Beléptető

2016-10-06

Pannonhalmi Taizié Találkozó

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegyéből 3 busszal indultunk útnak Pannonhalmára 2016. szeptember 24-én, az ökumenikus találkozóra, melyet a franciaországi Taizéi Közösség tagjai vezettek. A továbbiakban szeméyles beszámolómat olvashatják.

 

A megtapasztalás élménye és vágya

 

Taizé. Közösség. Taizéi dalok. Nem ismeretlenek számomra ezek a szavak s jelentésük sem. Ám ehhez a szerzetesrendhez kötődő lelkiséggel, imaélettel – ami pont az esszenciáját adja ennek az egésznek – ez idáig nem volt élményem. Ezért is vártam nagyon azt a napot, amikor Pannonhalmán találkozhattunk a Taizéből Pannonhalmára ellátogató testvérekkel. Az egész napos programot átszőtte az imádság. Az a fajta ima, melyben ugyanolyan fontos a csend és a dal is. A némasággal szemben a hang, az énekben kibontakozó dicsőítés egyenjogúsága volt jelen. Melynek során nem volt kínos ezt a csendet megélni, sokkal inkább lélekemelő érzés volt több száz fiatallal együtt nem szólni. Fokozni ezt már csak a zene, a mécsesek fénye, a képek, a feszület és a Szentlélek lángnyelveit szimbolizáló drapériák tudták. Azon napon ilyesfajta élményben lehetett részünk reggel, délben és este is.

A programot Várszegi Asztrik főapát úr nyitotta meg, sokakban nyomot hagyva gondolataival. Egy nagyon kis kedves történetet mesélt el az életéből, melyben egy kisfiú a saját ujjacskáját kínálta fel, melyet éppen cuclizott, választ adva Asztrik atya kérdésére: „Miért cuclizod az ujjad, hát finom az?”. Így vont párhuzamot köztünk – akik először vettünk részt ilyen alkalmon – és a taizéi imamód között: kóstoljunk bele mi is, hittel és szeretettel.

Nagy érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgattam, amikor Alois testvér a Bibliai bevezetőjében 5 javaslattal próbált segíteni minket, sarkallva az irgalmasság bátorságára. A világ mai helyzetében fontos, hogy bízzunk magunkat Istenre, mindig tudjunk megbocsátani, ismerjünk meg nehéz emberi helyzeteket, ismerjük fel és legyünk tisztában az irgalmasság társadalmi dimenzióival és nem utolsó sorban a teremtett világ iránt viseltessünk irgalommal. Ezek mind nagyon elgondolkodtatóan hatottak rám, s bízom benne, hogy a fiatalokban is megcsillant egy-egy szikra ezt illetően…

A nap folyamán kiscsoportos beszélgetések keretében tettük fel magunknak a kérdést, ki mennyire tud ezekkel a javaslatokkal azonosulni, esetleg milyen tapasztalatai vannak és milyen célokkal megtűzdelve éli keresztény mindennapjait.

A fórumbeszélgetések témái részben a társadalom éppen aktuális kérdéseit járták körül –mint cigányság, migráció – részben pedig lelki vonalon mozogtak. Szerzetesség, zarándoklat, megtérés témában is várták a fiatalokat, de lehetőség volt elvonulni egy-egy lelki beszélgetésre a természetbe, a Boldog-asszony kápolnához. Számomra a leghívogatóbb a zarándoklatról szóló fórum volt. A bencés szerzetes, Ábel atya beszámolója jeruzsálemi útjáról, nagyon magával ragadt. Kerékpárral indultak útnak, s 40 nap után értek el céljukhoz, 2 társával. Szeretnék én is, ha nem is ekkora távra és ennyi időre, de legalább 1 hétre kivonulni a hétköznapokból. Többen mondták már, megdöbbentő látni, hogy egy zarándok út alkalmával mennyit változik az ember, micsoda formáló erővel bír az. Az út végén rájön, nem is a cél volt a legfontosabb, hanem inkább maga az út, s hogy miként fejlődött a saját maga lelke, személye. Erre a megtapasztalásra vágyom én is.

 

Azt hiszem sok mindent magammal hozhattam Pannonhalmáról… 



2016-09-20

Métabajnokság Körmenden

Szmodics Petra

2016. szeptember 17-én találkoztunk azokkal a csapatokkal, akik szerették volna megmérettetni magukat idén, a métabajnokság keretein belül. Sajnos az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, ám a borús idő ellenére sem riadtunk meg, a csapatok lelkesen játszottak. Talán ennek volt köszönhető, hogy rövidesen már ragyogó napsütésben volt részünk. Felszabadultság, jó kedv és lelkiismeretesség jellemezte a faitalok játékát. Legtöbb pontot a szentpéterfaiak csapata szerezte, mögöttük a II. János Pál Katolikus Szakkollégium csapata Szombathelyről, utánuk a házigazda körmendiek. A program végén hazai süteményekkel és ropogtatni valóval pótoltuk az energiát, majd az eredményhirdetést követően, egy rövid imádsággal zártuk a délelőttöt.



2016-09-19

Márton, a csendből jött ember

B. Markovits Eszter

Márton, a csendből jött ember címmel 2016. szeptember 2-4. között lelkigyakorlatot tartottunk a Martineum Felnőttképző Akadémián.

A hétvégét Horváth József pápai prelátus vezette, az ő iránymutatásai alapján a program résztvevői csendben keresték Szent Márton példája nyomán a szentté válás útját.

Az elmélyülést segítette a Felemelő szeretet című Szent Márton imakönyv és a Szent Márton imaösvény is.

A lelkigyakorlatozók számára nagy élmény volt közelebbről megismerni Márton életét, személyiségét, tanulni tőle. Jó volt a csend, a befelé figyelés, és a Találkozásból fakadó lelkesedés és küldetés megtapasztalása is.

Néhány visszajelzés a résztvevőktől:

„Testileg-lelkileg felüdített ez a pár nap. Szent Márton lelkisége nagy hatással volt rám.”

„A csendből jött ember, Márton élete segített, hogy a csendben a Mindenhatóval közösségben lehessek, és lelkileg feltöltődjek.”

„Lelkileg feltöltődtem, a csend és a nyugalom gyógyított. Az itt elhangzott előadásokból szeretnék továbbadni családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek.”

„Fájdalmas hiányt pótló alkalom volt a ’vízcsapból is folyó’ Szent Márton-események között.”



2016-08-10

Beszámoló az Ifjúsági Világtalálkozóról

Pongrácz Benedek

„Egy mérföldkő volt az életemben…” – hangzott el ez a mondat sokak szájából az Ifjúsági Világtalálkozó után. Felszabadultság, vidámság, szeretet és a találkozás öröme jellemezte másfélhetes lengyelországi zarándoklatunkat. 39 társammal együtt indultunk útnak 2016. július 20-án Szombathelyről, a Szombathelyi Egyházmegyét képviselve.

 

Első hetünk központja Rybnik volt, ahol a jóval kisebb Előtalálkozón vettünk részt. A Katowice Egyházmegyében lévő városban családok életébe kapcsolódhattunk be, megismerve a lengyel kultúrát és gasztronómiát. Olyasfajta ellátást kaptunk lengyel hostcsaládjainktól, amely előtte elképzelhetetlen volt számomra: a sok szeret és kedvesség a családoktól azt az érzést keltette, hogy otthon vagyunk. A sok gondoskodás és oda figyelés pedig elfeledtette velünk az otthon és szeretteink hiányát.

Rybnik-ből indultunk több kirándulásra is: Lesniów-ba, Piekary Slaskie-ba, Katowice-be és megcsodálhattuk a Fekete Madonnát Czestochowa-ban. Útjaink során mindig találkoztunk más nemzetek képviselőivel, új barátságok köttettek. Lesniów-ban, például a szentmisén Óra Krisztián atya volt a főcelebráns, de koncelebrált mellette mexikói, lengyel, ukrán, zambiai és ugandai atya is. A szentmise énekeit mindig más nemzet énekelte, így vettük ki részünket mindnyájan a szolgálatból. De volt, hogy Rybnik-ben együtt néptáncoltunk a bátor és lelkes francia, német és litván fiatalokkal.

A Főtalálkozó ideje alatt Brzesko-ban szálltunk meg, 50 kilométerre Krakkótól. Itt volt a magyar fiatalok egyik központja. Délelőttönként püspöki katekézisek vártak minket, majd szentmisén vettünk részt. Ezután indultunk be Krakkóba, ahol minden nap programok vártak bennünket. Még a vonat utak alatt sem kellett unatkoznunk, hisz a más nemzetek képviselőivel beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk. Koncertek, Ifjúsági Fesztivál, Hivatások Expója várt minket Krakkóban. Késő délutánonként pedig a főprogramok kezdődtek: először a nyitómise, majd Ferenc pápa fogadása, keresztút a Szentatyával.

A szombati virrasztás a hét fénypontja volt számomra. A tanúságtételek köré írt színházi darabok és Ferenc pápa elgondolkodtató beszéde után elnémult a tömeg. Ez volt talán a legszebb pillanat: több mint egy millió fiatal csendben, égő gyertyával a kezében imádkozik. Megható, érzelmekkel teli pillanatokat élhettünk át.

A világ különböző részeiből, eltérő földrészekről, országokból, kultúrákból jöttünk ide, más nyelveket beszéltünk. De mégis egy családdá váltunk, testvérekké lettünk és egy nyelvet beszéltünk az imádság közben. Az imádság egy fedél alá hozta a különböző nemzeteket. Nem volt ember és ember között különbség, nem kellett félnünk attól, hogy nemzetiségünk, vallásunk miatt megbélyegeznek minket. Egyek voltunk Jézusban.

Mindazonáltal a másfél hét olyan élményekkel gazdagított, amelyet csak kívánni tudok mindenkinek, hogy legyen alkalma átélni az életben.

 

 

„Többiek mondták…”

 

Én nagyon jól éreztem magam, csak a tömeg volt nehéz, mert így nem nagyon tudtam elmélyülni. Egyébiránt a társaság jó volt, és szórakozásból sem volt hiány. A családok pedig többet is adtak, mint amire szükség volt.

Marx Tamás

 

Az előtalálkozó volt az első nagy élmény, a család gyermekeiként kezelt minket, a gyerekek testvérüknek fogadtak... Hiányoznak... Én a sok szeretetet hoztam magammal, amit ott kaptam.

Horváth Rebeka

 

Hatalmas élmény volt nekem ez a világifjúsági (első alkalom) találkozó. a legnagyobb élmény az volt, hogy először tapasztalhattam meg, hogy milyen érzés egynek lenni Krisztusban, a szentáldozás keretében, a világ minden tájáról ideözönlött fiatalokkal. Zarándoklat során, a családokon, és a lengyel nép adakozó vendégszeretetén keresztül tapasztaltam meg az Úr gondoskodását. Sokszor a közös nyelv hiánya sem akadályozta meg a lengyel családokkal, vagy éppen a fiatal zarándokokkal való társalgást. A nagy tömeg, a sok várakozás elgondolkoztatott azon, hogy mennyi időt fecsérlek otthon el, és hogy imaidő, vagy éppen egyszerű beszélgetés keretében, másokat meghallgatva hogyan lehetne hasznosra fordítani az időt, s hogy hogyan lehetnék nagyobb türelemmel mások iránt.

Csizmazia Ferenc

 

Csodálatos volt átélni, hogy ilyen sok nép és kultúra találkozása nem csak konfliktusokba és nehézségekbe torkollhat. Itt megtapasztalhattam, hogy a megértés, a türelem, az elfogadás és az irgalom értékes gyümölcsöt hoz, békét, tiszteletet, egyetértést. Megdöbbentő volt számomra, hogy ennyi ember egy helyen békével tudott egymás felé fordulni, és örömmel éltük meg az új találkozásokat.

Kósa Rita

 

A világtalálkozó az elképesztő hangulattól kezdve Ferenc pápa virrasztáson mondott beszédéig sok, felejthetetlen emléket adott számomra. Leírhatatlan az az érzés, mikor több millió fiatal együtt imádkozik, énekel, táncol. Habár 180 országból jöttünk, a közös hit, a zene, a bajtársiasság megszüntették a határokat.

Benkő Ágnes

 

Fantasztikus volt az IVT! Engem, aki a papi hívatásra készülök megerősített elhatározásomban, akár a katekézisek, akár a Szentatya beszédei és el is gondolkodtattak. Jó volt megtapasztalni, hogy nem számított honnan jöttél, egymás testvérei vagyunk, felelősek vagyunk egymásért, ha baj van, segítünk egymásnak, ezt éltem meg Krakkóban. Hatalmas lelki feltöltődés volt, amikor együtt imádkozott az összes résztvevő a keresztúton és a virrasztáson. Egy életre szóló élmény volt, egy szuper csapattal.

Köszönöm, hogy részese lehettem.

 

Bejczi Bence



2016-07-19

A szeretet öröme

Busa Tamás és Eszter

Több házaspárnak immár hagyományos nyári programjai közé tartozik a Martineum Felnőttképző Akadémia által szervezett Házaspárok lelkigyakorlata gyermekfelügyelettel. A visszatérő résztvevők gyakran megfogalmazzák, mekkora szükségük van arra, hogy évről évre legyen néhány nap, amit a párjukra és együtt Istenre figyelve tölthetnek el, miközben gyermekeik hallhatóan jól érzik magukat néhány teremmel odébb.

 

Az idei lelkigyakorlaton, 2016. július 15-17. között Dr. Török Csaba atya vezetett egyre beljebb minket Isten szeretetének tapasztalatába. Elmélkedéseiben Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdításának egyes részei alapján beszélt a házasság, a család igazi küldetéséről, a szeretet jellemzőiről, a szeretetben való növekedés lehetőségeiről… A résztvevőknek nagy élményt jelentettek a szemléletes szentírásmagyarázatok, a felvillanó tájékozottság és tudás, és különösen az a mélység, ami az atya szavaiban mindig közérthetőséggel párosult, és így tudott igazán a szívünkig hatni.

Az egyes elmélkedések után páros beszélgetésre nyílt lehetőségünk, ami nagy ajándék volt, hiszen a hallottak és a felkínált szempontok lehetőséget adtak arra, hogy a hétköznapi házastársi kommunikáció szintjénél sokkal mélyebben, meghittebben beszélgessünk kapcsolatunkról ezzel is megújítva egymás iránti szeretetünket.

 

A páros szentségimádás hármasban az Úrral, a csoportbeszélgetés, a közös filmnézés és az együttlét a többi családdal mind azt szolgálta, hogy tudjunk megpihenni, hálát adni mindazért, amink van, és keresni, hogyan tudunk a tökéletlenségeinkkel együtt is egyre tökéletesebben szeretni. Jó újra átélni, hogy a szeretet öröme nem egy kenetteljes kifejezés, hanem a hétköznapok valósága.

 

A jelenlévő tíz házaspár elmélyülésének sarokpontja volt, hogy a velünk érkező húsz gyermeket önkéntes fiatalok foglalkoztatták a hétvége során. Hogy ez jól sikerült, annak egyértelmű jele volt, hogy a gyerekek azokat az órákat is inkább a csoporttal töltötték, amikor akár velünk is lehettek volna.

 

A lelkigyakorlat a Szombathelyi Egyházmegye és a Renovabis támogatásával valósult meg. A gyermekfoglalkozások létrejöttét az Új Európa Alapítvány támogatta a KÖSZ! Program keretében.



2016-07-05

Csapatépítő nap az Ifjúsági Világtalálkozóra utazó fiataloknak

Szmodics Petra

2016. július első szombatján találkoztunk azokkal a fiatalokkal, akikkel hamarosan, pontosan július 20-án útnak indulunk az Ifjúsági Világtalálkozóra, Lengyelországba. Egy napot töltöttünk közösen a Martineum Felnőttképző Akadémián. A cél az volt, hogy megismerkedjünk egymással, de emellett az összekovácsolódást, a csapattá formálódást is fontosnak tartottuk. A napot délelőtt 10 órakor indítottuk Óra Krisztián atya lelki ráhangolódásával, melynek során az IVT védőszentjeit megismerve elmélkedtünk Szent II. János Pál és Fausztina nővér életéről, személyéről, hivatásáról. Az első programpontot az ismerkedős, névtanulós játékok követték, melyek hamar feloldották a hangulatot a bennünk lévő kezdeti félénkséggel együtt… Az ebédünket az udvaron, a fák árnyékaiba telepedve fogyasztottuk el, de volt még finom limonádé és hűsítő fagyi is a nagy melegre való tekintettel. A kötetlen beszélgetést, pihenést követően újra felráztuk a csapatot - ügyességi játékokkal töltöttük a délutánt. Ezek mind csapatmunkát igényeltek a résztvevőktől, de ugyanakkor jó hangulatot is eredményeztek. Összességében a nap folyamán mind nagyon jól éreztük magunkat, így elmondhatjuk, hogy minden tekintetben készen állunk a találkozóra! 



2016-05-31

Nagymarosi Ifjúsági Találkozó

Szmodics Petra

 

Idén 2016. május 21-én került megrendezésre a tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó, melyre az egyházmegye támogatásának köszönhetően fiataljaink is ellátogathattak.

Az irgalmasság témáját középpontba állító találkozó nagyelőadását Béri László Renátó atya tartotta. A szentségimádást követően a fakultációkra került sor, melyek nagyon sokszínűek voltak, így mindenki kiválaszthatta a számára legkedvesebbet. Az ebédidőt a Duna-parton töltöttük, s közben a táj szépségiben gyönyörködtünk.Számunkra a nap zárásaként a plébánia kertjében tartott szentmise szolgált, melyet Snell György segédpüspök atya celebrált.Kalandos utunk végén hálás szívvel érkeztünk vissza Szombathelyre, s vettünk búcsút egymástól.

 

Fiatalok mondták:

"Az első szó, amely eszembe jut Nagymarosról az a közösség. Idén voltam itt először, de  sokan úgy bántak velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást. A programok nagyon jók voltak, érdekesek és tanulságosak. A város pedig egyszerűen elbűvölő szépséggel bír..."

 

"Nagyon jó és emlékezetes út volt. Nagyon élveztem. Sok új emberrel ismerkedtem meg. A játékok a ferences nővérekkel nagyon jók voltak, az irgalmas szeretet lényegére most jöttem rá igazán. Köszönöm ezt a csodálatos élményt."

 

 

"Máskor is mennék!"



2016-05-30

I. Ifjúsági Közösségek Találkozója

Szmodics Petra

Pünkösdhétfőn, május 16-án került megrendezésre az I. Ifjúsági Közösségek Találkozója, Szombathelyen. 
A program a városban működő ifjúsági csoportok tagjait szólította meg, hogy egy vidám, játékos együttlét keretén belül jobban megismerjék egymást. Körülbelül 50 fiatallal, szerzetes nővérekkel és atyákkal jöttünk össze. Voltak, akik ismerős arcokra leltek a Főplébánia falain belül, de néhányan teljesen ismeretlenek voltak egymás számára. Különböző csapatjátékokkal ismerkedtünk, melyek mind együttműködést kívántak a résztvevőktől. A délután második felében közös imádságban mélyültünk el, majd kötetlen beszélgetésre is volt alkalmunk a vacsora elfogyasztása közben… Az elbúcsúzást követően örömmel állapítottuk meg, hogy lesz folytatása a közösségi találkozások eme formájának. 



2016-04-19

Van időm Rád! Apák és fiúk hétvégéje

Császár Róbert és Kristóf

Tartalmas hétvégét tölthetett 2016. április 8. és 10. között a Martineumban az a tíz apa–fiú páros (köztük mi is), akik jelentkeztek a „Van időm Rád!” programra.

Közös együttlétünk a pénteki vacsorával kezdődött. Egyes (női) vélemények szerint ugyanis az üres hasú férfiakkal nem sok mindent lehet kezdeni. Vacsora után, immár jóllakottan fogtunk hozzá az ismerkedéshez. Kissé rendhagyó módon apák és fiúk egymást mutatták be. Ennek során megerősödhetett hitünk abban, hogy Isten valóban a maga képmására teremtett minket, hiszen az apák szavaiból mintha csak a Mennyei Atya szavai visszhangzottak volna: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”(Mt 3,17). Érdekes és tanulságos volt az is, hogyan látják és mutatják be a fiúk az apákat.

Az ismerkedés utáni lelki ráhangolódásról Molnár János atya gondoskodott. Zorán „Üres bölcsőt ringat a hold fénye” című szerzeménye ihlette elmélkedését. A dal meghallgatása után osztotta meg gondolatait velünk az apa-fiú kapcsolat alakulásáról. Bizonyára minden apának titkos vagy kevésbé titkolt vágya, hogy a fia olyan legyen, mint ő. Ugyanakkor nagy felelősség eldönteni, hogy valóban a gyermek érdekeit szolgálja-e, ha mindenben az apjára hasonlít. Egészséges önértékeléssel kell/kellene megszűrni a tulajdonságokat, hogy melyek azok, amelyek érdemesek a „továbbörökítésre”, és esetleg megnevezni azokat a vonásokat, amelyekről tudjuk, hogy nem túl előnyösek, és nem szeretnénk, ha visszaköszönnének gyermekeinknél. Közös ima után János atya áldásával térhettünk nyugovóra. Akikben volt elég energia, azok még foglalkozhattak a „házi feladattal”, ami egy adott téma négyszemközti megbeszélése volt. Bár többen voltak – tekintve, hogy mindannyian egy munkával illetve tanulással töltött hét után érkeztünk az eseményre – akik ezt a feladatot csak a másnapi reggeli előtt teljesítették.

A szombat délelőtt példaképek keresésével telt. Egyénileg írtunk össze olyan ismert, vagy kevésbé ismert férfiakat, akiknek valamely tulajdonságát példaértékűnek tartjuk. Az eredményt kiscsoportokban összesítettük. Az ismert történelmi, egyházi személyek, költők, szentek, sportolók mellett „bekerültek a mezőnybe” volt tanárok, edzők és nem utolsó sorban apák, nagyapák is. A délelőtt közösen létrehozott eredménye egy teleírt tábla lett, amely csupa olyan tulajdonságot tartalmazott, melyeket az összeírt személyek kapcsán fontosnak tartunk egy férfiban. A felírás a hétvége hátralévő részében végig ott „lebegett” a szemünk előtt, hogy kedvünkre válogathassunk az estlegesen már meglévő és a még kialakítandó értékek közül.

Szombat délután igazi férfias kalandjátékban, „kalandos kutakodásban” volt részünk. Az apa-fiú párosoknak egy okostelefonra telepített alkalmazás segítségével tíz pontot kellett megtalálniuk a Martineum közelében. A pontok mindegyikéhez kapcsolódott egy-egy kérdés, melyek megválaszolása segített a fő feladvány megoldásában. Ez volt ám az összetett, igazán férfiaknak való kihívás!

Így történhetett, hogy az idő tájt lázasan kutakodó apák és fiaik lepték el Szombathelyt a Brenner Tóbiás körúttól egészen a Csónakázó-tóig. Kutakodás közben persze volt lehetőség beszélgetésre, fagyizásra, egy kis sütkérezésre a tóparton, vagy akár a vízfelületet kihasználva némi „kacsázásra”. A feladványt megoldó párok a szállásunkra visszatérve aztán „győztes oroszlánként” osztozhattak a zsákmányon, illetve a díjon.

                A vacsoráig hátralévő időt közös játékkal (csocsó, sakk, társasjátékok, pingpong) töltöttük. Vacsora után újabb megmérettetés várt ránk egy vidám, játékos vetélkedő formájában. Nagy élmény volt látni az együtt küzdő családi csapatokat. Természetesen erre az estére is jutott házi feladat: apukák esti mesét olvastak „kisfiaiknak”, egy érdekes, „provokatív” mesét, amely minden bizonnyal többeknél további beszélgetést indított.

                Vasárnap délelőtt megadott kérdések segítségével négyszemközti beszélgetés zajlott apák és fiúk között, majd szentmisén vettünk részt a Kálvária templomban. Horváth József atya szentbeszédében elhangzott egy gondolat, amely a mi együtt töltött hétvégénknek is egyik tanulsága lehet: Nem elég mondani, hogy szeretünk valakit, azt éreznie is kell a szeretett félnek.

                Szentmise után összeültünk még egy rövid beszélgetésre. Pár gondolat, a teljesség igénye nélkül a zárókörből:

-         jó és hasznos élményekkel, gondolatokkal gazdagodtunk,

-         ez egy nagyon jó gyerek-felnőtt kapcsolatot építő program volt,

-         jó lenne minél többeket megismertetni ezzel a lehetőséggel,

-         nagyon jó közösség jött létre,

-         elhatározás: jó apa akarok lenni!

-         magok kerültek elvetésre, reméljük jó termést hoznak,

-         jó dolog apával beszélgetni az élet nagy dolgairól,

-         ez egy olyan hétvége volt, ami öt évig legalább megmarad az emlékeimben,

-         ezt a hétvégét igazi kegyelmi időnek élhettük meg.

A fent leírtak alapján bátorítunk mindenkit, hogy vállalkozzon hasonló programokra! Nagyon fontos, hogy minőségi időt töltsünk azokkal, akik fontosak számunkra, legyenek azok a szüleink, gyermekeink, házastársunk. Ezzel eddig még mindenki egyet szokott érteni, aztán jönnek a kifogások: nincs rá időnk ebben a mai rohanó világban… Ugye, ismerős?! Hát, valahogy meg kell oldani. Ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget! Kérjünk időt az Idő Urától!

És ha már itt tartunk: Dicsőség és hála a mindenható Istennek, hogy kegyelméből részesei lehettünk ennek a hétvégének!



2016-03-29

Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat

Horváth Edina

 

2016. február 26-án, pénteken este kezdődött a Martineumban a nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat, melyet a domonkos nővérek (Lujza és Imelda nővér), valamint Pio, ferences testvér vezetett.

 

A fő téma az irgalmasság volt. Az ismerkedés után a tékozló fiú történetének részesei lehettünk. Közösen eljátszottuk, majd csapatokban összegyűjtöttük a történetben szereplő atya és fiú tulajdonságait. Egy-egy esetben magunkra is ismertünk. Megérezhettük, hogy az irgalmas Atya örül, és mindig várja, hogy visszatérjünk hozzá.

Az elmélkedés és esti ima után volt idő a személyes beszélgetésekre, szentgyónásra.

Szombat délelőtt Imelda nővérrel együtt elmélkedtünk az áldozatról: mi az áldozat? Milyen áldozatokat ismerünk? Miért vállalunk áldozatot? Mi kell hozzá? Megtanultuk, hogy minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értéke!

Lujza nővér négy domonkos szent életével ismertetett meg minket, akik vágyva vágytak arra, hogy az Atya akaratát teljesítsék: Szent Margit; Szent Domonkos, Magyarországi Boldog Pál és Sziénai Szent Katalin. Majd kiscsoportban megosztottuk gondolatainkat. A nap folyamán Óra Krisztián atyával faágakból kereszteket készítettünk, amelyet Horváth József atya a szentmise után meg is áldott.

Érdekes program volt a szerzetesekkel való beszélgetés, fórum, amely az Egy-más-közt nevet viselte. Bármit kérdezhettünk tőlük, ami érdekelt minket: Nehéz volt-e megtenni az első lépést? Hogyan fogadta a döntéseiket a család? Mi volt nehéz? Mennyire változott meg az életük?

Lehetőségünk volt közösen társasjátékozni, együtt járni Krisztus keresztútját a Kálvárián, a saját magunk által írt elmélkedésekkel. Szombat este folyamán filmet is néztünk. Szentségimádásra is jutott idő, de aki akart, az bármikor bemehetett a kápolnába, hogy egyedül imádkozhasson.

Vasárnap délelőtt Pio testvérrel az irgalomról beszélgettünk. Hogyan tudjuk megélni az irgalmasságot a mindennapokban, a testi és lelki cselekedetek alapján? Házi feladatot is kaptunk: az irgalmasság évében minden hónapban válasszunk ki egy-egy cselekedetet, amit abban a hónapban gyakorolunk.

A szentmise és a közös ebéd után el kellett búcsúznunk egymástól, de élményekben gazdagon, az irgalmasság éve mottójával a szívünkben tértünk haza: „Legyetek irgalmasok, mint az Atya!”

Résztvevő fiatalok gondolatai a hétvégéről:

„Minden alkalommal várjuk a lelki gyakorlatot, mert összeszokott, de új emberekre nyitott társaság találkozik itt.”

„A szentmise és a szentgyónás ott különlegesebb, mint az év többi részében.”

„A kápolna mindig nyitva áll előttünk.”  

„A miséken tartalmasak voltak a prédikációk.”

„A szentségimádás minden alkalommal feltöltődés.”

„A közös reggeli és esti ima keretet ad a napnak.”

„Van lehetőség csendben lenni és Istenre is figyelni.”


Csatolt állományok:



2016-02-23

Nagyböjti lelkigyakorlat

Kósáné Sipos Rita

A nagyböjt az elcsendesülés, a visszatekintés, előre látás, Krisztusra találás ideje.  Ahhoz, hogy a húsvét ünnepe igazi feltámadás legyen a lelkünkben, szükség van erre az elcsendesülésre, ”Krisztus ügyében” való elmélyülésre. A Martineum Felnőttképző Akadémián 2016. február 19-21. között, péntek estétől vasárnap délig tartó lelkigyakorlaton Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úr segített bennünket ebben a Krisztusra figyelésben.  Lelkigyakorlatunk ideje alatt azt boncolgattuk, hogyan vagyok én Krisztus tanítványa? Szent Márton, Szent Benedek, Assisi Szent Ferenc élete nyomán vizsgáltuk, hogy ma miben tudunk mi, az ő példájukat követve Krisztust követő, Krisztust hirdető tanítványok lenni.

Fontos tudatosítani magunkban, hogy mi vagyunk a „föld sója”, mi vagyunk a mécses, nekünk kell világítani. Oda kell figyelnünk Isten hangjára, be kell fogadnunk az ő szavát, le kell tudnunk mondani saját akaratunkról, és engedelmesen kell követnünk Isten szavát. Állhatatos imádsággal kell kérnünk Isten Lelkét, hogy ezt meg tudjuk tenni. Jézus mintát adott nekünk, hogy az életünket hogyan oldjuk meg. Sorsközösséget kell vállalnunk vele, és ahogy Ő magához ölelte a keresztet, nekünk is ezt kell tenni. Vissza kell vezetnünk az embereket az irgalmas Istenhez, aki Jézus által megmutatta az ő végtelen szeretetét. Nekünk is erről kell beszélnünk. Arról az Istenről, aki felemeli, szabaddá teszi, megajándékozza az embereket. Nekünk nem a világ divatjait kell követni, hanem hitelesen, Isten szeretetének a jó hírét kell elvinnünk az emberek közé.  Azokhoz, akik körülöttünk élnek, azokhoz, akik gondokkal küszködnek. Lélekben, magatartásban vissza kell térni az evangéliumhoz! Másokért élünk, nem önmagunkért: férjem-feleségem képében tér be hozzám az Úr, gyermekeim, szomszédaim, munkatársaim képében jön hozzám az Úr. Erősödjünk meg hitünkben, reményünkben, Isten iránti szeretetünkben, és tegyünk tanúságot az emberek előtt Isten jóságáról, aki Urunk, Üdvözítőnk, életünk értelme! Ferenc pápa Misericordiae Vultus kezdetű bullájának néhány sorával zártuk lelkigyakorlatunkat, amely komoly buzdítás számunkra, s egyben megvalósítandó feladat, célkitűzés is az irgalmasság évének nagyböjtjében.

„ Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor bennetek sem ítélnek el. Bocsássatok meg, s akkor nektek is megbocsátanak. Adjatok, s akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” (Lk 6,37-38)



2016-02-01

Ifjúsági Farsangi Batyus Bál 2016

Szmodics Petra

„A közös szervezésnek minden bizonnyal folytatása következik…” – fogalmazódott meg tavaly a báli élménybeszámolóban, s igazolódott is be ez a sejtés idén, január 29-én a Martineum dísztermében. A bált a II. János Pál Katolikus Kollégium és Szakkollégium, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a tavaly alakult Szombathelyi 8-as közösen szervezte.

 A bál nyitógondolatait egy versenytáncos pár előadása követte, majd a bálozók meglepetésére a szakkollégistákat láthattuk a táncparketten egy színes, lendületes jive koreográfia erejéig.

 A jó hangulatról a Tequila zenekar gondoskodott, színes repertoárjuknak köszönhetően zenéjük igazán talp alá való volt. Lehetőség volt fényképet készíteni a fotó állomáson, így örökítve meg a pillanatot vicces kiegészítőkkel, vagy anélkül. A táncból adódó fáradalmakat a tombola húzás ideje alatt pihenhették ki a vendégek, hiszen rengeteg szép és értékes ajándék várta gazdáját. 

 

A sorsolás végeztével folytatódhatott az egymással való beszélgetések sora, a közös tánc és a mulatság…

 



2016-01-11

Idén újra Házas-Társas-Játék

Házasság Hete munkacsoport

A „Házasság Hete” szombathelyi eseményeihez kapcsolódva, 2015-ben több mint 100 házaspár vett részt a Házas-Társas-Játékban. Két hét alatt, a saját időbeosztásukhoz és lehetőségeikhez igazodva oldották meg az e-mailben kapott „feladatokat”. A kedvező visszajelzéseken felbuzdulva, a résztvevő párok ötleteiből is merítve, idén újra meghirdetjük a játékot!

És hogy miért fontos éppen a játék?

A keresztény gondolkodás elsősorban az elköteleződésről, hűségről beszél (már amikor mer még erről beszélni „a mai világban”), s az érzelmek, a vidámság, ne adj’ Isten a szenvedély fenntartásának, értékének kevésbé ad teret. Pedig ezek nem egymást kizáró dolgok – sőt… Jó, ha egy házassághoz hozzá tud tartozni a szenvedély, a szeretet ÉRZÉSE is. De ahhoz ezt is táplálnunk kell: nélküle a kapcsolat ellaposodik.

A kalandkeresés, az új élmények, a felfedezés vágya, a kíváncsiság, a játék - ezek nem csak a gyerekek és a hűtlen emberek igényei, hanem gyerekkorunktól mindannyiunk fejlődésének fő motivációit, hajtóerőit jelentik. A hűtlen, a kalandozó ember nem azért jár rossz úton, mert túl kíváncsi, túl szenvedélyes – hanem éppen azért, mert nem eléggé az. A házasságot nem arra találta ki az Úristen, hogy korlátozza, beszűkítse az életünket, elsorvassza az érzelmeinket – hanem éppen ellenkezőleg. „Azért jöttem, hogy életetek legyen, és az életetek TELJES/TÚLCSORDULÓ legyen.” (Jn. 10, 10) Sehol nincs olyan széles, és főleg olyan mély terep a játékra, a kalandra, az új felfedezésekre, mint éppen az elkötelezett, feltételek nélküli, visszavonhatatlan, egész életre szóló kapcsolatokban. Ahol egyikünknek sem kell győzni, nem kell bizonyítani, nem kell érdemeket szerezni, nem kell szépnek vagy okosnak LÁTSZANI – ahol igazán azok lehetünk, akik éppen vagyunk. Jóban-rosszban. Játszani is csak így lehet igazán felszabadultan.

Aki azt hiszi, hogy akár húsz-harminc év után ismeri, JOGOSAN „megunhatja” a párját – az egyszerűen óriási tévedésben van. Egy tárgy lehet kiismerhető, változatlan, akár unalmas is. De az Úristen, aki minket a saját képére alkotott – Ő örökké Új, örökké Több, örökké Más, örökké Kiismerhetetlen. Éppen, mint egy feleség vagy egy férj. Megunhatatlan.

Kedvcsinálónak íme néhány vélemény a tavalyi játékosoktól:

„Mindenképpen jó közös kikapcsolódás volt.  A feladatok megoldásához sok közös időtöltésre, együttmunkálkodásra volt szükség, amit mindketten élveztünk. Ismét bebizonyosodott, hogy ha fontosnak tartjuk, a zsúfolt hétköznapokban is tudunk időt szakítani közös élményekre. Ötleteket adott más „randi alkalmakhoz”.”

„Úgy éltem meg, hogy ráállította a lábunkat egy útra, és segített az első lépéseket megtenni: megmutatta, mennyi mindent csinálhatunk együtt és ennek milyen nagy hatása van. Sokat jelentett, hogy bizonyos programokat beterveztünk, tudtuk, hogy az az 1-2 óra ennek számára foglalt. Valóban rengeteget jelentett a sok közös idő. Mintha megfiatalodtunk volna, újra sokat nevetünk együtt.”

„Nagyon ötletes volt és segített kimondani olyan dolgokat is, amiket már rég nem tettünk meg. Valamint újra segített fellobbantani a lángot, érezni a másik szeretetét, mert sajnos előfordul, hogy kevés minőségi és kettesben töltött idő jut egymásra és így nem érzi a másik, hogy mennyire szeretjük.”

 

Nos, „Házas-Társas-Játékunkban” ismét néhány mintát, ötletet szeretnénk adni ehhez az „újra felfedezéshez”, egymásra való új rácsodálkozáshoz!

A játékhoz a jelentkező párok forgatókönyvet kapnak, a kapcsolatépítő feladatokat a nekik tetsző időben teljesíthetik. A minden feladatot teljesítő párok között értékes nyereményeket sorsolunk ki.

Ha kedvet éreztek, hogy idén ti is velünk játsszatok, 2016. január 22-ig itt jelentkezhettek: hazassaghete.szombathely@gmail.com

A játék időtartama: 2016. január 23. - február 12.



2015-12-15

Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

Nagy Viktória

2015. december 4-én, péntek délután kezdődött a Martineumban az Adventi ifjúsági lelkigyakorlat. A lelkigyakorlatot két domonkos nővér és egy domonkos atya vezette.

Az egész hétvégét együtt töltöttük, kiszakadva a mindennapi rohanó életből, Istenre, egymásra és magunkra tudtunk figyelni. A hétvége során sok-sok témánk volt, olyanok, amelyek igazán érdeklik a fiatalokat: szerelem, barátság, bocsánatkérés és megbocsátás. Az előadások mellett volt idő a személyes beszélgetésekre, szentgyónásra. Volt szentségimádás és szentmise is közösen, de aki akart, az bármikor bemehetett a kápolnába, hogy egyedül imádkozhasson. Minden napunkat zsolozsmával fejeztük be, hálát adva az aznapi eseményekért. Szombaton egy fiatal házaspár beszélt nekünk a kapcsolatokról és a házasságról, majd kiscsoportokban beszélgettünk egymással és a személyes kérdéseinket is feltehettük nekik.

Vasárnap, december 6-án sajnos el kellett búcsúznunk egymástól, de lélekben feltöltődve térhettünk haza, hogy tovább készüljünk az adventben a karácsonyra.



2015-10-13

Van időm Rád!

Lénárd Ágota és Anna

 

2015. október 9-11. között „Van időm Rád” címmel anya-lánya hétvége volt a Martineum Felnőttképző Akadémián.

Miről is szólt ez a program?

 A képlet egyszerű: adott az anya és lánya, akikben él a vágy, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, kiszakadva a családból, a hétköznapi nyüzsgésből, játszhassanak, beszélgethessenek, amolyan lányos dolgokat csinálhassanak. A megoldás már nem tűnik olyan egyszerűnek, ám mégsem kivitelezhetetlen: jelentkeznek az anya-lánya hétvégére. S milyen jól teszik! Hiszen itt tényleg minden adott ahhoz, hogy időnként könnyek majd móka és kacagás közepette nyissanak egymás felé, vagy éppen elmélyítsék a köztük lévő szeretetet. S hogy milyen programok várták a résztvevő tíz anyát és tíz lányt? Íme:

„Értékes vagy!” - volt a mottója a Szociális Testvérek által vezetett péntek estének, ahol játékos bevezető után konkrétan is megfogalmazhattuk, mit tudunk adni egymásnak, ugyanakkor mit kapunk egymástól. Gondolatainkat leírva kis csomagokat készítettünk, s ezeket az ajándékokat csak vasárnap délelőtt bontottuk ki, amikor is páros beszélgetés során elmélázhattunk a csomagocska tartalmán.

„Fontos vagy!” – szólítottak meg a szombat délelőtti, Kardos Bernadett által vezetett mentálhigiénés gyakorlatok, ahol nemcsak arra volt lehetőség, hogy kettesben beszélgessünk arról, hogy milyen tulajdonságokat emelnénk ki egymásból és magunkból, hanem ezt a jelenlévő szélesebb körben is elmondhattuk, ha akartuk. Ezen a délelőttön, a lányok lerajzolhatták anyukájuknak, hogy mit kapnak tőlük, közben az anyukák egy kis betekintést nyerhettek a leányok életkori sajátosságainak világába, megerősítést kapva, hogy a kamaszkor ámbár nehéz, de múló állapot mindenki életében.

„Ügyes vagy!” – szólt a szombat délutáni jelmondat, s milyen igaz! Anyák és lányok kezei alól szebbnél szebb fülbevalók és medálok kerültek ki a kézműves foglalkozás során, melyet Nacsa-Németh Szilvia tartott számunkra.

„Szép vagy!” – figyelmeztetnek azok a fényképek, melyeket a kézműveskedés közben és után készített Devecseri Bálint rólunk, amint hol bátortalanul, hol komolyan, hol kacagva nézünk a kamerába.

„Jó Veled!” – súgta a szombat esti játékos est, melynek során anyák és lányaik párban, egymást erősítve vetélkedtek egymással nagyon vidám hangulatban.

„Jó, hogy ilyen vagy!” – erősített meg bennünket a vasárnap délelőtt, amikor a szentmise, istentisztelet után (mindenkinek lehetősége volt a saját felekezetében részt venni a vasárnapi szertartáson) páros beszélgetésre nyílt alkalmunk, megoszthattuk egymással a péntek esti ajándékokat, beszélgethettünk kedvünkre.

„Jó, hogy vagy!” – zárta le a programot az a beszélgetés, ami már nagy körben, minden anya és lány részvételével zajlott, ahol összegezhettük, megoszthattuk a hétvégével kapcsolatos élményeinket, benyomásainkat, gondolatainkat.

            Úgy gondoljuk, valamennyi résztvevő nevében elmondhatjuk, hogy nagyon szép és tartalmas hétvégét töltöttünk el a Martineumban, megérezve azt, hogy az együtt töltött idő tényleg fontos és gyümölcsöző.



2015-08-01

Első nyári Népmeseegyetem

MFA

2015. július 24-26. között rendezte meg a Martineum Felnőttképző Akadémia a Fabuláriummal közös szervezésben az első nyári Népmeseegyetemet. A nyitott tanfolyam vezetője dr. Boldizsár Ildikó, a néprajztudomány kandidátusa, mesekutató, meseterapeuta volt. Meghirdetés után rögtön rengetegen jelentkeztek, de a tanfolyam létszámát 50 főre maximalizáltuk. A „hallgatók" közt voltak orvosok, pedagógusok, informatikusok, mérnökök, közgazdászok, pszichológusok. A háromnapos találkozón a Meseegyetem hallgatói alapismereteket szereztek a hagyományos műveltségről, s annak egyik meghatározó eleméről, a népmeséről három különböző oldalról. Az első napon a néprajz és a folklorisztika, a második napon a pedagógia, a harmadik napon a pszichológia szempontjából vizsgálták meg a népmese helyét-szerepét letűnt korokban és napjainkban. A nyitott egyetem tartalmának összegzése két mondatban megmagyarázható: Képes vagyok-e vagy képtelen? Tudok-e képet alkotni egy problémáról? Ha igen, akkor képes vagyok megoldani azt. Ha nincs képem, akkor képtelen vagyok megoldani. A mese az önálló képi gondolkodást segíti, fejleszti.

 A hétvégéről beszéljenek maguk a résztvevők:

 

„A három nap alatt olyan új világot, szemléletet kaptam, aminek segítségével talán jobbá tudok válni, és segíteni tudok én is tanítványaimnak. Emberismeretben és elfogadóképességben nőttem.”

 

„Az előadó hihetetlen tudásából egy-egy morzsát szívemben, lelkemben pedig sok hasznosítható gondolatot viszek haza. A tanfolyam rendkívül jól összeállított, érthető, jól tagolt volt.”

 

„Ildikó nagyon felkészült, ő értékeket közvetít, ami hasznosítható lesz számomra a továbbjutásban. Tisztelet Ildikónak a kutatómunkáért, az elszántságáért, hogy felkeltse érdeklődésünket ez iránt a kincs iránt.”

 

„Több pillanat is megkönnyeztetett, ittam Ildikó szavait. Tetterőben nőttem”

 

„Hálásan köszönöm. Pontosan azt kaptam, amire készültem. Többet is! Tiszta tudást kaptam.”

 

„A tanfolyam átfogó, kerek és érdekes volt. Ildikó jó előadó, tájékozott, tapasztalt a szakmájában, nyitott és kedves.” Egy új világba csöppentem, nagyon hasznosnak és építőnek találom a mesék világát.”

 

„Tökéletesen elégedett vagyok, szuper előadó, jó társaság. Az esti összejövetelek bónusz plusz élményeket adtak.”

 

„A várt és remélt töltetet vihetem magammal. Az előadó közvetlensége és figyelme eddigi tapasztalataim alapján egyedülálló. Elképzeléseim szerint kaptam tudást és kinyílt egy kapu.”

 

„Kisebb csoportban szerintem még jobban működne a tanfolyam, de sok felismerést, felfedezést, feladatot viszek haza.”

 



2015-07-20

Házaspárok lelkigyakorlata

Busa Tamás és Eszter

Az egyik forró júliusi hétvégén tizenegy házaspár úgy döntött, ezúttal nem testük, hanem lelkük, kapcsolatuk felfrissítésére szánnak néhány napot a nyárból. A visszajelzések alapján a felüdülés sikerült. Ezt segítették a szentségimádással töltött percek, a lelkigyakorlat vezetését betegen is vállaló Stróber László atya jelenléte, elmélkedései, a „szokatlanul sok” idő, amit házaspárunkkal folytatott beszélgetésre fordíthattunk, vagy a tapasztalat- és véleménycsere a többi párral – akár éjszakába nyúlóan.

Laci atya vezetésével átgondoltuk, mit is tanít a Szentírás a házasságról, hogyan kell építeni kapcsolatunkat, mit jelent Apának és Anyának lenni – és hogyan éljük mindezt hétköznapjainkban… Engedjük-e, hogy Isten jelen legyen életünkben, és Ő érlelje kapcsolatunkat? Vállaljuk-e a házasságkötéskor tett ígéretünk következményeit így válva Isten jelévé a világban?

Mély kérdések nyomán tartalmas beszélgetések, régóta halogatott elhatározások, közös újraindulás és még sok más gyümölcs, amit a lelkigyakorlat ajándékának tekinthetünk. És gyermekeink ki nem mondott, de a legkisebbek által is megélt tapasztalata, fontos, hogy a szülők egymásra is fordítsanak időt, mert ebből az egész család épül. Így ez a két nap nem a szokott lelkigyakorlatos csendben telt, hanem gyermekeink zajától kísérve, akiket fiatalok igyekeztek lekötni kézműveskedéssel, mesével-dallal, vízipisztoly-csatával vagy épp csocsómeccsel.

Jó volt hallgatni a nyitókörben a „Nyertél-e már valami díjat?” kérdésre válaszként az egyik férj tanúságtételét: 15 éve megnyertem a fődíjat, megismertem egy lányt, aki azóta a feleségem. Összecsengtek ezzel az atya szavai: A párom nem jár nekem, hanem ajándék, akire minden nap így kell néznem! Ezt a látásmódot erősítettük a lelkigyakorlaton, és gyakoroljuk azóta is – Isten segítségével.



2015-06-25

Pedagógus lelkigyakorlat

Pados Katalin

Katolikus iskolák pedagógusainak nyári lelkigyakorlatára került sor a napokban a Martineum Felnőttképző Akadémián. A 2015. június 22-24. között megszervezett lelki programon 45-en vettek részt az egyházmegye oktatási és nevelési intézményeiből. A lelkigyakorlatot Bokor Zoltán atya, a zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia káplánja vezette. Útmutatása középpontjában a nyolc boldogság állt, erről elmélkedtek és osztották meg gondolataikat, tapasztalataikat a résztvevők a három nap során. Külön öröm volt a pedagógusok számára, hogy ily módon is jobban megismerhették Zoltán atyát, aki augusztus 1-étől a Brenner János Nevelési Központ püspöki referense lesz  és a szombathelyi Székesegyházi Főplébánián lát majd el kápláni szolgálatot.

 



2015-06-25

Pedagógusok köszöntése és Szent Gellért -díjak átadása

Pados Katalin

Év végi találkozójukat tartották június 24-én a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működő oktató-nevelő intézmények munkatársai. Az ünnepségen átadták az idei évi Szent Gellért-díjakat. Ezüst fokozatban Pulay Mária, arany fokozatban Kissné Lakner Katalin részesült.

Minden évben hagyomány, hogy a tanév végén összegyűlnek a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működő oktatási-nevelési intézmények pedagógusai, dolgozói, hogy egy kerti ünnepségen találkozzanak. Nem volt ez másként idén sem: Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémia udvara adott otthont a rendezvénynek. A jánosházi Szent Imre Általános Iskola műsora után dr. Veres András megyéspüspök mondott ünnepi köszöntőt. Mint mondta: fontos, hogy az intézményekben a lelkek ápolására nagy hangsúlyt helyezzenek és segítsék a gyerekeket, hogy megismerjék Jézust.

Az ünnepségen kiosztották a Szent Gellért-díjakat is. Az elismerést a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a katolikus közoktatásban végzett kiemelkeddő munka elismerésére.  Az elismerést az illetékes fenntartó adományozza. A díj elkötelezett hitvalló élet, következetes, kitartó, színvonalas nevelő-oktató munkáért adható olyan személynek, aki szilárd erkölcsi alapokon álló munkájával kivívta a tanulók, szülők, munkatársak egyöntetű elismerését. A Szombathelyi Egyházmegyében idén ketten vehették át ezt a díjat.

Hosszú évtizedek példaadó munkásságának és hitvalló életének elismeréseként a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át Pulay Mária, a jánosházi Szent Imre Általános Iskola hitoktatója.

A Szent Gellért-díj arany fokozatát Kissné Lakner Katalin, a Brenner János Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium óvodai tagintézmény-vezetője vehette át dr. Veres András megyéspüspöktől.

A nap hátralévő részében a különböző települések intézményének dolgozói jó hangulatú beszélgetéseken osztották meg élményeiket egymással.

Forrás: www.martinus.hu

 



2015-06-25

Tábor-ajánló fiataloknak!

Pados Katalin

Szeretettel ajánljuk fiataloknak!

Részletek a táborról programjaink között!

 



2015-05-11

Tanúsítványátadás a Lelkipásztori munkatársak képzése végzettjeinek

B. Markovits Eszter

A Szombathelyi Egyházmegye által meghirdetett Lelkipásztori munkatársak képzése című program tanúsítványátadó ünnepségére 2015. május 8-án, pénteken került sor a Martineum Felnőttképző Akadémián.

A négy képzési hétvégéből és háromnapos lelkigyakorlatból álló tanfolyamot huszonhárom hallgató kezdte el, húsz végezte el eredményesen. Az ünnepségen megjelentek a leendő lelkipásztori munkatársak, családtagjaik, plébánosaik valamint egyházközségi képviselőtestületeik elnökei is. A tanúsítványátadót jelenlétükkel megtisztelték a képzésen oktató atyák és szociális testvérek, valamint Dr. Veres András püspök úr, aki a képzést sikeresen elvégzők számára a tanúsítványokat kiosztotta.

A tanúsítványátadó után a Martineum Felnőttképző Akadémia egy szerény agapéval kedveskedett a megjelenteknek, amely jó alkalom volt a kötetlen beszélgetésre, találkozásra.

A program – a résztvevők értékelése alapján – szolgálta az új ismeretek megszerzését épp úgy, mint a résztvevők lelki megújulását.

A hallgatók visszajelzéseiből:

 „Az atyák és a szociális testvérek nyitott, szeretetteljes bátorításaikkal, ösztönzéseikkel motiváltak arra, hogy merjünk nagyot álmodni.”

„Az a tűz, lángolás, ami az előadó atyák és a szociális testvérek előadásait átfűti, hihetetlen. És ez példaértékű.”

„Felelősnek érzem magam a plébániai közösség építéséért.”

„Más szemmel nézem a közösségeink életét, próbálom megtalálni azokat a területeket, ahol aktívan be tudnék kapcsolódni plébániám életébe, és kamatoztatni a kapott talentumokat.”

„Nagyszerű a csapat. Imádságos lelkületben Istenről tanulni, Istenért munkavégzésre készülni nagyon jó volt. Szívesen meghosszabbítanám a képzést, mert egy-egy alkalom felér egy lelkigyakorlattal.”



2015-04-22

Családos Imanap a Martineumban

Családpasztorációs Bizottság

Április 18-án, szombaton a Martineum falai között családi imanapra került sor. Az imanapot az egyházmegye Családpasztorációs Bizottsága szervezte, és a szociális testvérek közreműködésével valósult meg.

Nagy örömünkre nőtt az imanap iránti érdeklődés a tavalyihoz képest. Több család érezte fontosnak, hogy a hétköznapokból kikapcsolódva Istennek szenteljen az idejéből. Sok gyermekkel érkeztek a családok, így a gyermekprogramot vállalók érezhették, hogy nagy szükség van rájuk.

A nap mottója: "Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok." (Lev 19,2)

A gyermekekkel közös nyitókörben e mottóhoz választott mindenki egy képet, és röviden megindokolta a választást. A kezdő beszélgetés segített lelkileg is megérkezni az imádsághoz.

Délelőtt megismerkedtünk a zsidó vallási kultúra húsvéti családi liturgiájával. Engem az ragadott meg, ahogyan a családon belül a legkisebb gyermekig mindenkit bevontak az ünneplésbe, és kiderült, hogy a család minden tagja tudja, hogy mi miért történik az ünnepi vacsora – szertartás során. Vajon a mi Húsvéti ünneplésünk során átadjuk-e a gyermekeinknek így azt az örömet, amit a megváltás nekünk hozott? Egyáltalán megéljük-e mi magunk is a Húsvétot, katolikus hitünk legnagyobb ünnepét a családban, vagy saját hitéletünkben? Vagy a Húsvét a gyermekeknek csak a nyusziról szól?

A vetítés után csoportbeszélgetések keretében gyűjtöttük össze, milyen szokások alakultak ki a családjainkban, ami az ünnepet széppé, érthetővé teszi a gyermekeink számára is. Az egy kenyér megtörése és a családfő általi szétosztása, a családi keresztút járása, közös imádságok, a szertartások gyerekekkel való átbeszélése jó lehetőség az ünnep széppé tételére, de azt hiszem, még van mit tanulnunk ezen a téren.

A beszélgetés után a dicsőítő imádság áldásairól hallottunk, majd Szentségimádás következett, amelyben magunk is dicsőíthettük Istent, és megköszönhettük a kapott kegyelmeket. Olyan jó volt Isten jelenlétét csak úgy belélegezni, hálát adni neki!

Ki-ki a saját batyujából kínált és evett ebédkor.

Délután a családok választottak egy védőszentet, majd a felnőttek Szent Ferenc és Szent Ignác által kedvelt imamódot próbálták megélni. Hallottuk, hogy nem az imamód a lényeges, hanem az Istenre szánt idő odaadottsága, és a vágy, hogy élő kapcsolatban legyünk az Úrral. Szent Ignác a kápolnában a szociális testvérek által vezetett módon tanított bennünket imádkozni, Szent Ferenc pedig – érthető módon – a természetbe vitt ki, és ott a fák, virágok szemlélésén keresztül hozta közel hozzánk Istent, tanított bennünket a Vele való beszélgetésre. Számomra mindkét módszer nagyszerű lehetőséget jelentett az elcsendesedésre, az imádságra. Azóta is gyakorlom.

A természetben imádkozókat hamarabb bezavarta a jégeső, mint a játszótéren vidáman játszó gyermekeket. Végül azonban mind összegyűltünk a napot lezáró Szentmisére, amelyben a családfők, édesapák külön áldást kaptak, melyet ők maguk adtak tovább családjuk tagjainak.

Egy résztvevő így fogalmazott a nap gyümölcseiről:

Számomra olyan csodás volt megtapasztalni a szociális testvérek derűjét, ami ott tükröződött az arcukon, viselkedésükben is átsugárzott az a béke, ami az Úrban való bizalmuk jele. Mindnyájan erőt meríthettünk belőle a hétköznapokra, és megtudhattuk róluk: " Lelki küzdelemben élünk, ezért közösségekre van szükség, amelyek tagjai egymásért imádkoznak és dolgoznak."

Évről-évre megszervezzük az imanapot, és egyre inkább meggyőződünk arról, hogy ez az egyik legfontosabb programunk. Ha Isten útján akarunk járni, az Ő békéjében élni, nem szabad a személyes kapcsolatot elvesztenünk Vele, figyelnünk kell a hangjára, akár a csendes szellőben, akár a jégesőben szólal meg. Jó volt együtt dicsérni az Urat! Egyházmegyénk kedves családjai! Jövőre gyertek még többen!



2015-04-21

Lelkipásztori munkatársak egyéni vezetésű lelkigyakorlata

B. Markovits Eszter

A Lelkipásztori Munkatársak Képzésének lezárásaként a leendő munkatársak egyéni vezetésű lelkigyakorlaton vettek részt 2015. április 9-12. között a Martineum Felnőttképző Akadémián.

A résztvevők a készület során már igyekeztek tudatosítani magukban, hogy az Úr készíti elő velük ezt a találkozást. Ebből az alapállásból érkeztek, s adták át magukat a csendnek, lehetőséget adva arra, hogy a szívek találkozzanak.

A három lelkigyakorlatos napban próbáltak minden gondot átadni az Úrnak és egészen szabad szívvel Rá figyelni. Mindenki személyre szabott „ima-anyagot” (szentírási rész vagy más ima) kapott, aminek a tapasztalatát megbeszélte a kísérőjével. A következő elmélkedési anyagot a Szentlélek vezetésével ennek megfelelően kapta. A napok során volt szentmise, szentségimádás, vezetett ima-alkalom is. Még az étkezések is csendben zajlottak halk zenei háttérrel.

A külső szemlélők is azt látták a lelkigyakorlatozókon, hogy nagy fegyelmezettséggel őrizve a csendet kinyíltak az Úr számára, engedték, hogy akár új úton vezesse őket. Megtapasztalták: a kegyelmet nem kiérdemeljük, hanem engedjük, hogy hasson.

A lelkigyakorlatozó beszámolójából:

„Nagyon nehéz leírni, hogy mi történt ezalatt a három nap alatt. Egyrészt mivel nem osztottuk meg egymással az érzéseinket, tapasztalatainkat, másrészt vannak olyan mélyen a belsőnkben történő dolgok, amiről nem lehet beszélni. Később sem. Egyet biztosan mondhatok. A Szentlélek ott volt. Vezetett bennünket a lelki vezetők segítségével. Valamennyien megérintődtünk, és hálásak vagyunk azért, amit Isten bennünk véghezvitt. Én személyesen nagy magasságokat és mélységeket éltem át, megerősödtem a hivatásomban, és abban, hogy Isten személyesen szeret. A záró körben sokan fogalmaztak hasonlóan.”

 „Egy képpel tudnám leginkább kifejezni a lelkigyakorlat négy napját. Az éjszakában fürdő nyugodt, csendes, kristálytiszta vizű tó képével, amelynek víztükrén megcsillan a telihold fénye. Ebben a képben Nekem a Hold, Mennyei Atyánkat szimbolizálja, akinek fénye beragyogja az éj sötétségét. Ezek a napok lehetővé tették számomra a Jó Isten végtelen szeretetében való elcsendesedést, elmélyedést, gyógyító kegyelmének megélését.

Hálatelt szívvel mondok köszönetet Mennyei Atyánknak, hogy ezzel a csodálatos lelkigyakorlattal zárulhatott le képzésünk, amelynek köszönhetően lelkiekben még gazdagabban kezdhetjük el lelkipásztori munkatárs szolgálatunkat.”



2015-03-09

Az Úr ösvényét egyengették...

Martinus

 

Március 7-én fórumot tartottak a Szombathelyi Egyházmegye életéről, értékeiről és lehetőségeiről.  a Martinuem Felnőttképző Akadémián. A résztvevők a jövő, az egyházmegye jövőképének kialakításához igyekeztek ötleteket adni.

A fórumra vártak mindenkit, aki megosztható gondolattal, elképzeléssel, ötlettel vagy vággyal rendelkezik hitünk megéléséhez és elmélyítéséhez, valamint életünk jobbá tételéhez

A fórumon nem voltak előre meghatározott témák, sőt! Éppen az nyújtotta  az újdonságot, hogy a résztvevők maguk fogalmazhatták meg, mely területeken gondolják, hogy előrelépésre lenne szükség.

 

A teljesség igénye nélkül néhány elgondolás:

A résztvevők fontosnak tartották a Biblia népszerűsítését, főként a fiatalok körében, a liturgia mélyebb ismeretét, a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek megismerését.

Véleményük szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a fiatal felnőttekre, a házasság előtt állókra, azokra a családokra, amelyek problémákkal küzdenek.

Felvetődött, hogy jó lenne létrehozni egy plébániai és egyházmegyei kulturális értéktárat (műkincsek leltára).

Volt, akit a hitélet kisebbségi nyelven való gyakorlásának erősítését, a szokások, hagyományok ápolását és  továbbadását tartotta fontosnak.

Elhangzott az is, hogy jobb kapcsolatot kellene ápolni a civil szervezetekkel (egyházmegye és szervezetek között, illetve szervezetek egymás között). 

 

A felmerült témákat kiscsoportokban beszélték át a résztvevők, ahol konkrétumokat fogalmaztak meg. A cél az volt, hogy hogy az egyes terület iránt érdeklődést mutató emberek a továbbiakban is kapcsolatban maradjanak s a megfogalmazott elvárásokon túl minél több lépést tegyenek az adott területen a részletek kidolgozása és megvalósítása érdekében. Fontos az is, hogy további elkötelezett hívőt és egyházi személyt bevonjanak a folyamatba, hiszen az Egyház emberek közössége, ahol szükség van mindenkinek a véleményére és segítségére.

 

A fórumon jelen volt dr. Veres András megyéspüspök is, aki a nap ötletének üdvözlésén túl reményét fejezte ki a felvetődött témák és gondolatok, mint a 2017. évi egyházmegyei szinódus néhány fontos alappillére iránt.  



2015-03-02

Lelkipásztori munkatársak képzése

Marx Gyuláné

Az egyházmegye területéről 22-en gyűltünk össze októberben a Martineumban az első képzésre, amit a leendő lelkipásztori munkatársaknak szervezett az egyházmegye. Kíváncsian és némi szorongással vártuk, hogy milyen feladatok, megméretés előtt állunk. Bár mindegyikünk szívesen dolgozik a saját plébániája lelkipásztori munkatársaként majd, felnőttként már nem olyan egyszerű a tanulás, a vizsgákon való megfelelés. Biblikum, liturgika, dogmatika, egyházjog, közösségépítés, lelkiség – azt hinné az ember, hogy legalább egy része életidegen, száraz, elméleti tudomány. Hát nem az.

Nagyszerű tapasztalatokban volt részünk. Egyházmegyénk papjai lelkesítően és hitelesen beszéltek Krisztusról, az Ő Egyházáról, és abban a hívők megszentelődéséről, a feladatokról, amelyet Krisztus misztikus teste, az Egyház építésében kötelességünk és lehetőségünk van vállalni. Minden elkötelezett katolikusnak részt kellene vennie egy ilyen képzésen. Hitünk titkai egészen közel jöttek hozzánk. Bár a képzés lelkigyakorlatos része áprilisban következik csak, számunkra az eddigi alkalmak is komoly lelki töltekezésre adtak lehetőséget. Hálásak vagyunk plébánosunknak, hogy elküldött bennünket ide.

A résztvevők hozzáállása, elkötelezettsége a hónapok során közösséggé kovácsolta a csapatot. Egymást hordozzuk imádságban. Egy baleset, és egyik társunk halála – Molnár Győzőné Margitka hitünk szerint már megérkezett a mennyei hazába – különösen nagy hatással volt ránk. Így 21-en fogjuk lelkesedésünkkel, szeretetünkkel építeni a plébániákon az Egyházat, és egy égi támogatónk van, aki imáival föntről segít bennünket.



2015-03-02

„Hagyjuk és engedjük, hogy az Úr szolgáljon bennünket”

Kósa Rita

Az idei nagyböjti lelkigyakorlat február 20-22 között került megrendezésre a Martineum Felnőttképző Akadémián, ahol mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály képviseltette magát. Burbela Gergely verbita tartományfőnök atya lelki vezetésével lehetőségünk volt a hétvégén Istenhez még közelebb kerülni, megtalálni a nyugalmat a zajos hétköznapok közepette. Isten hangjának meghallásához külső csendre van szükség, ezért az atya arra kért minket, hogy ne egymással, hanem egyedül Istennel beszélgessünk e két napban. Nem csak a szentmisékben és szentségimádások alatt volt erre lehetőségünk, hanem azokban az órákban is, amelyeket a Szentírás olvasásával tölthettünk elmélkedve a kápolnában vagy szobánk csendjében. Az elmélkedések alapjául Gergely atya előadásai szolgáltak, amelyben hallottunk Isten irgalmának mélységéről, a másoknak és önmagunknak való megbocsátás fontosságáról és a szenvedésről, amely által az irgalmasság cselekedeteit mi is gyakorolhatjuk. Számomra a hétvége legfontosabb üzenete, hogy merjük felajánlani Istennek „nyomorúságainkat”, hagyjuk, hogy Jézus megmossa lábunkat; Ferenc pápa nagyböjti üzenetének szavaival élve: „hagyjuk és engedjük, hogy az Úr szolgáljon bennünket”.



2015-02-17

Farsangi batyus bál fiataloknak - másodszor

Pados Katalin

 

A tavalyi hagyományteremtő jelleggel életre hívott közös rendezvény után idén másodízben került sor a Szombathelyi Egyházmegye keresztény fiataljainak farsangi batyus báljára a Martineumban.


A bált - ahogy tavaly is - a II. János Pál Katolikus Szakkollégium, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szombathelyi Egyházmegye Ifjúsági Bizottsága szervezte.

A népes vendégsereget dr. Németh Norbert egyetemi lelkész köszöntötte a bál elején. Azt  kérte a résztvevőktől, hogy éljük meg a keresztény életörömöt ezen a bálon a táncban, az ünnepi szórakozásban, használjuk fel az alkalmat az emberi kapcsolatok építéséhez és engedjük, hogy az öröm valóban mozgásba hozhasson minket. Mindezzel Ferenc pápa aznap reggeli szentmiséjének homíliájára utalt. Norbert atya köszöntőjében hangsúlyozta, hogy mindenkinek, így a keresztény fiataloknak is szüksége van felszabadult szórakozásra a hétköznapok monotonitása és sokszor kemény feladati mellett, ez a bál pedig kiválóan alkalmas volt erre.


A jó zenéről az Intermezzo Latin Club gondoskodott, sosem volt üres a táncparkett az este folyamán, talán csak egy kis időre, amikor a tombolahúzásra került sor és értékes, szép nyeremények találtak gazdára.

Ismét bebizonyosodott, hogy kulturált, igényes keretek között is lehet jól szórakozni, egymással találkozni, beszélgetni. A közös szervezésnek minden bizonnyal folytatása következik...



2015-02-17

Barátok közt - egy nap szerzetesekkel Zalaegerszegen (egyházmegyei ifjúsági találkozó)

Pados Katalin

 

Minden fiatalt vár hitoktatóikkal és plébánosaikkal, káplán atyáikkal együtt a Szombathelyi Egyházmegye Ifjúsági Bizottága! 

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, Zalaegerszeg

2015. március 28.

https://www.youtube.com/watch?v=4oECe3X4jSM

 



2015-02-17

Így zárták a Házasság Hetét Szoimbathelyen

Molnár Péter/Martinus

 

https://www.youtube.com/watch?v=M1g94OtUAUU

 



2015-02-16

Élménypedagógia a hitoktatásban

Gombos Ágnes

 

Január közepén a Martineum Felnőttképző Akadémián 3 napos „Élménypedagógia a hitoktatásban” című képzésen vehettek részt az egyházmegye hitoktatói, Zöldy Pál szociálpedagógus, hittanár és tréner vezetésével.

Az izgalmas elnevezés és a program rejtélyes leírása lassan bontakozott ki a részt vevők előtt. A közvetlen és őszinte hangvételű előadások óráról-órára fedték fel a képzés célját, módszereit, melynek fő titka abban rejlett, hogy saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogyan lehet egy bibliai történetet, annak részleteit a fiatalok számára befogadhatóvá, saját élménnyé és bensővé tenni. Megtapasztalhattuk azt a varázslatot, amit a diákok számára nyújthatunk a hittanórákon, a táborokban és foglalkozásokon.

Pali személyében olyan hiteles embert ismerhettünk meg, aki fantáziával teli sajátságos módszerekkel, szerető szigorral hozza közel és teszi életszerűvé a fiatalok számára a Szentírás, a kereszténység és Isten szeretetét.

Az élménypedagógia képzés valódi élmény lett számunkra, amit igyekszünk saját csoportjaink számára átformálni és olyan módon megvalósítani, hogy az általunk festett istenkép a Szeretetet sugározza a fiatalok felé.

 



2015-01-28

Adventi lelkigyakorlat

Tóth Eszter

 

2014. december 12-14 között a Martineum Felnőttképző Akadémián adventi lelkigyakorlatot tartottak Dr. Török Csaba, az MKPK TV referense vezetésével.

 

A lelkigyakorlaton mintegy harmincan vettek részt, sokan Szombathely környékéről, de többen érkeztek a Dunántúl távolabbi pontjairól is.

 

Az elmélkedések mellett a csendben lehetősége volt a résztvevőknek befelé fordulni, kinyílni Istenre, meghallani az Ő hangját, hívását. Ezt szolgálta a közös imádság, a szentségimádás, de a beszélgetések is.

 

Az elmélkedések vezérfonalát Ferenc pápa Evangelii gaudium című apostoli buzdítása adta. Csaba atya az evangéliumi öröm fényében értelmezte az egyház és a keresztény ember küldetését, amivel tükörbe nézésre késztette a lelkigyakorlatozókat. Rávilágított arra, hogy az egyház az öröm megszületésének helye, a hit pedig nem kevesebbé, hanem intenzívebbé teszi az életet.

 

A résztvevők a lelkigyakorlat végén feltöltődve, hitükben és elköteleződésükben megerősödve tértek haza.



2014-10-15

Lelkipásztori munkatársak képzése

B. Markovits Eszter

Dr. Veres András megyés püspök kezdeményezésére immár negyedik alkalommal indult a Martineum Felnőttképző Akadémián a négy+egy hétvégés Lelkipásztori munkatárs képzés mindazok számára, akik vállalnak vagy a jövőben szívesen vállalnának lelkipásztori kisegítői feladatokat egyházközségükben.

A képzés első hétvégéje 2014. október 3-5. között zajlott huszonhárom leendő lelkipásztori munkatárs nyitott és lelkes részvételével.

Még három képzési hétvégén és egy egyéni vezetésű lelkigyakorlaton vesznek részt  a csoport tagjai 2015 tavaszáig.

A program célja lelkipásztori munkatársak képzése, akik megfelelő lelkipásztori irányítással alkalmasak az egyházmegye főpásztora által engedélyezett egyházi igehirdetési és pasztorális alaptevékenységek ellátására a hatályos egyházi törvényeknek és előírásoknak megfelelő munkakörökben és kompetenciákkal.

A képzés során a végzendő szolgálathoz elengedhetetlen teológiai (biblikum, dogmatika, egyházjog, liturgika), közösségépítési ismeretekkel gazdagodnak a résztvevők, ugyanakkor elmélyülnek lelkiségükben, de épülnek egymással való kapcsolataik is.

A program minden elemében szem előtt tartjuk a képzés mottóját:

„Amikor Jézus holttestét kiadják Arimateai Józsefnek, akkor átadják a születő keresztény közösségnek a Test gondozását. Az ige olvasásában, az Eucharisztia ünneplésében és a lelkipásztori munkában egyaránt Krisztus testét gondozzuk. Csak gyengédséggel szabad ezt tenni.”

(Várszegi Asztrik)

A képzés megvalósulását a Szombathelyi Egyházmegye és a Renovabis támogatja.



2014-09-03

Egyetemista tábor

Molnár Péter_Martinus

Az egyetemista táborok is lehetnek keresztény szellemiségűek. Erre példa a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség által szervezett gólyatábor, amit 2014. augusztus 26-29. között rendeztek a Martineum Felnőttképző Akadémián.


A nyár végének egyik legbiztosabb jele a tanévkezdés. Nem mindenki búsul és nem mindenkit hagynak búsulni emiatt. A Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség által immár harmadik alkalommal megrendezett táborban is a jókedv, az öröm bizonyult a fiatalok leghűségesebb társnak. Miért is kellett volna szomorkodniuk? Hiszen Isten mindig velünk van, mindig elérhető, megszólítható: sosincs offline.

A diákok – mintegy ötvenen – közül sokan egyetemi tanulmányaik alatt töltenek el hosszabb időt a vasi megyszékhelyen. Így természetesen városnézés, városbemutató túra is szerepelt a programok között, ahogy az közösségépítő játék, tánc vagy sport is, de nagy hangsúlyt fektettek az imádságra is. 

És mi volt a véleményük a résztvevőknek? Fábián  Zsófi és Csire Zsuzsó osztotta meg velünk gondolatait: 

 „A lelki napot reggeli imával kezdtük, ahol már hangolódtunk a táborunk témájára: Isten sosincs offline. A két nagyobb lélegzetvételű elmélkedést Nagy Norbert, pécsi egyetemi lelkész, ifjúsági referens tartotta. Elmondta, hogy a mai „elinternetesedett” világban szükség van arra, hogy a Jóistent „instaláljuk”, hiszen Ő a legnagyobb hacker. Az elmélkedéseket fórum, illetve kiscsoportos beszélgetések követték, amik alkalmat adtak arra, hogy egymással is megvitassuk, kinek mennyire fontos, hogy a Jóistennel való kapcsolata online legyen. A nap csúcspontja a Szentmise volt, melyet Nagy Norbert atya mutatott be. A délután folyamán egy kis lazítás végett sportolással frissítettük fel magunkat. A napot pedig Szentségimádással zártuk, melyben hálát adhattunk az egész napi kegyelmekért, valamint lehetőség volt éjszakai virrasztásra is.

Jó érzés, hogy a mai világban van alkalom arra, hogy offline-ra tegyük magunkat, miközben Istennel online vagyunk.”



2014-07-31

Legyünk jelen egymás életében

Rajczi Tamás és Bernadett

Negyedik alkalommal került megrendezésre 2014. július 11-13. között a Házaspárok lelkigyakorlata - gyermekfelügyelettel a Martineum Felnőttképző Akadémián. A program főként a kisgyermekes korosztály figyelmét keltette fel, de akadtak résztvevők az idősebb korosztályból, s még a határon túlról is.  Tartalmas, egymásra figyelésben gazdag hétvégét tölthetett együtt tíz család Bodorkós Imre atya lelki vezetésével.  Az időbeosztás nem volt túlfeszített, így szigetcsoportként működve tudtunk elmélyülni. 

Szobánkban kedves üdvözlőkártya, apró édesség és kislányunk kedvence, kis méretű szappan fogadott. Mi második alkalommal vettünk részt ezen a rendezvényen, a gyerekeink szívesen mentek játszani az önkéntes segítőkkel, és néhány barátot is találtak maguknak. Szombat délután még trambulint is állítottak nekik – a családok férfitagjaival és a gyerekekkel közösen. Másnap táskányi barkácsolt dologgal tértünk haza.

A lelki vezető Ferenc pápa gondolatai alapján adott fogódzókat a páros beszélgetésekhez. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Istené az elsőség mindenben, kapcsoljuk a hitünket az életünkhöz. Tanuljuk meg a közösségi látásmódot, de a szabad akarat szentségét se hagyjuk figyelmen kívül. Szombat délután házon kívül is tölthetett minden házaspár kettesben egy kis időt, míg a gyermekekre felügyeltek. A hétvége alatt a páros beszélgetéseken kívül kiscsoportos témafeldolgozásra is sor került, ahol megoszthattuk egymással saját házasságunkkal, gyermekeinkkel kapcsolatos tapasztalatainkat. Esténként, a kicsik fektetése után spontán beszélgetések és vb meccs nézés is zajlott. Előjöttek praktikus ötletek, diétás tanácsok és sokminden más.

Imre atya vidámsága, lelkesedése jó alapnak bizonyult, s a lelkigyakorlaton esélyt kaptunk a hétköznapok rohanásában a megpihenéshez. 

 



2014-07-02

" Csak arra vigyázok,amit értékesnek tartok "

B. Markovits Eszter

A különböző ifjúsági magazinok írásai és a biológiaórák információi ellenére még mindig a szülő az első számú segítség, amikor a menstruációról, különösen az első menstruációról van szó.

Ezen alapgondolatra építve Ciklus Show - Szülői est címmel tájékoztató előadást tartottunk 2014. június 25-én a Martineum Felnőttképző Akadémián szülőknek, pedagógusoknak és minden érdeklődőnek.

 

A „Ciklus-show – Testem titkos jelzéseinek nyomában” egy lányok számára tartandó workshop, melynek központi gondolata: a serdülő lányok önképét és életérzését nagymértékben meghatározza, milyennek tapasztalják meg és értékelik a testüket, milyen üzeneteket hallanak testükkel - és így saját magukkal kapcsolatban.

 

A Ciklus-show egyedülálló, innovatív, és sikeresnek bizonyuló megközelítés, mely segítséget nyújthat a megfelelő időben megkezdett családi életre neveléshez, és a nemi identitás és egészségtudatosság kialakítása szempontjából is komoly preventív erővel bír.

 

Az életkornak és nemnek megfelelő felkészülési programban külön kiscsoportokban folyik a munka lányokkal. A program magja egy fél napos dramatikus játék, melynek során a lányokat szó szerint végigvezetik a női termékenység testi folyamatain, megismertetik, és játékosan megtapasztaltatják velük testük működésének alapvető összefüggéseit.

 

A program minden elemének az a célja, hogy a résztvevőkben saját testük szépségét, működésének különlegességét és csodálatos voltát erősítsék meg. A testi folyamatok kedves és látványos bemutatása az értelem mellett, illetve az előtt főként az érzelmeket és az érzékszerveket szólítja meg, hiszen „az értékelés a szív dolga”. De nem hiányzik az ismeret sem. A testi kompetenciát erősíti a program olyan új információk bemutatásával is, melyek még nem tartoznak a mindennapi tudáshoz.

 

A szülők - lányok esetében elsősorban az anyák - bevonása a program fontos része. Az előzetes konzultáció és a programot követő megbeszélés során a szülők gyakorlati javaslatokat kapnak arra, hogy miként kezeljék a testi változások témáját serdülő gyerekeiknél. Tartós hatás ugyanis nyilvánvalóan csak akkor várható, ha ebben a vonatkozásban is megfelelő szülői támogatás kíséri a gyermek fejlődését. Ezeknek az alkalmaknak gyakori eredménye az is, hogy a szülőket is segíti valamelyest közelebb kerülni saját termékenységük és szexualitásuk rejtett, vagy elnyomott oldalaihoz.

 

Egyházmegyénkben is van képzett munkatárs, aki vállalja iskolákban, de családos vagy más közösségekben, szervezetekben is Ciklus-show tartását, illetve szülői tájékoztató előadást.

 

A programról részletesebb információkat olvashatnak az  www.mfm-projekt.hu honlapon.



További hírek:

-----------------