Beléptető

2018-05-16

Nagymarosi Ifjúsági Találkozó

Gueth László

Május 12-én került megrendezésre az idei tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, melynek mottója Szent Pár felszólítása volt, „Örüljetek az Úrban szüntelenül!” (Fil 4,4).

A magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő országos lelki napján a Szombathelyi Egyházmegyéből 30 lelkes fiatallal vettünk részt.

Az alábbiakban az egyik résztvevő, Gueth László személyes beszámolóját olvashatják.
„Hajnali háromnegyed ötkor való kelés alapból is kihívás, egy előző esti kerékpártúra után még inkább annak számított. A több mint három és fél órás utazás során három évszakban jártunk: Csorna környékén hatalmas köd ereszkedett a tájra, a Győr utáni pihenőhelyen a tavasz melegítő napsugarait élvezhettük, Nagymaroson leszállva a buszról már igazi kánikula fogadott minket. Az út különlegessége az volt, hogy Szob felől közelítettük meg Nagymarost, így áthaladtunk az esztergomi Mária Valéria hídon. Továbbá átutaztunk két csodálatos felvidéki falun is, Garamkövesden és Ipolyszalkán. A délelőtti előadásnak legnagyobb tanulsága az volt a számomra, hogy még az igazán nehéz helyzetekben is meg kell őriznünk emberi tartásunkat, és ne a harag, a csúnya szavak jellemezzék viselkedésünket. Sőt a nehézségekért is adjunk hálát Istennek, bátran mondva: "Dicsőség az Úrnak". A déli fakultációk közül az örökifjú Kerényi Lajos atyáét választottam. A másfél órás előadása sokszor megnevettetett, ugyanakkor sokszor mélyen is elgondolkodtatott. Főleg az, amikor elmesélte, hogy ő adta fel az utolsó kenetet Olti Vilmosnak, aki a Rákosi-korszak egyik vérbírója volt. Koncepciós eljárásban ő ítélte el Mindszenty József bíboros-hercegprímást, Grősz József kalocsai érseket, valamint ő bíráskodott a hírhedt pócspetri perben is. Előadása végén Pietrelcinai Szent Pio szavaival bocsátotta útra fiatal hallgatóságát: "Magyarország egy olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni." A magunkkal hozott ebédet a Duna partján fogyasztottuk el, gyönyörködve a visegrádi vár és a folyón elhaladó hajók látványában. A nap csúcspontja a délután négy órakor kezdődött Szentmise volt, amely szinte teljesen megtöltötte a nagymarosi templom kertjét. Előtte sokszor fordítottuk tekintetünket az ég felé, hiszen eléggé gyűltek a viharfelhők. Azonban Istennek hála megúsztuk az esőt. Hazafelé jókat beszélgettünk a buszon, valamint a nagymarosi találkozókon ősidők óta jelen levő Sillye Jenő dalait hallgattuk-énekeltük. Fáradtan, de lélekben feltöltődve értünk haza késő este.”

Fotó: Biczó Beatrix



2018-04-16

Egymásra hangolva

Gyenese Balázs és Jakab

Várakozással teli izgalommal indultunk neki április 6-án az Apa-fia hétvégének negyedik gyermekünkkel, aki 12 éves. Néha nehéz meghozni egy ilyen döntést, kimozdulni otthonról és beköltözni egy hétvégére a Martineum Felnőttképző Akadémiára. Én is így voltam vele. De mondhatom, feleségemmel együtt nagyon jól döntöttünk.

Pénteken délután kezdődött a program. Időben sikerült megérkeznünk. Jó néhány ismerős arc tűnt fel a résztvevők között, így baráti hangulatban kezdődött a bemutatkozás. Ritka alkalom, hogy egy apa úgy mutatja be a fiát, hogy nem csak a nevét mondja, hanem még 7 jellemző dolgot is elárul róla. De még ha a gyermeknek is sikerül megoldani ezt a feladatot! Nagyon kedves mondatok hangzottak el apa és fia részéről egyaránt, mosoly, öröm volt látható az arcokon. Kimondhattuk és megtudhattuk, hogy milyennek éljük meg egymást a mindennapokban.  Vacsora után nagy lelki élményben volt részünk mialatt végig jártuk az imaösvényt. Megtapasztalhattuk, jó dolog adni és kapni egymástól és áldást mondani apának fiára és a fiúnak apjára.  Befejezésül volt egy kis játék is, így vidáman térhettünk nyugovóra.

Szombaton együtt töltötte mindenki a délelőttöt, egymásra találva, hangolódva a mentálhigiénés gyakorlatokkal. Felismerhettük gyermekünkben a határozott vezetőt, amikor a fiúk vezették szavaikkal édesapáikat a saját maguk által tervezett és kivitelezett akadálypályán. Hibátlanul vezettek bennünket, édesapákat az éles kanyarokban, néhol négykézláb, máskor az asztalon kúszva. Jó volt átélni, hogy nyugodtan ráhagyatkozhatunk gyermekeinkre, pontos, kedves utasításaikra, hogy biztonsággal célba érjünk.

Ebéd után a gyerekek közösen játszottak, az apák kávé mellett vidáman beszélgettek. Délután két csoportra osztódtunk, az egyik fele a társaságnak szelfivadászaton volt a városban, indulás előtt kaptunk néhány szempontot a témaválasztáshoz. Nem kevés kreativitásra és gyorsaságra volt szükség, ha valaki mindent el akart készíteni. A többiek a szabaduló szobában közösen néztek a kihívások elé. Itt is szükség volt gyorsaságra, jó helyzetfelismerésre, kreativitásra, közös munkára. Ez igazi csapatépítés volt apák és fiaik között. Öröm volt együtt küzdeni, dolgozni a sikerért.

Az esti vetélkedőn apák és fiúk összemérhették tudásukat, gyorsaságukat és ügyességüket játékosan, sok nevetéssel, szurkolással egymás között.

Másnap, szabadon választhatóan közös szentmisével ünnepelhettünk az Irgalmasság vasárnapján. Délelőtt párban beszélgettünk kettőnk kapcsolatáról, és megtervezhettük közös bakancslistánkat. Jutott idő egy kis pingpongra, sakkra, tollaslabdára, csocsóra is.

Jó érzéssel a szívünkben búcsúztunk el egymástól ebéd után és indultunk haza. Apák és fiúk is úgy élték meg ezt a hétvégét, hogy érdemes másokat megismerni, barátságokat kötni és főként érdemes időt szakítani egymásra.



2018-03-20

Nagyböjti lelkigyakorlat

Kósa Rita

A március 16-18-ai hétvégén Dr. Martos Levente Balázs atya vezetésével lelkigyakorlaton vehettek részt mindazok, akik ebben a rohanó, zsongó-zsibongó világban elcsendesedéssel kívántak készülni húsvét ünnepére. Várakozással készültem a lelkigyakorlatra, hiszen ki ne szeretné egy teljes hétvégére hátrahagyni a feladatait, problémáit, kötelezettségeit? Keresztény emberként tudjuk, mennyire fontos az Istennel, Istennél töltött idő, mégis sokszor olyan nehéz időt szakítani erre az együttlétre a napi teendőink mellett. A lelki hétvége nagyszerű lehetőség arra, hogy rendezzük Isten-kapcsolatunkat; a csendben, az elmélkedésekben újra felfedezessük Isten szerető közelségét.

Balázs atya Szent Pál apostol szavaira hívta fel figyelmünket: „Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid.” (1Kor 7,29) Ha olyan rövid az időnk, miért töltjük mégis értéktelen dolgokkal? Miért vagyunk hajlamosak a rosszat, az értéktelent középpontba helyezni, és arra koncentrálni erőnket? A konkoly és a búza történetét (Mt 13, 24-30) hozta elénk példaképpen az atya, mikor a gazda azt mondja a szolgáinak, hagyják a konkolyt megnőni a búzával, s majd az aratáskor gyűjtsék össze és vessék a tűzre. A gazda nem akarja, hogy a most éppen kisarjadt búzában is kárt tegyenek azzal, hogy a konkolyt kitépik. Isten búzamezőjébe, a világba az ellenség is belevetette konkolyát, de nem az a feladatunk, hogy a rosszat irtsuk, hanem hogy a jót növeljük önmagunkban, környezetünkben.

Egy számomra érdekes és elgondolkodtató dologra hívta fel a figyelmemet lelki vezetőnk. A Bibliában számos olyan történetet találunk, amelyben csalódott, bosszús emberekkel találkozhatunk. Példaként említette a tékozló fiú bátyját, aki apja szemére vetette, hogy habár ő egyszer sem szegte meg atyja parancsát, az még egy gödölyét sem adott neki soha, hogy barátaival mulathasson (Lk 15, 29-30). Egy másik példa a szőlőmunkások esete, akik elégedetlenkedtek bérük miatt, mert úgy gondolták, hogy ők, akik „a nap terhét és hevét” viselték, majd többet kapnak, mint akik csak az utolsó órában jöttek dolgozni (Mt 20,12). Mi hányszor voltunk az ő helyzetükben? Hányszor zúgolódtunk amiatt, mert úgy éreztük, Isten nem adja meg, ami „jár” nekünk? Fontos, hogy merjük Isten elé tárni csalódásainkat, aggodalmainkat, bosszúságainkat. De emellett fedezzük fel az Ő kegyelmét, gondoskodását, ajándékait, melyeket nap mint nap készít számunkra.

Hogyan is növelhetnénk a jót a világban? Hogy is birkózhatnánk meg gondjainkkal, a nehéz élethelyzetekkel? Egyedül úgy, ha a Szőlőtőről táplálkozunk. Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5) Gondolkodjunk el: mi az én életem forrása? Mi ad nekem életet? Ha az igazi Szőlőtőn maradunk, életünk bőséges termést hoz. Hiszen ha Jézushoz tartozunk, az Atyához tartozunk, aki szüntelenül boldogságunkon munkálkodik – ha hagyjuk.



2018-03-08

Két hal és öt kenyér avagy „Van időm Rád” Anya-lánya hétvége

Szakály Csabáné

2018. március 4-e ebéd után. Túl a harmadik „Van időm Rád” Anya-lánya hétvégémen, másodszülött lányunkkal, tele élményekkel. A tündértortáink bepakolva, az imaösvény emléktárgyai biztos helyen, a bakancslistánk még megalkotásra vár, csocsó eredményemre nem lehetek büszke, a játszmák számára esetleg. Puszik és búcsúk a nagyszerű csapattól, leadjuk a Martineum portáján a szobánk kulcsát.

Elgondolkodva nézem szervezőnk nagylányát. Ugyanis ezeket az Istentől megáldott hétvégéket neki is köszönhetjük. Hogy hogyan? Amikor kamaszodni kezdett, anyukája körbenézett, hol is találhatna kettőjüknek helyet anya-lánya hétvégén.

Sehol. A 2010-es években ilyen program nem volt.

Vett egy mély levegőt, és a lánya és önmaga kedvéért belevágott a szervezésbe. Keresett, pályázott, tervezett. Ennek három éve immár.

Három év alatt az anya-lánya hétvégék mellé az apa-fia hétvégék is megjelentek, sőt idén először az anya-fia is (nagy siker volt az is, még most is emlegeti a fiam)!

Három éve ezeken a hétvégéken szinte megfoghatóan árad a gyermekeink felé az a szeretet, amiben Isten szeretetéhez szeretnénk hasonlítani: „Szeretlek! Fontos vagy! Más program, a család többi tagja helyett most téged választottalak!”

Igen, három éve valaki odaadta Jézus Krisztusnak a maga két halát és öt kenyerét. Magam is tanúsíthatom, hogy akár tizenkét kosár is megtelik a maradékokkal, Isten annyira megáldja ezeket a hétvégéket.

Három éve ad a Martineum otthont ezeknek a rendezvényeknek. Jöhetnek a párok (anya-lánya, apa-fia, anya-fia) bármilyen felekezetből vagy felekezeten kívülről. Megfelelő, szerető, elfogadó, barátságos, békés helyszín a Martineum ezekhez a páratlan hétvégékhez.

Három éve van, nő, terebélyesedik a „Van időm Rád” rendezvény mint kincs itt nálunk, Szombathelyen. Hogy mekkora igény van rá? Most a résztvevők egy harmada nem is volt dunántúli, magam pedig baptista gyülekezetbe járok.

Hálás vagyok Istennek, hogy így meg tudta áldani egy szülő odaszánt szeretetét. Hálás vagyok azokért, akik a szervező anyuka mellé álltak. Hálás vagyok a pályázatokért és támogatásokért, melyek segítségével a program barátságos áron elérhető. Hálás vagyok, hogy a Martineum ad otthont a hétvégéknek. Hálás vagyok azokért a szülőkért, akik a szervezőhöz és hozzám hasonlóan is azonnal megragadják a lehetőséget, és jönnek, hogy így is kifejezzék gyermekeik felé kitüntetett szeretetüket.

Hálás vagyok mindazért a megértő szeretetért, amit a gyermekeim felém mutatnak, s amikre ezeken a hétvégéken döbbentem rá. Hálás vagyok, hogy melyik jobban, melyik kevésbé, de azonnal levették a program címében is megfogalmazott célt: rájuk van időm, nem másra. Hálás vagyok, hogy fogékonyak az általam ilyen módon is kifejezett szeretetre. Hálás vagyok, mert a beszélgetések, programok során kiderül: nem vagyok egyedül, más kamaszos anyák is a való életben, amikor nem a hegyen vagyunk, hasonló problémákkal néznek szembe. Ilyenkor összenevetünk, és könnyebb továbbmenni. Mert könnyebb továbbmenni ezek után.

Szívből kívánom és remélem, hogy még sok szülő és gyermek épül és gazdagodik szeretetben a jövőben is ilyen hétvégéken!



2018-03-07

Havas túra Ausztriában

Szmodics Petra

2018. március 3-án újra megcéloztuk Ausztriát, hogy a fiatalokkal közösen túrázzunk egyet a gyönyörű havas környezetben.

A Lélektúrák Ausztriába elnevezésű túrasorozat ötödik állomásán Bécsújhely mellé, a Hohe Wandra kirándultunk. Bár az időjárás kissé elbizonytalanított minket a hét folyamán, szombat reggel annál nagyobb kedvvel pakoltuk össze hátizsákjainkat a havas túrára. Reggel fél 8-kor a Székesegyházban vettünk részt szentmisén, azután indultunk útnak.

Pió testvér és Óra Krisztián atya vezette reggeli ima után mindenki befészkelte magát a hosszú útra… a másfél órás útra. Igyekeztünk egész napra kitartó meleg tartalékolni magunkba, amire , mint később kiderült, nem is volt szükség! A Hohe Wand Nature Parkjába érkezve, először felkerestük az ún. Skywalk kilátóteraszt. Ez a háromszög alakú építmény több méterre kilóg a 120 méter mély szakadék fölé, ráadásul padlója rácsos, így tényleg olyan érzésünk van, mintha a mélység felett szabadon lebegnénk. A kilátóhoz vezető út során, úgy éreztük magunkat, mintha egy mesében lennénk… Az érintetlen, havas erdei táj, a fenyőfák hóval fedett ágai, a kis ösvények, melyeken lépdelve ropogott a hó a lábunk alatt… csodálatos érzés és látvány volt! A kilátóhoz érve kissé elszomorodtunk, ugyanis a kilátás nem volt túl jó, hisz a hideg miatt teljesen „tejbe” borult a táj. De ez sem szegte kedvünket, érdekes volt látni például, hogy egy jégtömb leejtve 120 méter magasból milyen sebességgel érkezik le a szakadékba, vagy, hogy ilyen magasból ki ismeri fel a lent legelésző zergéket. Egy csoportkép készítése után továbbindultunk az állatsimogató felé, ahol törpe pónit, lámákat, szamarakat és nyuszikat is láthattunk, simogathattunk. A túra során sokszor meg-meg álltunk, hisz az érintetlen hó látványa arra hívta némelyik fiatalt, hogy hó angyalt készítsen, vagy éppen ”megfürödjön” a hófehér, szűzi hóban. Volt ,aki a fejenállást is kipróbálta egy kisebb domb tetején.

Az állatsimogató után a következő és egyben utolsó célállomásunk következett. A hegység talán legnépszerűbb menedékházához, a Wilhelm Eichert-Hüttéhez mentünk, mely a meredeken leszakadó déli sziklafal látványos sziklaformációi, a Grosse Kanzel (1052 m) közelében épült. Az egyik sziklán a Wildenauer-emlékkereszt áll, ahonnan páratlan kilátás tárul szép időben, az alant fekvő, rendezett falvakra és a Schneeberg monumentális tömbjére. A kereszt tövében közösen imádkoztunk, Pió testvér vezetésével. Egy rövid csend alatt végiggondoltuk, miért ajánljuk fel a túrát és milyen áldozatot vállalunk a nagyböjt hátralévő részében majd egy tizedet is elmondtunk a rózsafüzérből. Ezután a hüttében egy forrócsoki mellett melegedtünk fel, beszélgettünk picit, majd az előrejelzéseknek ellentmondva, gyönyörű napsütéses időben indultunk vissza a buszunkhoz, hogy elinduljunk Bécsújhelyre. A városba megérkezve megnéztük a dómot, ahol keresztutat jártunk a résztvevőkkel. Ez volt kirándulásunk utolsó programpontja. Mindenki kellemesen elfáradva szállt be a buszba, s egy szép napot magunk mögött hagyva érkeztünk vissza Szombathelyre.

Köszönjük a Szombathelyi Egyházmegye támogatását!

Lélektúrák Ausztriába No. 6. – Részletek hamarosan!

 

Fotó: Rózsás Gábor, Pió testvér



2018-02-08

Anya-fia hétvége

Szeléné Iván Henrietta

Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg február első hétvégéjén a Martineum Felnőttképző Akadémián az „Anya-fia hétvégét”, ahová 10-16 év közötti fiúkat vártak édesanyjuk kíséretében, hogy felejthetetlen napokat töltsenek együtt kettesben, kiszakadva a hétköznapi lét szorításából.

            A pénteki, ismerkedéssel töltött szép este után bizalommal nyugtáztuk, hogy közel egykorú gyermekeink különösebb segítség és ösztökélés nélkül jó barátságot kötöttek. Az estét vidám játékok és komolyabb, lelki programok (pl.: imaösvény) tarkították, amelyek remek közös élménnyé váltak anyák és fiak számára egyaránt. Hála a kitűnő szervezésnek, gördülékenyen haladtunk az egymás felé vezető úton.

            A szombati nap első felében mentálhigiénés szakember vezetésével közös és egyéni feladatok, beszélgetések segítségével próbáltuk megérteni, hogy milyen a jó szülő-gyermek kommunikáció, és lehetőségünk volt nekünk anyáknak ráébredni néhány gyakran elkövetett hibánkra, sémáinkra, amelyeket most felülbírálhattunk.

            Az ebéd utáni idő tréfás és nagyon vidám része volt a „szelfivadászat”, amelynek során bizonyos, a városban található dolgokkal, személyekkel kellett közös szelfit készíteni. A szakadó eső ellenére sokat nevettünk, és igazán jó móka volt, ami még szorosabbá fűzte a köztünk lévő köteléket. A délután második felében közös munkálkodásra hívtak meg minket: a csokoládé gyártásának folyamatával ismerkedhettünk meg, illetve csokiszalámit kellett közösen készítenünk, amelyet aztán a családunk számára hazavihettünk. Élmény volt látni, ahogy kamasz fiaink egy szakács ügyességével alkotnak.

            A szombat este vidám vetélkedővel zárult, amely mindannyiunk számára egyaránt tartogatott meglepetéseket. Az együttműködés, egymás megértésének, a másikra hangolódott, őszinte játéknak az ideje volt ez, amikor eddig rejtett képességek kerültek a felszínre. Gyermekeink legnagyobb élménye a kizárólag őrá való figyelés, a közös játék, az önfeledt nevetés voltak.

            Vasárnap közös szentmisével ünnepeltük az Úr napját, végül a záró körben egyöntetűen arra a véleményre jutottunk, hogy szükségünk volna minél több ilyen együtt töltött időre. Javaslatot tettünk esetleg apa-lánya hétvége szervezésére is, gondolva otthon maradt szeretteink áldozatos segítségére is, amellyel lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen hétvégét.

            Hálásan köszönjük a Jóistennek és mindenkinek, akik hozzájárultak e kiváló program megvalósításához!



2018-02-01

Olvassuk együtt a Szentírást!

Mária testvér

2018. január 27-én a Martineum Felnőttképző Akadémián tartott lelkinap a Szentírás közösségben történő olvasásához nyújtott segítséget. A napot Németh Edit, Karácsony Mária és a szociális testvérektől Ildikó és Mária testvérek tartották.

Jézus tanítása bátorít minden jószándékú embert: „ahol ketten, hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Természetesen nagyon fontos a szándék. Isten szavát, hozzánk ma is szóló üzenetét a Szentlélek kegyelmével, az Ő értelmünket megvilágosító fényénél hallgassuk.

A közösségben történő olvasás más ajándékokat ad, mint az egyéni szentírással történő imádkozás. Sok esetben a csoport másik résztvevőjén keresztül, az ő megosztása által küld üzenetet az én számomra a Szentlélek. (Egyéni olvasáskor a lelkemben történő belső „megértés” közvetlenül érkezik az Úrtól.)

A nap folyamán négyféle szentírás olvasási lehetőséget ismerhettek meg a résztvevők.

- A néven szólítások a szentírásban, az én néven szólításaim, ahogy az Úr hív, s a végén mi magunk is a néven-szólítás erejével imádságba foglaltuk azokat, akiket a szívünkben hordozunk.

- VIGAN módszer, amelyben három, a személyesség felé egyre mélyülő kérdésre adott válasz által hallhatjuk meg Isten nekünk személyesen szóló üzenetét.

- A Blúdes módszer öt lépésben foglalkozik a szöveggel: Milyen címet adnék a résznek, mit nem értek, milyen összefüggéseket fedezek fel (akár más szentírási helyekkel), mivel értek egyet és mivel nem, mit tehetek, tehetünk konkrétan?

- Veszteros módszer: a szentírási szöveghez tett megjegyzéseket (mit nem értek a szövegből, mit értettem meg most újként a szöveg alapján, mi az, ami személyesen megszólított) a csoport közösen megbeszéli. Ha még marad megválaszolatlan kérdés, egy következő alkalomra a csoport szakértő teológustól megtudakolhatja a választ.

Az olvasásra kiválasztott rész lehet a következő vasárnap szentírási szakaszainak egyike, de lehet haladni bizonyos folyamatosság szerint is.

A résztvevők bíztatást kaptak a rendszeresebb Szentírás olvasásra. Volt, aki már tagja Bibliaolvasó körnek, volt, aki keresi a lehetőségét.

Az Úrnak a Szentírásba foglalt üzenete ma is érvényes. A Szentlélek őrködik afelett, hogy – az egyház tanításával összhangban olvasva –  útmutatást nyerjünk életünk mindennapi eseményeihez és az Örökélet felé vezető úton.



2018-01-31

Bálozott az ifjúság

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegye, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szily János Értékőrző Ifjúsági Fórum immáron 5. alkalommal rendezte meg farsangi bálját, 2018. január 27-én a Brenner János Nevelési Központban.

Több, mint 140, 18 és 35 év közötti fiatal gyűlt össze ezen az estén. A résztvevőket dr. Németh Norbert, egyetemi lelkész köszöntötte, majd dr. Székely János megyéspüspök nyitó gondolatait hallhatták a fiatalok. Püspök atya a megnyitó beszédében 3 kívánságot osztott meg a jelenlévőkkel: éljék át együtt a tiszta szív és a szeretet örömét, s tekintsék az öröm forrásaként a Bibliát.

A köszöntő után egy meglepetés nyitótáncot láthattak a résztvevők a II. János Pál Katolikus Szakkollégium fiataljaitól, mely egy pörgős és élettel teli rocky koreográfia volt. A fergeteges hangulatról a Stakes Zenekar gondoskodott, színes repertoárjuknak köszönhetően 1 percre sem volt üres a táncparkett. Idén a megszokottól eltérően nem batyus bál volt: a szervezők svédasztalos vacsorával várták a bálozni vágyó fiatalokat.
Éjfélkor tombolasorsolásra is sor került, mely során értékes nyeremények leltek gazdára. A szervezők ezúton is köszönik a helyi és környékbeli vállalkozóktól, kisebb-nagyobb cégektől érkezett tombolafelajánlásokat.
Remélik, hogy mindenki jól szórakozott az este folyamán! ​



2018-01-19

Megszépült a kápolnánk!

Maurer Péter

20 év után felújításra került a Martineum Felnőttképző Akadémia kápolnája. A megszépült helyiség egész nap nyitva áll várva az imádságra, szentséglátogatásra betérőket.



2017-12-21

A hétköznapok Istene

Horváth Attila és Ági

A fenti címmel szervezett háromnapos Adventi lelkigyakorlatot 2017. december 15-17. között a Martineum Felnőttképző Akadémia. A címet pontosabban fogalmazza meg az alcím „Hogyan ismerem fel Istent a hétköznapokban?”. Lelki vezetőnk Bejczi Tibor domonkos atya volt Sopronból, akit 2010. május 8-án szentelt pappá Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát. 

A lelkigyakorlat bevezető gondolata kiemelte, hogy Isten szól hozzánk naponta, személyesen, szeretettel és az adott pillanatban. Az Úr Jézus a hétköznapok Istene, mert az egyszerű emberek között élt, dolgozott, tanított, gyógyított és csodát tett. Ezáltal a hétköznapok világában minden ember szentté válhat, vagyis Istennel egyesülhet a szeretetben. A lelkigyakorlat rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyeket felismerhetünk saját életünkben: rossz tapasztalataink miatt egyrészt nehéz elhinni, hogy van valaki, aki mindig szólni akar hozzánk és meg akar hallgatni minket, másrészt pedig küszködünk azzal, hogy a jelenben éljünk, vagyis gondolataink ne a múltban vagy a jövőben járjanak. Elhangzott, hogy az életünk hasonlít a falevélhez, amely erekből és kötőszövetből áll össze. Az imaéletnek (erek) és a hétköznapoknak (kötőszövet) tehát szükségük van egymásra lelki egészségünk megőrzésében.

A hétköznap tulajdonképpen adomány, amelyben megnyilvánul Isten akarata. Ennek felismerésében és megvalósításában segít a Szentírás. Lelkigyakorlatunk vezérgondolata az angyali üdvözlet örömhíre, tanítómesterünk pedig Szűz Mária volt. A názáreti leány példáján tanultuk meg, hogy mit jelent és hogyan lehetséges befogadni Isten szavát a mindennapokban. 

A három intenzív lelki nap alatt elmélyülhettünk az Egyház legősibb imagyakorlatában, a lectio divina végzésében. A szentírásolvasás minden egyes szakaszába egy-egy előadás vezetett be minket, utána pedig egyéni feladatokat kaptunk a csendes időre. .A Verbum Domini apostoli buzdítás is ajánlja a lectio divina gyakorlatát, mert az valóban „képes feltárni a hívő előtt Isten Szavának kincstárát”. A lectio divina a szöveg olvasásával a lectioval kezdődik, amikor megismerkedünk a szöveg tartalmával, kontextusával, vagyis feltesszük a kérdést: mit mond a bibliai szöveg önmagában? Pénteki bevezető előadásában Tibor atya hangsúlyozta, hogy fontos elolvasni minden este a következő napi evangéliumot, és megfogalmazni egy konkrét kérést a szöveggel kapcsolatban. Így vetjük el az isteni magot lelkünkbe, amely az éjszaka alatt érlelődik, és a következő nap során tovább növekszik, amikor is vissza-visszatérünk előző este megfogalmazott kérésünkhöz, vágyunkhoz. Szombati kezdő feladatként kaptuk, hogy keressük meg azt a kulcsszót, amely megfogalmazza számunkra az evangéliumi szakasz lényeget. Ehhez az Egyház gyakorlatából különböző támpontokat mutatott be a domonkosrendi atya. Az olvasást követi a meditáció arról a kérdésről: mit mond a bibliai szöveg nekünk? Ezen a ponton mindenkinek személy szerint engednie kell, hogy a szöveg megérintse őt, és kérdéseket vessen föl, hiszen az isteni szó nem csak a múltban elhangzott, hanem a jelenben is élő és átható tanítás. Mindig Isten az, aki először megszólít. A meditáció igazságot közöl életünkről. Itt a szembesülés áll a középpontban: önmagunkkal konfrontálódunk. Ezután érkezünk el az oratiohoz, az imádsághoz, amely arra a kérdésre keresi a választ: mit mondunk mi az Úrnak válaszul az Ő Szavára? Az isteni szó itt éri el szívünket és akaratunkat. Az imádság, mint kérés, közbenjárás, hálaadás és dicséret által a szó egyre jobban megváltoztat minket. Lehet, hogy ekkor nehéz élmény, érzés merül fel bennünk, de ekkor is tovább kell imádkoznunk. A cél az, hogy az imában konkrét döntést hozzunk, hogy Isten útját vagy saját elképzelésünket választjuk! A döntés ugyanis meghatározza életünk, hivatásunk minőségét. Végül a lectio divina a contemplatioval (szemlélődés) zárul. Ez az igazság és a bizalom szakasza, amelyben visszatérünk Istenhez szívvel-lélekkel és Máriával együtt megvalljuk: „Íme, az Úr szolgáló leánya! Legyen akaratod szerint!” A lectio divina valójában az actiora (cselekvésre) vezet el minket, amikor az ember a szeretetben odaajándékozza magát másoknak. A vasárnapi záróelőadás bemutatta, hogyan tudjuk gyakorolni a mindennapos szentírásolvasást otthon egyedül vagy közösen, ill. visszajelzést adhattunk megélt tapasztalatainkról.

Végül felismertük az apostoli buzdítás tanítását, hogy a lecito divina lépéseit szerves egységben leginkább Isten Anyjának alakjában találjuk meg. Mária minden hívő számára az Isteni Szó tanulékony befogadásának modellje, mert „mindezeket megőrizte a szívében, el-el gondolkodva róluk” (Lk 2,19; vö.2-51), valamint megtalálta azt a mélyben rejlő középpontot, amely Isten nagy tervében összefog minden látszólag széteső eseményt, cselekedetet és dolgot. (Verbum Domini 87.)

Lelkigyakorlatunk három napja alatt nemcsak megtanultuk újraolvasni életünket az Evangélium fényében, hanem lehetőségünk volt testvéri közösségben az elcsendesedésre, szentségimádásra és lelki beszélgetésre is. Hálásan köszönjük Bejczi Tibor domonkos atyának a tanítást és mindazoknak, akik segítettek elmélyült adventi lelkigyakorlatunkban!



2017-12-15

Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

Kissné Takács Eszter, Szmodics Petra

2017. december 8-10. között Adventi ifjúsági lelkigyakorlatra került sor a Martineum Felnőttképző Akadémián mintegy 60 fiatal részvételével. A programot Csiszér László és csapata vezette. A Szent András Evangelizációs Iskola egyik lelkigyakorlatát, az ún. Ászáf kurzust hozták el Szombathelyre.

A hétvége során megismertük, hogyan tanít minket Isten igéje, a Szentírás imádkozni. Olyan bibliai igehelyeket is felfedeztük (pl. 1 Krón 13,8; 1 Krón 16, Jel 7, 9-13) , melyekre eddig nem, vagy kevésbé figyeltünk fel, főleg az Ószövetségből. Például amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetség ládáját, és elhelyezte a szent sátorban, énekeseket és hangszereseket állított mellé, akiket azzal bízott meg, hogy szüntelenül dicsérjék az Urat. Az ő vezetőjük volt Ászáf, akinek a nevével a Zsoltárok könyvében is találkozunk az 50. és a 73-83. zsoltárok szerzőjeként. Bíztatást kaptunk, hogy mi is legyünk zsoltárszerzők, és a lelkigyakorlat alatt el is kezdtük írni saját zsoltárunkat.

Az egyik előadásban arról hallottunk, hogy ha szeretnénk imádkozni, megszólítani Istent, akkor az első dolog, amit meg kell tudnunk, az a neve. Beszélgettünk arról, hogy a Szentírásban hogyan tárta fel az arcát Isten a különböző embereknek, és hogy nekünk hogyan mutatkozott már be.

Egy másik tanítás arra vezetett rá minket, hogy az imában meg kell tanulnunk jelen lenni. Ha elkalandozik a szívünk, és azon gondolkozunk, mi lesz holnap, vagy mi történt tegnap, akkor nem találkozunk a most Jelenlévő Istennel. Küzdjünk azért, hogy újra és újra visszavezessük hozzá a gondolatainkat.

A 27. zsoltárból: „A Te arcodat keresem, Uram!”

A lelkigyakorlat előrehaladtával egyre nehezebb témák következtek. Akarok-e istengyermeki életet élni, Jézus az életem Ura, vagy nem? Akarok-e szentté válni? Addig akarom követni Jézust, amíg kényelmes? A küzdelmeimben, gondjamban feltekintek-e Istenre? (vö. Ef 1,19, Ef 6,10-18) Hiszem-e, hogy Ő meg fog dicsőülni az életemben?

Az utolsó előadás a mindennapos harcra hívott minket az imaidőért, hogy legyen időnk Istennel lenni kettesben. Gyakorlás által tanulunk meg imádkozni, a Szentlélek segít bennünket ezen az úton. A legfontosabb hivatásunk: Vele, Istennel lenni.

Az előadások és a dicsőítések mellett a hétvégén voltak még kiscsoportos feladatok, tanúságtétel, szentmisék, gyónási lehetőség, humor és sok nevetés, valamint kevés alvás.

A fiatalok a lelkigyakorlatot záró beszélgetésen őszintén elmondták érzéseiket, gondolataikat a hétvégével kapcsolatban, melyek nagyon pozitívak és megerősítőek voltak mindannyiunk számára. Nagy öröm volt hallani, hogy mennyi-mennyi lelki ajándékot kaptak a lelkigyakorlat által. Csiszér Laciékat visszavárjuk Szombathelyre, az egyházmegyébe!



2017-12-15

Adventi Lelkinap a Brenner Iskolában

Szmodics Petra

2017. december 15-én, a Brenner János Nevelési Központban az alsó tagozatosok Óra Krisztián atya gondolatait hallhatták az adventi lelkinap keretében. A SZEIF-es fiatalok egy kisebb csapata is ott volt, akik jelenlétükkel és énekükkel segítették az elmélkedést. Az adventi koszorút jelképezte 4 fiatal, így magyarázta Krisztián atya a hit, a remény, az öröm és a szeretet jelképét a gyerekeknek.
Egyfajta interaktivitást adott az elmélkedésnek, hogy Krisztián atya több gyermeket is különböző szerepekbe hívott ki, hogy bemutassák az elhangzottakat és ezáltal jobban megértsék az Atya üzenetét. Hisz énekeltük is közösen a gyerekekkel: Az Õ neve bástya, erõs várunk. Az igaz hozzá fut, és megmenekül.



2017-11-30

Élménypedagógiai képzés

Kissné Takács Eszter

2017. november 2 – 4. között adott otthont a Martineum Felnőttképző Akadémia A  KALANDOK ÉS ÁLMOK SZAKMAI MŰHELY AKKREDITÁLT ÉLMÉNYPEDAGÓGIAI ALAPKÉPZÉSÉNEK, melyen 18 fő vett részt. 

A képzést Bányai Sándor vezette, aki azt tűzte ki célként, hogy az élménypedagógiát mint önálló pedagógiai megközelítést a saját bőrükön ismerjék meg a résztvevők.

A képzésen játékos élménypedagógiai módszerekkel a tapasztalati tanulás hatékonyságát és módszereit mutatták be a résztvevőknek, akik között volt tanító, tanár, kollégiumi nevelőtanár, védőnő, hittanár, szociális munkás.

Megismerték az élménypedagógia alapjait, tanultak a Kolb-féle tanulási ciklusról, a tapasztalati tanulás köréről, a komfortzónáról és annak elhagyásáról, a kockázat szerepéről, a szórakozás-megfelelés-kihíváskeresés viszonyairól, a fokozatosság elvéről, a játék és a fejlesztés különbözőségéről, a feldolgozás fontosságáról és a választás szabadságáról.



2017-11-28

Visszaemlékezés egy születésnapra…

Vilics Eszter

Élményeim a 25 éves a Martineum Felnőttképző Akadémiáról

A Martineum Felnőttképző Akadémia /továbbiakban: MFA/ idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.

Szeptember 30-án az egész napos ünnepi rendezvényhez az egyházmegye kisebb-nagyobb településeiről csatlakoztak a korábbi és jelenlegi munkatársak, illetve mindazok, akik az MFA programjain részt vettek és együttműködésükkel elősegítették az Akadémia jó hírnevét. Jómagam Körmendről érkeztem. A délelőtt szentmisével kezdődött, amelyben az intézmény alapítója, Horváth József pápai prelátus tárta elénk a Martineum fejlődését – az ötlettől kezdve a segítő kezeken át egészen a mostani formájáig. A szentmisét párhuzamban két előadás követte, dr. Török Csaba atya a világiak egyházban betöltött szerepéről, feladatairól, lehetőségeiről tartott előadást, Dejcsics Konrád bencés szerzetes vezetésével pedig arra kerestük a választ, mit tegyünk, ha Isten Lelke provokálja az egyházat? A két előadást egy közös ebéd követte.  A délután filmvetítéssel folytatódott, egy Ázsiában működő misszió (ACAY misszió) megrendítő szolgálatáról láthattak az érdeklődők egy csodálatos filmet, valamint ezzel párhuzamosan egy pódiumbeszélgetésbe is lehetőség nyílt bekapcsolódni. Én ez utóbbit választottam, amely az örömteli kereszténységről szólt. A beszélgetőtársakat tekintve nagyon színes volt a paletta: egy atya, egy szerzetesnővér, egy egykori gyám hivatalvezető (ma a Máltai-sok vezetője), egy egyetemista diáklány és egy orvos házaspár osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Sok értékes, megszívlelendő gondolat hangzott el, ezekből szeretnék most szemezgetni egy párat:

1) Isten minden pillanatban velem van; nekem „csak” az a feladatom, hogy Rá figyeljek.

2) A Teremtő azért fordul felém, mert nekem szükségem van Rá.

3) A kegyelem mindig a legváratlanabb időben érkezik.

4) „Olyan örömöt, mint a forrás, / Olyan örömöt kaptam tőled, Istenem.” (ifjúsági ének).

5) Lehajtott fejjel járunk, pedig otthonunk az Ég. … Tudok-e örülni, úgy, mint Mária?

A jubileumot agapé és zenés áhítat zárta.

 

Mit adott nekem a Martineum?

Kései, mondhatni majdnem felnőtt megtérésem miatt csak az utóbbi pár évben voltam aktívabb tagja és résztvevője az MFA által szervezett programoknak. Ezalatt a - 25 évhez viszonyított - rövidebb időszak alatt viszont felejthetetlen élményekben volt részem. A „négy-felvonásos” osztrák lélektúrák mindegyike örök emlék marad: szentmisével, imádsággal kezdeni a napot, (újból) rácsodálkozni a természet szépségeire, legyőzni a fáradtságomat, és felérni a hegytetőre. Igen, e négy dolog ötvözete az igazi, izmot-lelket átmozgató kirándulás! Számomra a legkedvesebb programok közé tartozott még a(z) több alkalmas kreatív esték, amikor létszámban szerényebb, de annál lelkesebb kis csapat készült az ünnepekre. A hol könnyebben, hol nehezebben alkotható adventi, karácsonyi, születésnapi és „csak úgy – csak tőlem – csak neked” meglepetéseket mindenki saját fantáziája szerint készítette el, így születtek vicces és lélegzetelállítóan szép művek. A jól ismert ragasztás, festés, fonás mellett pedig új dolgokat is kipróbáltunk, így bővítve, fejlesztve a technika órán és/vagy utána megszerzett kézügyességünket. A nyár közepén megrendezésre kerülő Sillye Jenő koncert, illetve a téli bálok szintén a felejthetetlen élményeknek számítottak. Szeretek keresztény könnyűzenét hallgatni, de egy kis önfeledt mulatozás is örömet, felüdülést tud nyújtani a hétköznapi mókuskerék után.

 

A Martineum Felnőttképző Akadémiának köszönök minden eddigi, lelki feltöltődést adó programot és kívánok további sok sikert, és még több jubileumot! Boldog születésnapot!

Vilics Eszter

Köszönjük Vilics Eszternek, hogy megosztotta velünk gondolatait!



2017-11-13

Műhelymunka az Eucharisztiáról hitoktatóknak, lelkipásztori munkatársaknak, közösségvezetőknek

Kissné Takács Eszter

2017. november 6-án, hétfőn este Műhelymunkát szervezett a Martineum Felnőttképző Akadémia hitoktatóknak, lelkipásztori munkatársaknak, közösségvezetőknek.

A program témája ez volt: az Eucharisztikus élet pedagógiája hittanóráinkon, plébániánkon, közösségeinkben.

A műhelymunkát Dr. Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság közösség tagja, a Központi Oltáregyesület Elnöke, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa vezette.

Beáta nővér vezetésével imával kezdtük az estét, mely segített minket az elcsendesedésben és a Jézus jelenlétébe való megérkezésben. Bevezetést kaptunk az Eucharisztikus élet pedagógiájába. Megismertük az Eucharisztikus élet három alappillérét(imádság,  felajánlás és apostolkodás), melyek nemcsak a szentmisében, de mindennapjainkban is megjelennek.  Beáta nővér rávilágított, hogy tudjuk ezeket megélni egyéni életünkben és a ránkbízottakat miként tudjuk segíteni ezekben. A három pillérhez szorosan kapcsolódik négy antropológiai alap beállítottság (jelen lenni, meglátni és érzékelni, együttműködni, hálát adni), melyekhez szintén számos gyakorlati szempontot kaptunk.

Beáta nővér elmesélte, hogy közösségével, a Nyolc Boldogság Közösséggel, milyen programokat szerveznek korosztályok szerint az Oltáriszentséghez kapcsolódóan a budapesti Örökimádás-templomban. Mivel a jelenlévők közül sokan gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, ezért a gyerekszentségimádásról beszéltünk részletesen. Beáta nővér egy többgyermekes édesanyával együtt havonta egyszer szentségimádást szervez gyerekeknek. A gyerekszentségimádás célja, hogy elősegítsük a meghitt találkozást Jézus és a gyermekek között, bevezessük őket a szemlélődésbe, a résztvevő gyermekek figyelmét Jézus jelenléte felé vezessük.

A programvégi visszajelzések alapján a műhelymunka megerősítette a 26 résztvevőt az eucharisztikus élet fontosságát illetően a saját életünkben és a ránkbízottak életében! Sok ötlettel gazdagodtunk arról, hogyan szervezzünk szentségimádási alkalmat, melyhez szakirodalmi ajánlót is kaptunk Beáta nővértől.



2017-11-09

Lelkipásztori továbbképzés az eucharisztikus életről

B. Markovits Eszter

2017. november 6-án egyházmegyénk papjainak egy kicsi, de lelkes csoportja Lelkipásztori továbbképzésen vett részt a Martineum Felnőttképző Akadémián. A képzési nap témája a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében az eucharisztikus élet pedagógiája, plébániai eucharisztikus csoportok szervezése volt.

A továbbképzést Dr. Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság közösség tagja, a Központi Oltáregyesület Elnöke vezette.

Beáta nővér beszélt az atyáknak a Központi Oltáregyesületről, az eucharisztikus élet fontosságáról, annak alapjairól, az Oltáriszentség hétköznapjainkban betöltött szerepéről és lélekformáló erejéről. A részt vevő lelkipásztorok megosztották egymással legfontosabb eucharisztikus tapasztalataikat, de beszéltek plébániai gyakorlatukról is a szentségimádásban, eucharisztikus életben. Az együtt töltött nap fontos része volt a csendes szentségimádás Beáta nővér iránymutatásai alapján.

A programvégi visszajelzések alapján a továbbképzés megerősítette a résztvevőket, és megnyitotta őket az eucharisztikus élet újabb mélységeire.



2017-11-09

Lélektúrák No. 4.

Szmodics Petra

2017. november 4-én ismét túráztunk egyet az osztrák hegyekben. A „Lélektúrák Ausztriába” elnevezésű túrasorozat keretében 4. alkalommal jött össze újra egy csapatnyi fiatal.

 

Úticélunk ezúttal a Graztól nem messze lévő Seckau volt. E város régen a Graz-Seckaui egyházmegye központja volt. Seckau híres bencés apátságáról, mely Ausztria egyik legjelentősebb kolostorépülete, amit a résztvevőkkel meg is tekinthettünk. Mivel a bazilika épp felújítás alatt van, sajnos csak néhány percre pillantottunk be oda, ám a kolostor és a benne található körkápolna kárpótoltak minket valamelyest. Velünk tartott a túrára dr. Stift Zoltán atya, aki által egy magyar szentmisén is részt vehettünk az apátságban. A lelki töltekezés után következett a fizikai megmérettetés. A busz 1100 m magasságig vitt minket, onnét indultunk el meghódítani a Hochalm csúcsát, a Szűz Mária-zarándoktemplomot 1822 m magasan – hozzá teszem több-kevesebb sikerrel. A nap végére elfáradtunk, ez szinte mindenkin jól látszott, ám hálásak voltunk ezért a fáradságért.

 A friss levegő, a köd, az érintetlen táj, a növények, az állatok, a pulzus szám emelkedése egy-egy húzósabb emelkedő után, a kövek, melyeken nagy odafigyeléssel tudtunk csak felfelé lépdelni, ezek mind erősítették bennünk a kitartást, a megbecsülést, melyet a természet iránt tanúsíthatunk és nem utolsó sorban a hitet, hogy miért vagyunk itt, éppen akkor ott… és igazán a földön.

 

Ezek mellett a gondolatok mellett persze nevetésből, beszélgetésből, támogatásból sem volt hiány a nap során.

 

Köszönjük az Egyházmegye támogatását!

 

Folytatás jövőre!

Fotó: Vilics Eszter, Rózsás Gábor



2017-10-25

25 éves a Martineum Felnőttképző Akadémia

B. Markovits Eszter

A Martineum Felnőttképző Akadémia idén ünnepli indulásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból szeptember 30-án „születésnapi ünnepre” hívtunk mindenkit, aki szívesen jön a Martineumba.

Együttlétünk méltó módon hálaadással kezdődött. A hálaadó szentmise főcelebránsa Horváth József atya, az intézmény alapító igazgatója volt. Prédikációjában visszatekintett az elmúlt 25 évre, az indulás időszakára, az elért eredményekre. A közös imádságban megköszöntük mindezt az Úrnak.

Ezt követően választható programokkal folytatódott együttlétünk.

Dr. Török Csaba atya, az MKPK tv referense a világiak egyházban betöltött szerepéről, feladatairól, lehetőségeiről gondolkodott velünk.

Dejcsics Konrád bencés szerzetes vezetésével arra kerestük a választ, mit tegyünk, ha Isten Lelke provokálja az egyházat?

Az együtt elfogyasztott szerény ebéd után ismét két program közül választhattak a jelenlévők.

A Shoeshine csapat által megalkotott és nemrégiben  Ars Sacra díjjal jutalmazott „Faces of Love” című filmet nézhették meg az érdeklődők, majd a film egyik alkotójával pillanthattak a kulisszák mögé.

Egy másik helyszínen mindeközben pódiumbeszélgetés folyt „Ti vagytok a föld sója!” Örömteli keresztény vagyok-e? címmel.

A vállalkozó kedvűeket „Kincskeresésre” is hívtuk. Az Akadémia épületének és környezetének megismerése közben intézményünk jelmondatát is megfejtették, akik velünk játszottak.

Ünnepünk fényét emelte a születésnapi torta közös elfogyasztása jókedvű beszélgetések közepette.

A napot zenés áhítat  zárta, Kis Szent Teréz közbejárását kérve tettük Isten elé életünket, feladatainkat, s kértük az Akadémia jövőjére is az Úr áldását.



2017-10-24

Lelkipásztori munkatársak lelki és képzési hétvégéje

Martonné Böröcz Ramóna

Lelkipásztori munkatársak számára tartottak lelki és képzési hétvégét a Martineum  Felnőttképző Akadémián szeptember 15-17. között.

A program péntek este vette kezdetét egy bemutatkozó beszélgetéssel, melyet nagy örömünkre Dr. Székely János megyéspüspök is megtisztelt jelenlétével. A nyitókört követően püspök atya arról beszélt az egybegyűlteknek, miért tartja nagyon fontosnak a lelkipásztori munkatársak szolgálatát, illetve hogyan képzeli el az ő tevékenységüket.

A szombati napon Pomeisl Mária szociális testvér vezetésével figyelmünket még inkább Isten és saját lelki világunk felé fordítottuk. Előbb a Szentírás Vigan-féle módszerrel történő olvasásának technikáját ismerhettük meg, majd az Oltáriszentség imaösvényét járhattuk, s elmélkedhettük végig egyénileg. Mindkét program igazán mély lelki feltöltődést jelentett mindnyájunk számára.

A délutánt Gombos Ágnes hitoktató, mentálhigiénés szakember vezette, aki interaktív „bibliai élményutazásra” kalauzolta a társaságot. A felszabadult, jó hangulatú játékok kitűnő alkalmat teremtettek a közösségépítésre.

A szombati nap a Szalézi templom 24 órás szentségimádásába való bekapcsolódással fejeződött be a munkatársak számára.

A vasárnap vezetője Kürnyek Róbert atya volt, aki a délelőtt első felében az Oltáriszentség szentmisén kívüli tiszteletéről tartott előadást. Róbert atya részletesen kitért a lelkipásztori munkatársak által végezett beteglátogatások helyes menetére. Ezt követően a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről tájékoztatta a jelenlévőket, hangsúlyozva, mi lehet az egyes közösségek, a lelkipásztori segítők feladata eme jeles esemény kapcsán.

A záró értékeléskor mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a hétvége nem csak mély lelki feltöltődést jelentett számunkra, hanem nagyon sok gyakorlati tudnivalóval is gazdagodtunk.



2017-10-24

Táncmeditáció

Lovász Adrienn

2017. október 14-én „Tánc-imára” hívtuk a Martineumba mindazokat, akik szerették volna a testüket és lelküket Isten jelenlétébe helyezni az imagesztusok és a tánc segítségével. Megnyílni Isten felé, önmagunk felé és embertársaink felé. Így mindent, ami minket érint, Őhozzá vinni. 

Lelkinapunk vezetője Csókási Anna, Sacré Coeur nővér volt.

 

Egy táncmeditációs nap margójára

köszönet Anna nővérnek a vezetésért - 

„Amikor mozdulok, az olyan, mint egy ima, egy felajánlás. Felajánlom a fejem a táncnak. Átadom a vállam a táncnak; a könyökeim, a kezeim, a gerincem, a térdeim, a lábfejeim, az egész lényem; a csontjaim, a vérem, a megtapasztalásaim, a szenvedésem…Beleadom mindezt a mozgásba, és azt mondom: vedd el, tégy velem, amit akarsz, oldozz fel!” (Gabrielle Roth)

Egy nap a tánc, a csend és az ima jegyében. Nagy ígéret és még nagyobb ajándék volt.

Számomra a mozgás, a tánc mindig is az élet mély és hathatós megközelítési módja volt. Egy módszer, ami hozzáfér emberi természetem valós mélységeihez, az elmém letisztításának, lecsendesítésének, az imám előkészítésének megfelelő eszköze. A tánc a létezés végtelen áradatával való azonosság érzése, számomra az egyik legmélyebb kapcsolódás Istenhez. Felülkerekedés az  „ egyedül vagyok, különálló vagyok ”érzésén. Hisz egymásba fonódó kezeink benn tartanak bennünket a körben s ha el is engedjük egymást, újra ott az összekapcsolódás lehetősége s a végtelenségig keringhetünk a kör középpontja körül. Távolodás- közeledés a kör középpontjához, a Világossághoz, a Fényhez, ami maga Jézus. Mindennapi életünk szimbólumai a térben és a táncban. Ahogy elsodornak a feladatok, a hétköznapok, vagy a nehéz döntések, ugyanakkor, ahogy visszavár a középpont és megadja minden táncnak az irányát, közép-, vagy nyugvópontját.  Még ha távolra is sodródtam, visszafordulhatok, látom a Fényt és megadja nekem az irányt, a visszatérés lehetőségét, a feloldozást.

A táncban az egység megteremtése a testnél kezdődik. Az elme energiáinak összpontosítása a tánclépésekben finom szinten harmonizálja, feloldja, lecsendesíti a hétköznapi, zilált elmét s egy mély belső egységhez vezet el. Istenhez. Ahol csend van, béke és nyugalom. Életünk lényege a tökéletes lelki nyugalom, a teljes boldogság és a feltétel nélküli szeretet. Minden csendben megtett tánclépés közelebb visz ehhez az állapothoz és Istenhez.

Az ima nemcsak a léleké. Az elmondott ima a léleké, de a testem imája a mozdulatban van. Amikor ott vagyok a mozdulatban, a lábujjamtól a fejem búbjáig, ott és akkor csoda történik: csak egy pillanatra,de megpihenhetek  az örökkévalóban…amikor az ég felé emelem a kezem vagy meghajlok és a földre borulok, amikor mozdul, táncol a testem is, akkor vagyok teljesen jelen az imában. 

A táncmeditációban test és lélek egységre talál. Eleinte a feje után megy az ember, aztán megtanul a teste és a szíve után. .. csak aki a szíve után megy, az hallja meg a hangot: merre rendeltetett mennie. A fej sok mindent tud. De nem mindent. Amikor szívből teszem a dolgom: szívből mozdulok, a szívem mozdítja a testem, akkor teszem azt, amire hívva vagyok erre a világra. Akkor illeszkedem bele az Isteni Gondviselés tenyerébe, szándékába.  S ekkor élhetem meg egyedül az egység élményét…azt, hogy belesimulok a nagy tervbe, a nagy Egészbe s ugyanolyan értékes része lehetek, mint a másik. Ha elfogadom az áramlást, együtt áramlok a pillanattal, a tánccal, a lélegzetemmel, az élettel. Ha bekapcsolódom ebbe az isteni áramlásba, már nem a saját erőmből teszem a dolgom, nem fogy a saját erőm, az enyém összeadódik a Közössel és egymást emeljük, egymást visszük tovább. Sodródom. Töltődöm. Emelkedek. Bekapcsolódom. Mint mikor a vízcsepp találkozik az óceánnal…már nem vízcsepp, hanem az óceán része, maga az óceán. Megtér. Hazatalál. Egybeolvad. Mederbe jut. S ott és akkor már mind-egy. S mindegy, hogy a test vagy a lélek imája hozta. Odaért. A teljes önátadás: ez a tánc imája, ami elvisz az Óceánba…hogy ne legyek árva, ne legyek csak önmagam, csak önmagamnak.

 

Lovász Adrienn (Sárvár, Szt. László Katolikus Általános Iskola)



2017-10-24

Imaest a tiszta szerelemért

Kissné Takács Eszter

Az előző évekhez hasonlóan idén is a Ferences templom adott otthont a Tiszta Szerelem Imaestnek Szombathelyen. 

Nagyon sokan gyűltünk össze október 18-án este Szombathelyen, de nem csak itt, hanem szerte az országban, sőt a határon túl is (Budapest , Győr, Piliscsaba, Pécs, Hódmezővásárhely, Eger, Debrecen, Sülysáp, Érsekújvár, Brassó, Csíkszereda, Szatmárnémeti).

Az est szentmisével kezdődött, melyet Dr. Székely János püspök atya mutatott be, majd egy fiatal házaspár tanúságtétele, szentségimádás, közbenjáró ima és agapé következett. A zenei szolgálatot a KID zenekar látta el.

Imádkoztunk azért, hogy tudjunk Jézus mellett dönteni, rátekinteni úgy, mint a vízen járó Péter! Kértük az Úr segítségét, hogy nemi identitásunkat az Ő akarata szerinti, eredeti szépségében élhessük meg kapcsolatainkban. A program célja az volt, hogy minél jobban segítsük a fiatalokat a tisztaság megélésében, hogy aztán boldog házasságban élhessenek, szerelmük által is tanúságot téve a krisztusi értékrendről. 



2017-09-01

Meghívó egy 25. születésnapra

B. Markovits Eszter

Kedves Barátunk!

Örömmel írjuk, hogy a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémia ebben az évben ünnepli indulásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból szeptember 30-án szeretnénk egy „születésnapi ünnepet” tartani, ahova hívunk mindenkit, aki szívesen jön a Martineumba.

Az ünnepnap tervezett programja:

10.00 Hálaadó szentmise – udvar (rossz idő esetén templom)

Főcelebráns: Horváth József atya

11.00 Választható programok:

- Világiak szerepe, feladatai, lehetőségei a katolikus egyházban

 Dr. Török Csaba (MKPK tv referense)

- Krízisben – Mit tegyünk, ha Isten Lelke provokálja az egyházat?

 Dejcsics Konrád (bencés szerzetes)

 13.00 Ebéd

 14.00 Választható programok:

 - „Faces of Love” című film vetítése és beszélgetés az alkotókkal (Shoeshine)

 - Pódiumbeszélgetés: „Ti vagytok a föld sója!” Örömteli keresztény vagyok-e?

 17.00 Zenés áhítat  

 Egész nap (11-17.00): „Kincskereső" játék, gyerekprogram

A részvétel ingyenes. Ebédet minden jelentkező számára biztosítunk.

Jelentkezési határidő: szeptember 20.

Jelentkezés: markovits@martineum.hu; 94/514-354

Nagy öröm lenne számunkra, ha Ön is velünk ünnepelne!

 

Szeretettel ajánljuk figyelmébe a jubileumi ünnephez kapcsolódó fotópályázatunkat is.



2017-07-26

Fotópályázat

B. Markovits Eszter

A Szombathelyi Egyházmegye felnőttképző intézménye, a 25 éves Martineum Felnőttképző Akadémia fotópályázatot hirdet amatőröknek Pillanatképek a Martineum Felnőttképző Akadémia 25 évéből címmel.

A fotópályázat célja, hogy a beérkezett fotók által bemutassa a Martineum Felnőttképző Akadémia 25 éves fennállásának legfontosabb pillanatait, de hétköznapi tapasztalatait is.

Pályázati feltételek

Pályázni pályázónként maximum 3 darab 15x21 cm-es, színes vagy fekete-fehér fénykép beküldésével lehet.

A pályázatra olyan képeket várunk, amelyek a Martineum Felnőttképző Akadémia (korábban Katolikus Továbbképző Intézet) által szervezett programokon és/vagy az intézmény területén készültek, és megjelenítik az intézmény küldetését, szellemiségét.

A fényképek hátsó felére kérjük ráírni: a készítő nevét, a fotó címét, a készítés időpontját és a képen szereplő rendezvény címét.

Külön papíron mellékelni szíveskedjenek a pályázó nevét, postacímét, e-mail címét és telefonszámát!

A pályázatokat a következő címre várjuk: Martineum Felnőttképző Akadémia 9700 Szombathely, Karmelita u. 1.

Beküldési határidő: 2017. október 10.

A pályázat eredményhirdetésére november 10-én, a Martineum Felnőttképző Akadémia 25 éves jubileumi ünnepe keretében kerül sor. A nyertesek tárgyjutalomban részesülnek.

A beérkezett fotókból a Martineum Felnőttképző Akadémia november 10-30. között kiállítást rendez.

Szerzői és szomszédos jogok

A pályázók tudomásul veszik, hogy szerzői jogdíj őket a pályázaton résztvevő fotóval kapcsolatban nem illeti meg.

A pályázó tudomásul veszi, hogy amennyiben személyiségi vagy szerzői jogok vonatkozásában harmadik személynek a képpel kapcsolatban bármilyen kifogása felmerülne, az ezzel kapcsolatos felelősséget teljes egészében vállalja.

A pályázók hozzájárulnak, hogy a pályaműveket a Martineum Felnőttképző Akadémia felhasználja.

A szakmai zsűri tagjai, közvetlen hozzátartozóik és a Martineum Felnőttképző Akadémia alkalmazottai, valamint közvetlen hozzátartozóik nem nyújthatnak be pályázatot.

További információ: B. Markovits Eszter; markovits@martineum.hu; 94/514-354



2017-07-26

Nordic & Biblia

Kissné Takács Eszter

2017. július 22-én egy napos Cor-Way® Lépéskurzust szervezett a Martineum Felnőttképző Akadémia.

A programot Molnár Renáta négygyermekes édesanya, Cor-Way® életmódtréner, lelkigyakorlat vezető, testnevelő tanár, személyi edző, a Jézusi gyaloglás lelkigyakorlat egyik kidolgozója vezette. Hofher József jezsuita atyával közösen írta a nemrégiben megjelent „A mozgás lelkisége" című könyvet a sport és a spiritualitás kapcsolatáról. Bíró László családreferens püspök e könyvhöz írt ajánlójában így fogalmaz: „keresztény gondolkodásunkban is új lendületet kapott az egységes szemlélet..., a lét hármas dimenziójának ( test, szellem és lélek) együttes kibontakoztatása". Az egynapos lelkinapunk is segítséget kívánt adni ennek megélésére és Istennel való kapcsolatunk megújítására. Renáta bevezetője, személyes tanúságtétele és az ismerkedés után a nordic walking ( bottal való gyaloglás) alapjainak elsajátítása következett a Csónakázótó partján. Személyre szabott oktatásban részesültek a különböző életkorú és egészségi állapotú résztvevők. Renáta lelkesedése, hite és életöröme nagy hatással volt ránk. A gyakorlati oktatás közben is számos személyes tapasztalatot, lelki útravalót, életvezetési tanácsot hallottunk tőle. Csak néhányat említek most a sok közül....Újra és újra tudatosította bennünk, hogy mennyire értékesek vagyunk, úgy ahogy vagyunk; hogy testünket nem tudjuk lecserélni, fontos, hogy barátságban legyünk vele. Olyan sok dolog természetes számunkra az életben, ami másoknak nem az, pl. az, hogy tudunk járni, futni.... örüljünk a járás ajándékának! Beszélt a járás egészségmegőrző szerepéről is. A járás, a séta valóságos orvosság a szív, a keringés, a vérnyomás, az immunrendszer számára, és folytathatnánk a sort. A stresszkezelés kiváló eszköze is. Renáta játékos gyakorlatokkal is színesítette a programot, pl. páros sétával, melynek során megtapasztaltuk, milyen vezetni valakit, és mit jelent vezetettnek lenni. A tóparton elfogyasztott finom ebéd után csendben sétáltunk fel a Martineumhoz, ahol a délután folyamán lelki program várt ránk. A Szentírás egyes szakaszainak feldolgozása során megismerhettük, hogyan kapcsolódhat össze az imádság és a mozgás. Több imamódot kiemelt Renáta, pl. a szív imáját, a Jézus imát. Egyénileg, csendes sétára is mentünk egy szentírási mondattal. A nordic walking botot mint eszközt és szimbólumot is felfedeztük. Renáta a Prohászka Ottokártól vett gyönyörű idézettel zárta szavait: „ A szent kereszt az Úr Jézus botja (vö. Zsolt 23,4), reá támaszkodnak mindnyájan a csetlő-botló zarándok-lelkek". A program végén mindenki megfogalmazhatta élményeit, sok-sok pozitív visszajelzés hangzott el. Hálás szívvel tértünk haza otthonainkba.

Idézet a résztvevők visszajelzéseiből: „Renátától, amit kaptam, csak néhányat köszönnék meg, mert szavakkal nagyon nehéz kifejezni:- a szenvedélyes, lelkesítő, felszabadító érzéssel teli egyszerű és érthető tanítási módszerét,- elfogadó szeretetét,-SZAKÉRTELMÉT, - erőforrásaink kiaknázását....”



2017-07-25

Ausztriában túráztunk

Szmodics Petra

A "Lélektúrák Ausztriába" elnevezésű túrasorozat keretében 2017. július 22-én  harmadik alkalommal kirándultunk Ausztriába.

Most a Rax hegység egyik pontját tűztük ki célul.  Egy kisebb csapattal indultunk útnak szombat reggel, ám indulás előtt lelkierőt merítve az útra, a Székesegyházban részt vettünk a 7.30 órakor kezdődő szentmisén.

A buszút végén, a hegy lábaihoz megérkezve egy szusszanásnyi idő után el is indultunk felfelé az egyébként nem könnyű terepen. A folyamatos szintemelkedés és a köves, rögös út fizikális nehézségeit feledtette velünk az érintetlen természet, az örökzöldek, a szebbnél szebb mezei virágok, a békésen legelésző alpesi tehenek, s a szerte cikázó pillangók látványa. 
A 2-3 órás út után (kinek-kinek mennyibe telt) felérkezvén a hegyre, a panoráma mely elénk tárult, kárpótolt minden egyes verejték cseppért, amit útközben elhullajtottunk. A Karl Ludwig Haus mellett álló kápolnába a rácsok mögül pillanthattunk be, de a kápolna szabadtéri oltára előtt is igazán jól esett a pihenés. Voltak, akik a hangulatos hüttében gyűjtöttek erőt a lefelé útra egy-egy üdítő, kávé mellett.
Míg pihentünk, igen csak összegyűltek a szürkébbnél szürkébb felhők a hegy fölött, lehűlt az idő, fújt a szél, időként az eső is megcseppent. Ám bízva a gondviselésben, elindultunk lefelé, s mire a buszhoz értünk addigra kezdett el csak igazán esni az eső. 
A buszba beszállván éreztük, hálát kell adnunk ezért a napért, minden percéért. Így az úton hazafelé egy spontán szerveződő imádsággal zártuk a napot, Kati testvér segítségével!
Köszönjük az egyházmegye támogatását és azok segítségét is, akik bármilyen formában hozzájárultak a túra eredményességéhez!
A  negyedik és egyben utolsó alkalomra 2017. november 4-én kerül sor. További információk hamarosan.
 
Fotók: Vilics Eszter, Rettegi Márk



2017-07-23

Kreatív Napok

Szmodics Petra

2017. június 29-én és július 20-án jöttünk össze, a kézműves dolgok és a kreatívkodás iránt érdeklődő fiatalokkal.

A 2 nap során, több érdekes és hasznos dolgot készítettünk. Hasznosítottuk az egyébként kidobásra szánt cipős dobozainkat, az unalmas dunsztos üvegeinkbe csempésztünk egy kis vidámságot és nyári ajtódísz nélkül sem maradtunk. Készült még kulcstartó & üzenőtábla 2in1, könyvjelző és mécsestartó is.
Picik-nagyok mind élvezték a közös alkotást. Köszönjük az egyházmegyének a támogatást!



2017-07-22

Én pedig azt mondom nektek

Csordás házaspár, Kovács házaspár

Az idei Házaspárok lelkigyakorlata 2017. július 7-9. között ismét egy forró hétvégére esett, de a résztvevő tizenhárom házaspár lelkének igazi felüdülést hozott a Martineumban eltöltött két nap. Sokak örömére a lelkigyakorlat vezetője Mikolás Attila salomvári plébános volt.  Az elmélkedések alkalmával Máté evangéliuma 5,21-48-ig tartó részt elemeztük. 

Ati atya Jézus szavaival és tanácsaival kísért végig minket a lelkigyakorlaton. Jézus magából a Szeretetből jön szeretetből, bűn nélkül való, ezért nem tud rosszra csábítani, rosszat tanácsolni. Így 2000 éves szavai ma is minden házasság szívét éltetik. Szó esett többek között a haragról, a megbocsájtás fontosságáról, szeretetről, esküről, az ellenség szeretetéről, szülők felelősségéről és a nevelésről. Ahogy Jézus mondja az evangéliumban, nem megszüntetni, hanem teljessé tenni jött a törvényeket, úgy kell a férfinak és nőnek is teljessé válni a házasság szentségében. Fontos tudatosítanunk: a családom által TÖBBÉ leszek, a házastársam miatt szeretnék több, jobb lenni. 

Szóba került a gonosz, akinek nem tudunk túljárni az eszén, akit nem tudunk móresre tanítani. A rosszat csak a szeretet tudja letaglózni! Nehéz az ellenséget szeretni, ebben a legfőbb fegyverünk az ima, mert ha valakiért tudunk imádkozni, már szeretjük. Ha jót teszünk azzal, aki nekünk rosszat tesz, ha szeretjük ellenségünket hasonlóvá válunk Istenhez. Ez az ember legnagyobb feladata. 

Ati atya bibliai idézetekkel támasztotta alá az anya dajkáló szerepét és az apa nevelésben betöltött felelősségét. A gyermeket ajándékba kaptuk, akiről egyszer számot kell adnunk. Gyermekeink szívét Isten felé kell tudnunk fordítani életpéldánkkal. Tanítsuk meg nekik a különbséget jó és rossz között, tudják vállalni a felelősséget tetteikért már kiskorban is! A legfőbb, amit gyermekeinkért tehetünk, hogy imádkozunk értük, például úgy, ahogyan Jézus tette a főpapi imában. 

Az előadások mellett volt időnk páros beszélgetésekre és kiscsoportos gondolatmegosztásokra is. Ahogy már megszokhattuk ettől a lelkigyakorlatos hétvégétől, gyermekeinket ügyes önkéntes fiatalok különböző tevékenységekkel (játszótér, szabadtéri játékok, vizipisztolyozás, kézművesedés, mesevetítés…) foglalták le, - még a legkisebbeket is. Így a pároknak volt lehetőségük kettesben maradni, a hallottakat átbeszélni. Néhány pillanatra újra randevúzhattunk egymással. Az egyik legnagyobb ajándéka a hétvégének a páros Szentségimádás volt, amikor minden pár hatszemközt lehetett Istennel. A püspöki beiktatás idején közös imádságban vittük az Úr elé egyházmegyénket, Püspök atyánkat. Szombat este közös filmnézésre hívott minket Ati atya. A film mély gondolatokat rejtett magában, amiről aztán beszélgettünk is.

Jó volt kilépni a szürke hétköznapokból, a gyerekzsivajból, elcsendesedni, újra rácsodálkozni a másikra és önmagunkra. Jó volt együtt lenni, ismét megélni ezt a hétvégét, amit minden évben reménykedve várunk.

Köszönjük Ati atyának és minden házaspárnak a szeretet légkörét!

A gyermekfelügyelet a KÖSZ! Program támogatásával valósult meg.



2017-07-06

Pedagógusok lelkigyakorlata

Kissné Takács Eszter

Június 21-23. között rendezték meg az idei nyári lelkigyakorlatot a katolikus iskolák pedagógusai számára a Martineum Felnőttképző Akadémián.    

A lelkigyakorlatot Heiter Róbert Gottfried atya vezette.

Gottfried atya a keresztény irodalom feltámadás szimbólumaként is megjelenő Főnixet választotta a lelkigyakorlat mottójául. Elmélkedéseiben olyan igazságokhoz vezetett el bennünket, amelyeket személyes életünkben és pedagógusi hivatásunk gyakorlása során is alkalmazhatunk. Mindannyiunkat lenyűgözött atya hatalmas műveltsége, közvetlensége, humora, őszintesége és embersége.

Az előadások között lehetőség volt csendben gondolkodni, imádkozni, szentgyónást végezni. A szentségimádások, a szentmisék, a személyes beszélgetések további segítséget jelentettek, hogy választ találjunk a lelkigyakorlat alatt felvetődött kérdésekre. A lelki programok mellett helyett kapott a kötetlen beszélgetés, a játék, a vidámság is. Jó volt együtt lenni és megtapasztalni a közösség örömét.

Ebben a néhány napban, valóban együtt gondolkodva, sikerült közelebb kerülnünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz, így segítve a mindennapokban az Isten Országát valósággá szeretni. A résztvevők a tanév végi fáradtságuk ellenére magukkal hozták nyitottságukat, pozitív hozzáállásukat és kíváncsiságukat is. A záró beszélgetésen megfogalmazódott, hogy a lelkigyakorlat valóban áldás volt, testi-lelki feltöltődést jelentett minden résztvevő számára.

„Reméljük, hogy mindnyájunk egyedi, saját tüze, - kinek parazsa, kinek lángolása - segít elégetni a velünk hurcolt és ránk tapadt salakot, hogy időről-időre megújulva, a Szeretet Lelkének tüzében edződve, tudjuk vállalni az élethivatásunkkal járó szüntelen újrakezdés inspirálta megújulást, a  lélek szüntelen fiatalságát.”(Gottfried atya)



2017-06-20

Sillye Jenő koncert és ifjúsági közösségek találkozója

Kissné Takács Eszter, Szmodics Petra

Június 17-én, szombaton délután zsúfolásig megtelt a Martineum Felnőttképző Akadémia nagyterme. Kicsik és nagyok azért gyűltünk össze,hogy meghallgassuk Sillye Jenő és barátai, Dreiszker Ágnes és Borka Zsolt koncertjét! 
Együtt énekeltünk Jenőékkel, a dalok között elhangzott tanúságtételeket pedig igyekeztünk emlékezetünkbe vésni! 
"Hittel, reménnyel.." címet viselte a program, reméljük,hogy Sillye Jenő és barátai szolgálata által mindannyian erősödtünk hitben és reményben!
A koncert napján került megrendezésre a II. Ifjúsági Közösségek Találkozója, a program részét képezte a koncert is, mely nagyon tetszett mindenkinek. Több közösségből jöttek fiatalok, ismerkedtünk, játszottunk, imádkoztunk, majd közös vacsorával zártuk a találkozót. 



2017-04-10

Van időm Rád! Apa-fia hétvége

Gönczöl Etele

2017. március 31. – április 2. között nyolc édesapa kiskamasz fiával töltött el egy hétvégét a Martineum Felnőttképző Akadémián. Az együttlét legfontosabb célja az volt, hogy apák és fiúk időt, figyelmet fordítsanak egymásra, közös élményeket szerezzenek, meglássák egymás értékeit. A program minden része e cél megvalósítását igyekezett segíteni.

Másodszori résztvevőként már tudtam, hogy egy felejthetetlen napokat fogunk a fiammal eltölteni, és nem is csalatkoztunk. Ezúttal a középső fiammal, Szabival vettem részt az egy hétvégés összehangolódáson.

Péntek este a szokásos, sőt kötelező játékos ismerkedéssel kezdődött a program, ami számomra igen sikeres volt, mert pocsék névmemóriám ellenére estére szinte minden apa és fiú nevét tudtam (segítség nélkül :-)).

A közös vacsora után folytatódott az ismerkedés, majd egy huszonéves fiú előadását hallgattuk meg, aki megosztotta velük saját apa-fia tapasztalatait gyermekkori és jelenlegi kapcsolatán keresztül édesapjával. De több volt ez egyszerű előadásnál vagy tanúságtételnél, mert az együtt töltött időt interaktívvá tette egy-egy nekünk szánt kérdőívvel vagy egy kis közös gyakorlattal, "legos" karkötő készítéssel.

A szombati nap is igen gazdag volt programokban. Délelőtt Kardos József vezetésével egy beszélgetésben vettünk részt, amit logikai fejtörők megoldása előzött meg. Beszéltünk a példaképeinkről, apák és fiúk egyaránt, majd apákra és fiúkra bomlott a csapat. A fiúk újságokból kivágott képekkel egy-egy plakátot készítettek, melynek a címe: Milyen apa szeretnék lenni?  Mi apák pedig egy mélybenéző beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen szerepeket, feladatokat gondolunk a férfiaknak általában, és melyek azok, amelyek hozzánk közel, illetve távol állnak ezek közül. Lelki értelemben többek számára ez volt az egyik csúcspontja a hétvégének, amint az a vasárnapi zárókörben kiderült.

A délután ismét közösen telt a fiainkkal. Volt lehetőség csocsózni, pingpongozni és sok más, főleg páros játékot játszani. Emellett a délután másik nagy attrakciója az "Ott vagyunk már?" című játék volt, amely az azonos nevű társasjáték analógiájára abból állt, hogy a városban párosan csavarogva meg kellett találnunk és lefényképeznünk minél több olyan dolgot, melyet egy listán összeírva megkaptunk. Közben persze öröm volt a kettesbenlét, a beszélgetés, a „van ideje rám” – érzése.

            És ezzel még nem ért véget sem a szombat, sem a játéksorozat. A vacsora után izgalmas vetélkedőn vettünk részt, ahol számot adhattak a párok tudásukról, ismereteikről, szerencséjükről és ügyességükről, és kiderült például, ki ismer fel legtöbbeket kisbabakori fényképük alapján, vagy ki tud legjobban elgargarizálni egy dalt. A feladatok sokszínűségét fel sem tudnám sorolni, de talán nem is kell; jobb, ha mindenki maga próbálja ki, a következő, remélhetőleg megrendezésre kerülő, apa-fia hétvégén. A vidám játék mellett nagy tapasztalat volt, hogy tudnak fiúk és férfiak úgy versenyezni, hogy közben örülnek a másik eredményének, segítik, bíztatják a vetélytársakat. Ettől vált versengés helyett igazán férfias együttlétté az este.

A nap zárásaként mi édesapák Lázár Ervin egyik történetét olvastuk el a fiúknak, akik kamaszként is hálásak voltak az esti meséért.

Vasárnap egy teszt segítségével megismertük saját és fiúnk szeretetnyelvét, majd ezzel kapcsolatban személyre szóló "kuponokat" készítettünk egymás számára, melyet otthon bármikor beválthatunk a másiknál.

A szentmise utáni zárókörben minden résztvevő kiemelte az együtt töltött idő, az intenzív figyelem, a vidámság ajándékát, és az elhatározást, hogy otthon is időt fordítunk egymásra.



2017-03-27

Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat

Szmodics Petra

2017. március 17-19. között a fiataloknak a Martineum Felnőttképző Akadémia egy nagyböjti lelkigyakorlatot szervezett, melynek jelmondata így szólt:

„Uram, mire leszek tehát való az életben?” (Brenner János)

A Nyolc Boldogság Közösség tagjai vezetésével zajlott a lelkigyakorlat, mely során a fiatalok rengeteg hitéletüket mélyítő programban vehettek részt.

 

A pénteki nap folyamán, az ismerkedésen kívül, egy kisfilmet néztünk meg, illetve közösen imádkoztunk este. A következő nap sok érdekes program várt minket, többek között dicsőítés, kiscsoportos beszélgetések a hétköznapi hősökről és példaképeinkről, szentmise, szentségimádás. Ezek mellett két nagyon elgondolkodtató előadást hallhattunk - a lelkialkatokról, illetve az életszentségről - valamint liturgikus táncokat is táncolhattunk. Szombat este egy zenekar társaságában imaestet tartottunk. Vasárnap a dicsőítés és a szentmise mellett kiscsoportos foglalkozás is volt, mely után a búcsúzkodás következett.

Számos alkalommal vettem már részt a Martineum Felnőttképző Akadémia által szertvezett lelkigyakorlatokon, de minden alkalommal valami újat tanulok, mindig megismerkedhetek hozzám hasonló fiatalokkal. Itt elcsöndesedhetünk, elvonulhatunk a hétköznapok gondjaitól, és a csendben Istenre és egymásra figyelhetünk.

 

Minden fiatalnak ajánlom a következő lelkigyakorlatot, mely 2017. december 8-10. között lesz megtartva.

Szöveg: Szendrő Sára
Fotó: Szmodics Petra



2017-03-01

Elváltak lelki hétvégéje

B. Markovits Eszter

2017. február 17-19. között a Martineum Felnőttképző Akadémia elváltak számára szervezett lelki hétvégét Bíró László családreferens püspök vezetésével. A jelentkezők nagy száma is jelezte, hiánypótló kezdeményezésről van szó.

A résztvevők között voltak elvált-újraházasodottak, elvált-egyedülélők, de olyanok is, aki korábbi házasságuk érvényességének vizsgálatát tervezik. Mindannyian nagy nyitottsággal érkeztek a programra, így fogadták az Egyháztól a lelkigyakorlatot vezető Püspök atya személyében is megnyilvánuló nyitást, elfogadást.

Pedig már a meghirdetésből is kiderült, az Egyház tanítása a Családszinódus után sem változott, Ferenc pápa „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítása nem hozott új doktrinát. De az Egyház szeretete élő és valóságos mindenki felé, akármilyen életállapotban is van. Ezt tanulták és tapasztalták a résztvevők a két nap során. Visszajelzéseik arról tanúskodnak, célba ért az üzenet:

„Nagyon felemelő élményt nyújtott számomra az Elváltak lelki hétvégéje Szombathelyen!
Megtanultam, hogy a hitem befelé fordít, hogy megismerjem magam, a szeretet pedig kifelé, mert az Úr küld, hogy megismertessem Őt a környezetemmel. Mióta hazajöttem, ezt nagy erővel képes vagyok megvalósítani.
Fontos utasításként kaptam, hogy mindannyiunk helye a vámos helyén van, aki azt mondja: "Irgalmazz nekem, bűnösnek!", akár jó házasságban élünk, akár nem.
Megtapasztaltam, hogy az Isten öröm, nyugalom, béke forrása. Azt is, hogy az Úr örül, ha irgalmazhat. Megértettem, hogy ahhoz kapunk kegyelmet, ami szánva van nekünk, nem ahhoz, amit szeretnénk.
És ami számomra a legfontosabb tanulsága a lelkigyakorlatnak, hogy a tisztaság intenzív kapcsolat! Kívánom megvalósítani későbbi életem során, hogy nekem szánt társammal egymás felé nézve, együtt tekintsünk Isten felé! Ketten-hármasban szeretném élni házasságomat, ha ez egyszer megadatik még nekem.”

 „Nagyon sok a zavar bennünk, elváltakban és a környezetünkben is. Sok a fájdalom, de nagyon kevés az értő segítség. Nagyon fontos alapvetéseket tisztázni, pontosítani, mert ez nagy segítség a keresztény identitásunk újraértelmezésében.”

„Nagyon jó, hogy a Házasság Hete idején rendezték meg ezt a lelkigyakorlatot, Aki egyedül maradt, az életének legnagyobb kudarcának érezheti, hogy nem tudta megőrizni a házasságát, és egyben tartani a családját. Jó érezni, hogy az egyház ilyenkor is gondol ránk, és fontosnak tart minket! Köszönöm a lelkigyakorlatot!”

"Tele kíváncsisággal és reményekkel jöttünk el a lelki gyakorlatra, mert helyzetünkből adódóan, néha kirekesztettnek érezzük magunkat az Egyházból. Sok sebet kaptunk már a családunk széthullása kapcsán is és a helyzet csak fokozódott azzal, hogy nem tudjuk hol a helyünk ezentúl az Egyházunkban, közösségeinkben.

Bíró püspök úr ezeken a kétségeken, gyötrelmes gondolatokon segített át minket ezen a hétvégén.

Útmutatást adott, reményt és elfogadást, felénk nyújtotta Isten szeretetét, hogy megújuljon hitünk ebben a nem könnyű, ebben a megkülönböztetett állapotunkban is.

Elsőként beszélt arról, hogy az Egyház nem akar doktrínát változtatni.

Kimondja, hogy a házasság szent kötelékét senki sem szakíthatja szét, csak Isten, aki egybe kötötte.

Azonban az Egyház jól ismeri milyen betegségek gyötrik a mai családot. De, és ez a lényeg, az Egyház az édesanya és nem a közjegyző, hogy ítélkezzen. Az Egyház a család barátja és minden családot segít, hogy a Jézusi úton haladjon.

Az egészséges családok felé hajolva viszont a katolikus emberek mindig csak az ideálisat képzelik el, arról beszélnek, azt fogadják el. De akkor hol vagyunk mi?

Az Egyház véleménye ennél összetettebb. Azt mondja, akit megkereszteltek, az az Egyház tagja, ezért nem mondhat le róla. Nem másodrendű tagja az Egyháznak. Isten nem veti el azt, akit már egyszer megelőzőleg szeretett.

Amoris Laetitia, Ferenc pápa a családban megélt szeretetéről kezdetű apostoli buzdítása volt az alapja annak, amiből a püspök úr számunkra átadta gondolatait.

Így szólt: Reintegrációval kell kezelnünk azokat az embereket, akik elváltak. Ott kell szeretni az úton, ahol éppen van. Nem szűnt meg a keresztsége, mert másképp él, mint a teljes családban élők.

Az eseményt elítéljük, de a személyt szeretjük.

Az, hogy valaki elvált és nem áldozhat valamiért, nem egy erkölcsi ítélet, hanem egy objektív helyzet. Nem büntetés, hanem egy jel szerep, amit az Egyház felvállalt. Az Egyház ezzel a házasságot védi. Nehéz követni érzelmileg, de az objektív helyzet lehetetlenné teszi az áldozást azok számára, akik új nem szentségi kapcsolatban élnek.

Egy elvált embert két dimenzióban lehet szemlélni:

-         Az igazság felől: a helyzetet látjuk

-         Az irgalom felől: az embert látjuk

Ez a két dimenzió, melyet a katolikus emberek összemosnak, és ezért nem tudják, hogyan közelítsenek egy elvált emberhez. A gyóntató a helyzettel találkozik, de nem helyzetet kísér az Egyház, hanem embereket.

Az Egyház azt vizsgálja, hogy az úton most éppen hol vagyunk. A kísérő embernek oda kell menni, ahol éppen most vagy. Az Egyház oda akar menni hozzád, ahol most vagy.

Kísér, szeretettel fordul hozzád, ha most nem is tudsz részesedni a teljes életében, de elismeri, hogy Isten kegyelme részedre is megadatott. Találjuk meg a jó utat és azon járjunk.

Ezek a vigasztaló szavak mindnyájunk szívéig hatoltak. Szó esett még sok más dologról is, de nekem ezek voltak a legfontosabb üzenetei ennek a lelki gyakorlatnak.

Befejezésül Bíró László püspök atyától idézem:

„Isten képes megfékezni a haragját, de nem képes megfékezni az irgalmát!”

 



2017-02-08

A kulisszák mögött Dr. Beer Miklóssal

B. Markovits Eszter

Február 3-án, pénteken délután zsúfolásig megtelt a Martineum Felnőttképző Akadémia nagyterme, sokan voltak kíváncsiak Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és Dr. Németh Norbert beszélgetésére. Sokakat vonzott az meghirdetésben olvasott ígéret, hogy kicsit mögénézhetünk a dolgoknak, és megtudhatjuk, mi zajlik „a kulisszák mögött”, egy megyéspüspök lelkében.

Nem okozott csalódást a beszélgetés. A püspök atya leplezetlen őszinteséggel beszélt az őt foglalkoztató kérdésekről, élményeiről, vágyairól. Tanította a hallgatóságot arról, hogy minden kapcsolatban alapvető, hogy bele tudd érezni magadat a másik ember helyzetébe. Ez határozza meg a migránskérdésről vallott gondolatait - hiszen senki sem maga választja meg, hová születik -, de  vidékfejlesztési tevékenységüket és a cigánypasztorációban végzett munkát is.

Dr. Beer Miklós hangsúlyozta, lelkipásztorként, emberekkel foglalkozva, sorsokról gondolkodva nem szabad szabályok, szertartások mögé bújni, hanem mindig együttérzéssel kell végezni a szolgálatot. Hiszen a keresztény élet valójában akkor kezdődik, amikor a templomból kilépünk.



2017-02-06

Van időm Rád! Édesanyák és lányok hétvégéje

Némethné Besenyi Erika és Liána

Január utolsó napjaiban rendezték meg a „Van időm Rád” Anyák és lányok hétvégéjét a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián.

A programon 15 édesanya és egy 10-16 év közötti lánya vehetett részt.  A nagy érdeklődés miatt a létszám gyorsan betelt.

A szervezők célja az volt, hogy a mai rohanó világban kicsit megállva tudjunk lányainkra teljes lényünkkel figyelni, megértsük érzéseiket, gondolataikat, ismerjük meg még jobban őket, legyen időnk velük őszintén, nyíltan beszélgetni. A közös élmények, játékok révén kapcsolatunk erősödjön, és ezekből az együtt töltött napokból tudjunk a későbbiekben is erőt meríteni.

A péntek estét a domonkos nővérek vezetésével töltöttük. Játékosan, de rávilágítottak bennünket a gyermekeinkkel megélt közös élmények fontosságára. Egy kedves kis mesével szemléltették, hogy az értékeket folyamatosan meg kell mutatnunk gyermekeinknek ahhoz, hogy később felismerjék az életben a helyes utat. Az estét gyertyafényes, gitáros áhítattal zártuk.

Szombat délelőtt Kovács Andrea mentalhigiénés szakember és lányai segítségével a lányok életkor szerint két csoportban, mi édesanyák külön tréningen vehettünk részt. A gyakorlatok célja az volt, hogy önmagunkban is tisztázzuk gyermekünk értékeit, hibáit, és vele szemben támasztott elvárásainkat. A szakember igyekezett rávilágítani a kamaszkor szépségeire, nehézségeire, és tanácsot adni egy-egy probléma megoldására vagy elviselésére. A lányok hasonló feladatokkal jellemezték édesanyjukat. Érdekes volt összehasonlítani az egymásról készített képeket, jellemzéseket, és szembesülni azzal, milyennek lát, mennyire ismer bennünket gyermekünk.

A lányok részéről a hétvége fénypontja minden bizonnyal a szombat délutáni közös alkotás volt. A CakeArt cukrászda közreműködésével minden pár választhatott egy előkészített tortát. A torta díszítéséhez minden eszköz és kellék a rendelkezésünkre állt. Rövid ismertető után a saját ízlésünknek, fantáziánknak megfelelően láthattunk neki a munkának. Végül szebbnél szebb mesterművek születtek, melyet Devecseri Bálint anya-lánya fényképeken örökített meg. Az elkészült tortákat örömmel és büszkén vittük haza a család otthonmaradt tagjainak.

Az estét páros vetélkedővel töltöttük, ahol sok vicces, játékos, néha gondolkodtató feladatot kellett megoldani lányainkkal.  A legnagyobb sikere talán a papucsrugdosó versenynek volt. A legügyesebb pár nyereménye egynapos tandembérlet a Herényiek Háza jóvoltából, hogy az együtt töltött időt tovább folytassuk.

Vasárnap délelőtt a legfőbb cél az volt, hogy anyák és lányok páros beszélgetésben megismerjük egymás szeretetnyelvét. Ha már tudjuk egymásról, hogy mi a legfontosabb a másiknak, jobban kedvében tudunk járni, jobban megértjük nehézségeit, könnyebben tudunk segíteni, és ezáltal közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Köszönet a szervezőknek a lehetőségért, a színvonalas programokért, a sok figyelmességért! Sokat nevettünk, játszottunk, és egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk el lányainkkal. Úgy gondolom, minden gyermek megérdemelné, főként a többgyermekes családokban élők, hogy egy ilyen programon részt vegyen.



2016-12-14

Katolikus iskolák pedagógusainak világnézeti-spirituális képzésével kapcsolatos minőségbiztosítás

Kissné Takács Eszter

A továbbképzés minőségbiztosításával kapcsolatos tevékenység tapasztalatainak összegzése, vagyis a résztvevők által kitöltött elégedettségi kérdőívek eredménye itt olvasható.



További hírek:

--------------------------