonhatatlan, egész életre szóló kapcsolatokban. Ahol egyikünknek sem kell győzni, nem kell bizonyítani, nem kell érdemeket szerezni, nem kell szépnek vagy okosnak LÁTSZANI – ahol igazán azok lehetünk, akik éppen vagyunk. Jóban-rosszban. Játszani is csak így lehet igazán felszabadultan.

Aki azt hiszi, hogy akár húsz-harminc év után ismeri, JOGOSAN „megunhatja” a párját – az egyszerűen óriási tévedésben van. Egy tárgy lehet kiismerhető, változatlan, akár unalmas is. De az Úristen, aki minket a saját képére alkotott – Ő örökké Új, örökké Több, örökké Más, örökké Kiismerhetetlen. Éppen, mint egy feleség vagy egy férj. Megunhatatlan.

Kedvcsinálónak íme néhány vélemény a tavalyi játékosoktól:

„Mindenképpen jó közös kikapcsolódás volt.  A feladatok megoldásához sok közös időtöltésre, együttmunkálkodásra volt szükség, amit mindketten élveztünk. Ismét bebizonyosodott, hogy ha fontosnak tartjuk, a zsúfolt hétköznapokban is tudunk időt szakítani közös élményekre. Ötleteket adott más „randi alkalmakhoz”.”

„Úgy éltem meg, hogy ráállította a lábunkat egy útra, és segített az első lépéseket megtenni: megmutatta, mennyi mindent csinálhatunk együtt és ennek milyen nagy hatása van. Sokat jelentett, hogy bizonyos programokat beterveztünk, tudtuk, hogy az az 1-2 óra ennek számára foglalt. Valóban rengeteget jelentett a sok közös idő. Mintha megfiatalodtunk volna, újra sokat nevetünk együtt.”

„Nagyon ötletes volt és segített kimondani olyan dolgokat is, amiket már rég nem tettünk meg. Valamint újra segített fellobbantani a lángot, érezni a másik szeretetét, mert sajnos előfordul, hogy kevés minőségi és kettesben töltött idő jut egymásra és így nem érzi a másik, hogy mennyire szeretjük.”

 

Nos, „Házas-Társas-Játékunkban” ismét néhány mintát, ötletet szeretnénk adni ehhez az „újra felfedezéshez”, egymásra való új rácsodálkozáshoz!

A játékhoz a jelentkező párok forgatókönyvet kapnak, a kapcsolatépítő feladatokat a nekik tetsző időben teljesíthetik. A minden feladatot teljesítő párok között értékes nyereményeket sorsolunk ki.

Ha kedvet éreztek, hogy idén ti is velünk játsszatok, 2016. január 22-ig itt jelentkezhettek: hazassaghete.szombathely@gmail.com

A játék időtartama: 2016. január 23. - február 12.



2015-12-15

Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

Nagy Viktória

2015. december 4-én, péntek délután kezdődött a Martineumban az Adventi ifjúsági lelkigyakorlat. A lelkigyakorlatot két domonkos nővér és egy domonkos atya vezette.

Az egész hétvégét együtt töltöttük, kiszakadva a mindennapi rohanó életből, Istenre, egymásra és magunkra tudtunk figyelni. A hétvége során sok-sok témánk volt, olyanok, amelyek igazán érdeklik a fiatalokat: szerelem, barátság, bocsánatkérés és megbocsátás. Az előadások mellett volt idő a személyes beszélgetésekre, szentgyónásra. Volt szentségimádás és szentmise is közösen, de aki akart, az bármikor bemehetett a kápolnába, hogy egyedül imádkozhasson. Minden napunkat zsolozsmával fejeztük be, hálát adva az aznapi eseményekért. Szombaton egy fiatal házaspár beszélt nekünk a kapcsolatokról és a házasságról, majd kiscsoportokban beszélgettünk egymással és a személyes kérdéseinket is feltehettük nekik.

Vasárnap, december 6-án sajnos el kellett búcsúznunk egymástól, de lélekben feltöltődve térhettünk haza, hogy tovább készüljünk az adventben a karácsonyra.



2015-10-13

Van időm Rád!

Lénárd Ágota és Anna

 

2015. október 9-11. között „Van időm Rád” címmel anya-lánya hétvége volt a Martineum Felnőttképző Akadémián.

Miről is szólt ez a program?

 A képlet egyszerű: adott az anya és lánya, akikben él a vágy, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, kiszakadva a családból, a hétköznapi nyüzsgésből, játszhassanak, beszélgethessenek, amolyan lányos dolgokat csinálhassanak. A megoldás már nem tűnik olyan egyszerűnek, ám mégsem kivitelezhetetlen: jelentkeznek az anya-lánya hétvégére. S milyen jól teszik! Hiszen itt tényleg minden adott ahhoz, hogy időnként könnyek majd móka és kacagás közepette nyissanak egymás felé, vagy éppen elmélyítsék a köztük lévő szeretetet. S hogy milyen programok várták a résztvevő tíz anyát és tíz lányt? Íme:

„Értékes vagy!” - volt a mottója a Szociális Testvérek által vezetett péntek estének, ahol játékos bevezető után konkrétan is megfogalmazhattuk, mit tudunk adni egymásnak, ugyanakkor mit kapunk egymástól. Gondolatainkat leírva kis csomagokat készítettünk, s ezeket az ajándékokat csak vasárnap délelőtt bontottuk ki, amikor is páros beszélgetés során elmélázhattunk a csomagocska tartalmán.

„Fontos vagy!” – szólítottak meg a szombat délelőtti, Kardos Bernadett által vezetett mentálhigiénés gyakorlatok, ahol nemcsak arra volt lehetőség, hogy kettesben beszélgessünk arról, hogy milyen tulajdonságokat emelnénk ki egymásból és magunkból, hanem ezt a jelenlévő szélesebb körben is elmondhattuk, ha akartuk. Ezen a délelőttön, a lányok lerajzolhatták anyukájuknak, hogy mit kapnak tőlük, közben az anyukák egy kis betekintést nyerhettek a leányok életkori sajátosságainak világába, megerősítést kapva, hogy a kamaszkor ámbár nehéz, de múló állapot mindenki életében.

„Ügyes vagy!” – szólt a szombat délutáni jelmondat, s milyen igaz! Anyák és lányok kezei alól szebbnél szebb fülbevalók és medálok kerültek ki a kézműves foglalkozás során, melyet Nacsa-Németh Szilvia tartott számunkra.

„Szép vagy!” – figyelmeztetnek azok a fényképek, melyeket a kézműveskedés közben és után készített Devecseri Bálint rólunk, amint hol bátortalanul, hol komolyan, hol kacagva nézünk a kamerába.

„Jó Veled!” – súgta a szombat esti játékos est, melynek során anyák és lányaik párban, egymást erősítve vetélkedtek egymással nagyon vidám hangulatban.

„Jó, hogy ilyen vagy!” – erősített meg bennünket a vasárnap délelőtt, amikor a szentmise, istentisztelet után (mindenkinek lehetősége volt a saját felekezetében részt venni a vasárnapi szertartáson) páros beszélgetésre nyílt alkalmunk, megoszthattuk egymással a péntek esti ajándékokat, beszélgethettünk kedvünkre.

„Jó, hogy vagy!” – zárta le a programot az a beszélgetés, ami már nagy körben, minden anya és lány részvételével zajlott, ahol összegezhettük, megoszthattuk a hétvégével kapcsolatos élményeinket, benyomásainkat, gondolatainkat.

            Úgy gondoljuk, valamennyi résztvevő nevében elmondhatjuk, hogy nagyon szép és tartalmas hétvégét töltöttünk el a Martineumban, megérezve azt, hogy az együtt töltött idő tényleg fontos és gyümölcsöző.



2015-08-01

Első nyári Népmeseegyetem

MFA

2015. július 24-26. között rendezte meg a Martineum Felnőttképző Akadémia a Fabuláriummal közös szervezésben az első nyári Népmeseegyetemet. A nyitott tanfolyam vezetője dr. Boldizsár Ildikó, a néprajztudomány kandidátusa, mesekutató, meseterapeuta volt. Meghirdetés után rögtön rengetegen jelentkeztek, de a tanfolyam létszámát 50 főre maximalizáltuk. A „hallgatók" közt voltak orvosok, pedagógusok, informatikusok, mérnökök, közgazdászok, pszichológusok. A háromnapos találkozón a Meseegyetem hallgatói alapismereteket szereztek a hagyományos műveltségről, s annak egyik meghatározó eleméről, a népmeséről három különböző oldalról. Az első napon a néprajz és a folklorisztika, a második napon a pedagógia, a harmadik napon a pszichológia szempontjából vizsgálták meg a népmese helyét-szerepét letűnt korokban és napjainkban. A nyitott egyetem tartalmának összegzése két mondatban megmagyarázható: Képes vagyok-e vagy képtelen? Tudok-e képet alkotni egy problémáról? Ha igen, akkor képes vagyok megoldani azt. Ha nincs képem, akkor képtelen vagyok megoldani. A mese az önálló képi gondolkodást segíti, fejleszti.

 A hétvégéről beszéljenek maguk a résztvevők:

 

„A három nap alatt olyan új világot, szemléletet kaptam, aminek segítségével talán jobbá tudok válni, és segíteni tudok én is tanítványaimnak. Emberismeretben és elfogadóképességben nőttem.”

 

„Az előadó hihetetlen tudásából egy-egy morzsát szívemben, lelkemben pedig sok hasznosítható gondolatot viszek haza. A tanfolyam rendkívül jól összeállított, érthető, jól tagolt volt.”

 

„Ildikó nagyon felkészült, ő értékeket közvetít, ami hasznosítható lesz számomra a továbbjutásban. Tisztelet Ildikónak a kutatómunkáért, az elszántságáért, hogy felkeltse érdeklődésünket ez iránt a kincs iránt.”

 

„Több pillanat is megkönnyeztetett, ittam Ildikó szavait. Tetterőben nőttem”

 

„Hálásan köszönöm. Pontosan azt kaptam, amire készültem. Többet is! Tiszta tudást kaptam.”

 

„A tanfolyam átfogó, kerek és érdekes volt. Ildikó jó előadó, tájékozott, tapasztalt a szakmájában, nyitott és kedves.” Egy új világba csöppentem, nagyon hasznosnak és építőnek találom a mesék világát.”

 

„Tökéletesen elégedett vagyok, szuper előadó, jó társaság. Az esti összejövetelek bónusz plusz élményeket adtak.”

 

„A várt és remélt töltetet vihetem magammal. Az előadó közvetlensége és figyelme eddigi tapasztalataim alapján egyedülálló. Elképzeléseim szerint kaptam tudást és kinyílt egy kapu.”

 

„Kisebb csoportban szerintem még jobban működne a tanfolyam, de sok felismerést, felfedezést, feladatot viszek haza.”

 



2015-07-20

Házaspárok lelkigyakorlata

Busa Tamás és Eszter

Az egyik forró júliusi hétvégén tizenegy házaspár úgy döntött, ezúttal nem testük, hanem lelkük, kapcsolatuk felfrissítésére szánnak néhány napot a nyárból. A visszajelzések alapján a felüdülés sikerült. Ezt segítették a szentségimádással töltött percek, a lelkigyakorlat vezetését betegen is vállaló Stróber László atya jelenléte, elmélkedései, a „szokatlanul sok” idő, amit házaspárunkkal folytatott beszélgetésre fordíthattunk, vagy a tapasztalat- és véleménycsere a többi párral – akár éjszakába nyúlóan.

Laci atya vezetésével átgondoltuk, mit is tanít a Szentírás a házasságról, hogyan kell építeni kapcsolatunkat, mit jelent Apának és Anyának lenni – és hogyan éljük mindezt hétköznapjainkban… Engedjük-e, hogy Isten jelen legyen életünkben, és Ő érlelje kapcsolatunkat? Vállaljuk-e a házasságkötéskor tett ígéretünk következményeit így válva Isten jelévé a világban?

Mély kérdések nyomán tartalmas beszélgetések, régóta halogatott elhatározások, közös újraindulás és még sok más gyümölcs, amit a lelkigyakorlat ajándékának tekinthetünk. És gyermekeink ki nem mondott, de a legkisebbek által is megélt tapasztalata, fontos, hogy a szülők egymásra is fordítsanak időt, mert ebből az egész család épül. Így ez a két nap nem a szokott lelkigyakorlatos csendben telt, hanem gyermekeink zajától kísérve, akiket fiatalok igyekeztek lekötni kézműveskedéssel, mesével-dallal, vízipisztoly-csatával vagy épp csocsómeccsel.

Jó volt hallgatni a nyitókörben a „Nyertél-e már valami díjat?” kérdésre válaszként az egyik férj tanúságtételét: 15 éve megnyertem a fődíjat, megismertem egy lányt, aki azóta a feleségem. Összecsengtek ezzel az atya szavai: A párom nem jár nekem, hanem ajándék, akire minden nap így kell néznem! Ezt a látásmódot erősítettük a lelkigyakorlaton, és gyakoroljuk azóta is – Isten segítségével.



2015-06-25

Pedagógus lelkigyakorlat

Pados Katalin

Katolikus iskolák pedagógusainak nyári lelkigyakorlatára került sor a napokban a Martineum Felnőttképző Akadémián. A 2015. június 22-24. között megszervezett lelki programon 45-en vettek részt az egyházmegye oktatási és nevelési intézményeiből. A lelkigyakorlatot Bokor Zoltán atya, a zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia káplánja vezette. Útmutatása középpontjában a nyolc boldogság állt, erről elmélkedtek és osztották meg gondolataikat, tapasztalataikat a résztvevők a három nap során. Külön öröm volt a pedagógusok számára, hogy ily módon is jobban megismerhették Zoltán atyát, aki augusztus 1-étől a Brenner János Nevelési Központ püspöki referense lesz  és a szombathelyi Székesegyházi Főplébánián lát majd el kápláni szolgálatot.

 



2015-06-25

Pedagógusok köszöntése és Szent Gellért -díjak átadása

Pados Katalin

Év végi találkozójukat tartották június 24-én a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működő oktató-nevelő intézmények munkatársai. Az ünnepségen átadták az idei évi Szent Gellért-díjakat. Ezüst fokozatban Pulay Mária, arany fokozatban Kissné Lakner Katalin részesült.

Minden évben hagyomány, hogy a tanév végén összegyűlnek a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működő oktatási-nevelési intézmények pedagógusai, dolgozói, hogy egy kerti ünnepségen találkozzanak. Nem volt ez másként idén sem: Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvara adott otthont a rendezvénynek. A jánosházi Szent Imre Általános Iskola műsora után dr. Veres András megyéspüspök mondott ünnepi köszöntőt. Mint mondta: fontos, hogy az intézményekben a lelkek ápolására nagy hangsúlyt helyezzenek és segítsék a gyerekeket, hogy megismerjék Jézust.

Az ünnepségen kiosztották a Szent Gellért-díjakat is. Az elismerést a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a katolikus közoktatásban végzett kiemelkeddő munka elismerésére.  Az elismerést az illetékes fenntartó adományozza. A díj elkötelezett hitvalló élet, következetes, kitartó, színvonalas nevelő-oktató munkáért adható olyan személynek, aki szilárd erkölcsi alapokon álló munkájával kivívta a tanulók, szülők, munkatársak egyöntetű elismerését. A Szombathelyi Egyházmegyében idén ketten vehették át ezt a díjat.

Hosszú évtizedek példaadó munkásságának és hitvalló életének elismeréseként a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át Pulay Mária, a jánosházi Szent Imre Általános Iskola hitoktatója.

A Szent Gellért-díj arany fokozatát Kissné Lakner Katalin, a Brenner János Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium óvodai tagintézmény-vezetője vehette át dr. Veres András megyéspüspöktől.

A nap hátralévő részében a különböző települések intézményének dolgozói jó hangulatú beszélgetéseken osztották meg élményeiket egymással.

Forrás: www.martinus.hu

 



2015-06-25

Tábor-ajánló fiataloknak!

Pados Katalin

Szeretettel ajánljuk fiataloknak!

Részletek a táborról programjaink között!

 



További hírek:

--------------------