Beléptető

2017-12-15

Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

Kissné Takács Eszter, Szmodics Petra

2017. december 8-10. között Adventi ifjúsági lelkigyakorlatra került sor a Martineum Felnőttképző Akadémián mintegy 60 fiatal részvételével. A programot Csiszér László és csapata vezette. A Szent András Evangelizációs Iskola egyik lelkigyakorlatát, az ún. Ászáf kurzust hozták el Szombathelyre.

A hétvége során megismertük, hogyan tanít minket Isten igéje, a Szentírás imádkozni. Olyan bibliai igehelyeket is felfedeztük (pl. 1 Krón 13,8; 1 Krón 16, Jel 7, 9-13) , melyekre eddig nem, vagy kevésbé figyeltünk fel, főleg az Ószövetségből. Például amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetség ládáját, és elhelyezte a szent sátorban, énekeseket és hangszereseket állított mellé, akiket azzal bízott meg, hogy szüntelenül dicsérjék az Urat. Az ő vezetőjük volt Ászáf, akinek a nevével a Zsoltárok könyvében is találkozunk az 50. és a 73-83. zsoltárok szerzőjeként. Bíztatást kaptunk, hogy mi is legyünk zsoltárszerzők, és a lelkigyakorlat alatt el is kezdtük írni saját zsoltárunkat.

Az egyik előadásban arról hallottunk, hogy ha szeretnénk imádkozni, megszólítani Istent, akkor az első dolog, amit meg kell tudnunk, az a neve. Beszélgettünk arról, hogy a Szentírásban hogyan tárta fel az arcát Isten a különböző embereknek, és hogy nekünk hogyan mutatkozott már be.

Egy másik tanítás arra vezetett rá minket, hogy az imában meg kell tanulnunk jelen lenni. Ha elkalandozik a szívünk, és azon gondolkozunk, mi lesz holnap, vagy mi történt tegnap, akkor nem találkozunk a most Jelenlévő Istennel. Küzdjünk azért, hogy újra és újra visszavezessük hozzá a gondolatainkat.

A 27. zsoltárból: „A Te arcodat keresem, Uram!”

A lelkigyakorlat előrehaladtával egyre nehezebb témák következtek. Akarok-e istengyermeki életet élni, Jézus az életem Ura, vagy nem? Akarok-e szentté válni? Addig akarom követni Jézust, amíg kényelmes? A küzdelmeimben, gondjamban feltekintek-e Istenre? (vö. Ef 1,19, Ef 6,10-18) Hiszem-e, hogy Ő meg fog dicsőülni az életemben?

Az utolsó előadás a mindennapos harcra hívott minket az imaidőért, hogy legyen időnk Istennel lenni kettesben. Gyakorlás által tanulunk meg imádkozni, a Szentlélek segít bennünket ezen az úton. A legfontosabb hivatásunk: Vele, Istennel lenni.

Az előadások és a dicsőítések mellett a hétvégén voltak még kiscsoportos feladatok, tanúságtétel, szentmisék, gyónási lehetőség, humor és sok nevetés, valamint kevés alvás.

A fiatalok a lelkigyakorlatot záró beszélgetésen őszintén elmondták érzéseiket, gondolataikat a hétvégével kapcsolatban, melyek nagyon pozitívak és megerősítőek voltak mindannyiunk számára. Nagy öröm volt hallani, hogy mennyi-mennyi lelki ajándékot kaptak a lelkigyakorlat által. Csiszér Laciékat visszavárjuk Szombathelyre, az egyházmegyébe!



2017-12-15

Adventi Lelkinap a Brenner Iskolában

Szmodics Petra

2017. december 15-én, a Brenner János Nevelési Központban az alsó tagozatosok Óra Krisztián atya gondolatait hallhatták az adventi lelkinap keretében. A SZEIF-es fiatalok egy kisebb csapata is ott volt, akik jelenlétükkel és énekükkel segítették az elmélkedést. Az adventi koszorút jelképezte 4 fiatal, így magyarázta Krisztián atya a hit, a remény, az öröm és a szeretet jelképét a gyerekeknek.
Egyfajta interaktivitást adott az elmélkedésnek, hogy Krisztián atya több gyermeket is különböző szerepekbe hívott ki, hogy bemutassák az elhangzottakat és ezáltal jobban megértsék az Atya üzenetét. Hisz énekeltük is közösen a gyerekekkel: Az Õ neve bástya, erõs várunk. Az igaz hozzá fut, és megmenekül.



2017-11-30

Élménypedagógiai képzés

Kissné Takács Eszter

2017. november 2 – 4. között adott otthont a Martineum Felnőttképző Akadémia A  KALANDOK ÉS ÁLMOK SZAKMAI MŰHELY AKKREDITÁLT ÉLMÉNYPEDAGÓGIAI ALAPKÉPZÉSÉNEK, melyen 18 fő vett részt. 

A képzést Bányai Sándor vezette, aki azt tűzte ki célként, hogy az élménypedagógiát mint önálló pedagógiai megközelítést a saját bőrükön ismerjék meg a résztvevők.

A képzésen játékos élménypedagógiai módszerekkel a tapasztalati tanulás hatékonyságát és módszereit mutatták be a résztvevőknek, akik között volt tanító, tanár, kollégiumi nevelőtanár, védőnő, hittanár, szociális munkás.

Megismerték az élménypedagógia alapjait, tanultak a Kolb-féle tanulási ciklusról, a tapasztalati tanulás köréről, a komfortzónáról és annak elhagyásáról, a kockázat szerepéről, a szórakozás-megfelelés-kihíváskeresés viszonyairól, a fokozatosság elvéről, a játék és a fejlesztés különbözőségéről, a feldolgozás fontosságáról és a választás szabadságáról.



2017-11-28

Visszaemlékezés egy születésnapra…

Vilics Eszter

Élményeim a 25 éves a Martineum Felnőttképző Akadémiáról

A Martineum Felnőttképző Akadémia /továbbiakban: MFA/ idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.

Szeptember 30-án az egész napos ünnepi rendezvényhez az egyházmegye kisebb-nagyobb településeiről csatlakoztak a korábbi és jelenlegi munkatársak, illetve mindazok, akik az MFA programjain részt vettek és együttműködésükkel elősegítették az Akadémia jó hírnevét. Jómagam Körmendről érkeztem. A délelőtt szentmisével kezdődött, amelyben az intézmény alapítója, Horváth József pápai prelátus tárta elénk a Martineum fejlődését – az ötlettől kezdve a segítő kezeken át egészen a mostani formájáig. A szentmisét párhuzamban két előadás követte, dr. Török Csaba atya a világiak egyházban betöltött szerepéről, feladatairól, lehetőségeiről tartott előadást, Dejcsics Konrád bencés szerzetes vezetésével pedig arra kerestük a választ, mit tegyünk, ha Isten Lelke provokálja az egyházat? A két előadást egy közös ebéd követte.  A délután filmvetítéssel folytatódott, egy Ázsiában működő misszió (ACAY misszió) megrendítő szolgálatáról láthattak az érdeklődők egy csodálatos filmet, valamint ezzel párhuzamosan egy pódiumbeszélgetésbe is lehetőség nyílt bekapcsolódni. Én ez utóbbit választottam, amely az örömteli kereszténységről szólt. A beszélgetőtársakat tekintve nagyon színes volt a paletta: egy atya, egy szerzetesnővér, egy egykori gyám hivatalvezető (ma a Máltai-sok vezetője), egy egyetemista diáklány és egy orvos házaspár osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Sok értékes, megszívlelendő gondolat hangzott el, ezekből szeretnék most szemezgetni egy párat:

1) Isten minden pillanatban velem van; nekem „csak” az a feladatom, hogy Rá figyeljek.

2) A Teremtő azért fordul felém, mert nekem szükségem van Rá.

3) A kegyelem mindig a legváratlanabb időben érkezik.

4) „Olyan örömöt, mint a forrás, / Olyan örömöt kaptam tőled, Istenem.” (ifjúsági ének).

5) Lehajtott fejjel járunk, pedig otthonunk az Ég. … Tudok-e örülni, úgy, mint Mária?

A jubileumot agapé és zenés áhítat zárta.

 

Mit adott nekem a Martineum?

Kései, mondhatni majdnem felnőtt megtérésem miatt csak az utóbbi pár évben voltam aktívabb tagja és résztvevője az MFA által szervezett programoknak. Ezalatt a - 25 évhez viszonyított - rövidebb időszak alatt viszont felejthetetlen élményekben volt részem. A „négy-felvonásos” osztrák lélektúrák mindegyike örök emlék marad: szentmisével, imádsággal kezdeni a napot, (újból) rácsodálkozni a természet szépségeire, legyőzni a fáradtságomat, és felérni a hegytetőre. Igen, e négy dolog ötvözete az igazi, izmot-lelket átmozgató kirándulás! Számomra a legkedvesebb programok közé tartozott még a(z) több alkalmas kreatív esték, amikor létszámban szerényebb, de annál lelkesebb kis csapat készült az ünnepekre. A hol könnyebben, hol nehezebben alkotható adventi, karácsonyi, születésnapi és „csak úgy – csak tőlem – csak neked” meglepetéseket mindenki saját fantáziája szerint készítette el, így születtek vicces és lélegzetelállítóan szép művek. A jól ismert ragasztás, festés, fonás mellett pedig új dolgokat is kipróbáltunk, így bővítve, fejlesztve a technika órán és/vagy utána megszerzett kézügyességünket. A nyár közepén megrendezésre kerülő Sillye Jenő koncert, illetve a téli bálok szintén a felejthetetlen élményeknek számítottak. Szeretek keresztény könnyűzenét hallgatni, de egy kis önfeledt mulatozás is örömet, felüdülést tud nyújtani a hétköznapi mókuskerék után.

 

A Martineum Felnőttképző Akadémiának köszönök minden eddigi, lelki feltöltődést adó programot és kívánok további sok sikert, és még több jubileumot! Boldog születésnapot!

Vilics Eszter

Köszönjük Vilics Eszternek, hogy megosztotta velünk gondolatait!



2017-11-13

Műhelymunka az Eucharisztiáról hitoktatóknak, lelkipásztori munkatársaknak, közösségvezetőknek

Kissné Takács Eszter

2017. november 6-án, hétfőn este Műhelymunkát szervezett a Martineum Felnőttképző Akadémia hitoktatóknak, lelkipásztori munkatársaknak, közösségvezetőknek.

A program témája ez volt: az Eucharisztikus élet pedagógiája hittanóráinkon, plébániánkon, közösségeinkben.

A műhelymunkát Dr. Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság közösség tagja, a Központi Oltáregyesület Elnöke, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa vezette.

Beáta nővér vezetésével imával kezdtük az estét, mely segített minket az elcsendesedésben és a Jézus jelenlétébe való megérkezésben. Bevezetést kaptunk az Eucharisztikus élet pedagógiájába. Megismertük az Eucharisztikus élet három alappillérét(imádság,  felajánlás és apostolkodás), melyek nemcsak a szentmisében, de mindennapjainkban is megjelennek.  Beáta nővér rávilágított, hogy tudjuk ezeket megélni egyéni életünkben és a ránkbízottakat miként tudjuk segíteni ezekben. A három pillérhez szorosan kapcsolódik négy antropológiai alap beállítottság (jelen lenni, meglátni és érzékelni, együttműködni, hálát adni), melyekhez szintén számos gyakorlati szempontot kaptunk.

Beáta nővér elmesélte, hogy közösségével, a Nyolc Boldogság Közösséggel, milyen programokat szerveznek korosztályok szerint az Oltáriszentséghez kapcsolódóan a budapesti Örökimádás-templomban. Mivel a jelenlévők közül sokan gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, ezért a gyerekszentségimádásról beszéltünk részletesen. Beáta nővér egy többgyermekes édesanyával együtt havonta egyszer szentségimádást szervez gyerekeknek. A gyerekszentségimádás célja, hogy elősegítsük a meghitt találkozást Jézus és a gyermekek között, bevezessük őket a szemlélődésbe, a résztvevő gyermekek figyelmét Jézus jelenléte felé vezessük.

A programvégi visszajelzések alapján a műhelymunka megerősítette a 26 résztvevőt az eucharisztikus élet fontosságát illetően a saját életünkben és a ránkbízottak életében! Sok ötlettel gazdagodtunk arról, hogyan szervezzünk szentségimádási alkalmat, melyhez szakirodalmi ajánlót is kaptunk Beáta nővértől.



2017-11-09

Lelkipásztori továbbképzés az eucharisztikus életről

B. Markovits Eszter

2017. november 6-án egyházmegyénk papjainak egy kicsi, de lelkes csoportja Lelkipásztori továbbképzésen vett részt a Martineum Felnőttképző Akadémián. A képzési nap témája a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében az eucharisztikus élet pedagógiája, plébániai eucharisztikus csoportok szervezése volt.

A továbbképzést Dr. Versegi Beáta Mária nővér, a Nyolc Boldogság közösség tagja, a Központi Oltáregyesület Elnöke vezette.

Beáta nővér beszélt az atyáknak a Központi Oltáregyesületről, az eucharisztikus élet fontosságáról, annak alapjairól, az Oltáriszentség hétköznapjainkban betöltött szerepéről és lélekformáló erejéről. A részt vevő lelkipásztorok megosztották egymással legfontosabb eucharisztikus tapasztalataikat, de beszéltek plébániai gyakorlatukról is a szentségimádásban, eucharisztikus életben. Az együtt töltött nap fontos része volt a csendes szentségimádás Beáta nővér iránymutatásai alapján.

A programvégi visszajelzések alapján a továbbképzés megerősítette a résztvevőket, és megnyitotta őket az eucharisztikus élet újabb mélységeire.



2017-11-09

Lélektúrák No. 4.

Szmodics Petra

2017. november 4-én ismét túráztunk egyet az osztrák hegyekben. A „Lélektúrák Ausztriába” elnevezésű túrasorozat keretében 4. alkalommal jött össze újra egy csapatnyi fiatal.

 

Úticélunk ezúttal a Graztól nem messze lévő Seckau volt. E város régen a Graz-Seckaui egyházmegye központja volt. Seckau híres bencés apátságáról, mely Ausztria egyik legjelentősebb kolostorépülete, amit a résztvevőkkel meg is tekinthettünk. Mivel a bazilika épp felújítás alatt van, sajnos csak néhány percre pillantottunk be oda, ám a kolostor és a benne található körkápolna kárpótoltak minket valamelyest. Velünk tartott a túrára dr. Stift Zoltán atya, aki által egy magyar szentmisén is részt vehettünk az apátságban. A lelki töltekezés után következett a fizikai megmérettetés. A busz 1100 m magasságig vitt minket, onnét indultunk el meghódítani a Hochalm csúcsát, a Szűz Mária-zarándoktemplomot 1822 m magasan – hozzá teszem több-kevesebb sikerrel. A nap végére elfáradtunk, ez szinte mindenkin jól látszott, ám hálásak voltunk ezért a fáradságért.

 A friss levegő, a köd, az érintetlen táj, a növények, az állatok, a pulzus szám emelkedése egy-egy húzósabb emelkedő után, a kövek, melyeken nagy odafigyeléssel tudtunk csak felfelé lépdelni, ezek mind erősítették bennünk a kitartást, a megbecsülést, melyet a természet iránt tanúsíthatunk és nem utolsó sorban a hitet, hogy miért vagyunk itt, éppen akkor ott… és igazán a földön.

 

Ezek mellett a gondolatok mellett persze nevetésből, beszélgetésből, támogatásból sem volt hiány a nap során.

 

Köszönjük az Egyházmegye támogatását!

 

Folytatás jövőre!

Fotó: Vilics Eszter, Rózsás Gábor



2017-10-25

25 éves a Martineum Felnőttképző Akadémia

B. Markovits Eszter

A Martineum Felnőttképző Akadémia idén ünnepli indulásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból szeptember 30-án „születésnapi ünnepre” hívtunk mindenkit, aki szívesen jön a Martineumba.

Együttlétünk méltó módon hálaadással kezdődött. A hálaadó szentmise főcelebránsa Horváth József atya, az intézmény alapító igazgatója volt. Prédikációjában visszatekintett az elmúlt 25 évre, az indulás időszakára, az elért eredményekre. A közös imádságban megköszöntük mindezt az Úrnak.

Ezt követően választható programokkal folytatódott együttlétünk.

Dr. Török Csaba atya, az MKPK tv referense a világiak egyházban betöltött szerepéről, feladatairól, lehetőségeiről gondolkodott velünk.

Dejcsics Konrád bencés szerzetes vezetésével arra kerestük a választ, mit tegyünk, ha Isten Lelke provokálja az egyházat?

Az együtt elfogyasztott szerény ebéd után ismét két program közül választhattak a jelenlévők.

A Shoeshine csapat által megalkotott és nemrégiben  Ars Sacra díjjal jutalmazott „Faces of Love” című filmet nézhették meg az érdeklődők, majd a film egyik alkotójával pillanthattak a kulisszák mögé.

Egy másik helyszínen mindeközben pódiumbeszélgetés folyt „Ti vagytok a föld sója!” Örömteli keresztény vagyok-e? címmel.

A vállalkozó kedvűeket „Kincskeresésre” is hívtuk. Az Akadémia épületének és környezetének megismerése közben intézményünk jelmondatát is megfejtették, akik velünk játszottak.

Ünnepünk fényét emelte a születésnapi torta közös elfogyasztása jókedvű beszélgetések közepette.

A napot zenés áhítat  zárta, Kis Szent Teréz közbejárását kérve tettük Isten elé életünket, feladatainkat, s kértük az Akadémia jövőjére is az Úr áldását.



2017-10-24

Lelkipásztori munkatársak lelki és képzési hétvégéje

Martonné Böröcz Ramóna

Lelkipásztori munkatársak számára tartottak lelki és képzési hétvégét a Martineum  Felnőttképző Akadémián szeptember 15-17. között.

A program péntek este vette kezdetét egy bemutatkozó beszélgetéssel, melyet nagy örömünkre Dr. Székely János megyéspüspök is megtisztelt jelenlétével. A nyitókört követően püspök atya arról beszélt az egybegyűlteknek, miért tartja nagyon fontosnak a lelkipásztori munkatársak szolgálatát, illetve hogyan képzeli el az ő tevékenységüket.

A szombati napon Pomeisl Mária szociális testvér vezetésével figyelmünket még inkább Isten és saját lelki világunk felé fordítottuk. Előbb a Szentírás Vigan-féle módszerrel történő olvasásának technikáját ismerhettük meg, majd az Oltáriszentség imaösvényét járhattuk, s elmélkedhettük végig egyénileg. Mindkét program igazán mély lelki feltöltődést jelentett mindnyájunk számára.

A délutánt Gombos Ágnes hitoktató, mentálhigiénés szakember vezette, aki interaktív „bibliai élményutazásra” kalauzolta a társaságot. A felszabadult, jó hangulatú játékok kitűnő alkalmat teremtettek a közösségépítésre.

A szombati nap a Szalézi templom 24 órás szentségimádásába való bekapcsolódással fejeződött be a munkatársak számára.

A vasárnap vezetője Kürnyek Róbert atya volt, aki a délelőtt első felében az Oltáriszentség szentmisén kívüli tiszteletéről tartott előadást. Róbert atya részletesen kitért a lelkipásztori munkatársak által végezett beteglátogatások helyes menetére. Ezt követően a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről tájékoztatta a jelenlévőket, hangsúlyozva, mi lehet az egyes közösségek, a lelkipásztori segítők feladata eme jeles esemény kapcsán.

A záró értékeléskor mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a hétvége nem csak mély lelki feltöltődést jelentett számunkra, hanem nagyon sok gyakorlati tudnivalóval is gazdagodtunk.



2017-10-24

Táncmeditáció

Lovász Adrienn

2017. október 14-én „Tánc-imára” hívtuk a Martineumba mindazokat, akik szerették volna a testüket és lelküket Isten jelenlétébe helyezni az imagesztusok és a tánc segítségével. Megnyílni Isten felé, önmagunk felé és embertársaink felé. Így mindent, ami minket érint, Őhozzá vinni. 

Lelkinapunk vezetője Csókási Anna, Sacré Coeur nővér volt.

 

Egy táncmeditációs nap margójára

köszönet Anna nővérnek a vezetésért - 

„Amikor mozdulok, az olyan, mint egy ima, egy felajánlás. Felajánlom a fejem a táncnak. Átadom a vállam a táncnak; a könyökeim, a kezeim, a gerincem, a térdeim, a lábfejeim, az egész lényem; a csontjaim, a vérem, a megtapasztalásaim, a szenvedésem…Beleadom mindezt a mozgásba, és azt mondom: vedd el, tégy velem, amit akarsz, oldozz fel!” (Gabrielle Roth)

Egy nap a tánc, a csend és az ima jegyében. Nagy ígéret és még nagyobb ajándék volt.

Számomra a mozgás, a tánc mindig is az élet mély és hathatós megközelítési módja volt. Egy módszer, ami hozzáfér emberi természetem valós mélységeihez, az elmém letisztításának, lecsendesítésének, az imám előkészítésének megfelelő eszköze. A tánc a létezés végtelen áradatával való azonosság érzése, számomra az egyik legmélyebb kapcsolódás Istenhez. Felülkerekedés az  „ egyedül vagyok, különálló vagyok ”érzésén. Hisz egymásba fonódó kezeink benn tartanak bennünket a körben s ha el is engedjük egymást, újra ott az összekapcsolódás lehetősége s a végtelenségig keringhetünk a kör középpontja körül. Távolodás- közeledés a kör középpontjához, a Világossághoz, a Fényhez, ami maga Jézus. Mindennapi életünk szimbólumai a térben és a táncban. Ahogy elsodornak a feladatok, a hétköznapok, vagy a nehéz döntések, ugyanakkor, ahogy visszavár a középpont és megadja minden táncnak az irányát, közép-, vagy nyugvópontját.  Még ha távolra is sodródtam, visszafordulhatok, látom a Fényt és megadja nekem az irányt, a visszatérés lehetőségét, a feloldozást.

A táncban az egység megteremtése a testnél kezdődik. Az elme energiáinak összpontosítása a tánclépésekben finom szinten harmonizálja, feloldja, lecsendesíti a hétköznapi, zilált elmét s egy mély belső egységhez vezet el. Istenhez. Ahol csend van, béke és nyugalom. Életünk lényege a tökéletes lelki nyugalom, a teljes boldogság és a feltétel nélküli szeretet. Minden csendben megtett tánclépés közelebb visz ehhez az állapothoz és Istenhez.

Az ima nemcsak a léleké. Az elmondott ima a léleké, de a testem imája a mozdulatban van. Amikor ott vagyok a mozdulatban, a lábujjamtól a fejem búbjáig, ott és akkor csoda történik: csak egy pillanatra,de megpihenhetek  az örökkévalóban…amikor az ég felé emelem a kezem vagy meghajlok és a földre borulok, amikor mozdul, táncol a testem is, akkor vagyok teljesen jelen az imában. 

A táncmeditációban test és lélek egységre talál. Eleinte a feje után megy az ember, aztán megtanul a teste és a szíve után. .. csak aki a szíve után megy, az hallja meg a hangot: merre rendeltetett mennie. A fej sok mindent tud. De nem mindent. Amikor szívből teszem a dolgom: szívből mozdulok, a szívem mozdítja a testem, akkor teszem azt, amire hívva vagyok erre a világra. Akkor illeszkedem bele az Isteni Gondviselés tenyerébe, szándékába.  S ekkor élhetem meg egyedül az egység élményét…azt, hogy belesimulok a nagy tervbe, a nagy Egészbe s ugyanolyan értékes része lehetek, mint a másik. Ha elfogadom az áramlást, együtt áramlok a pillanattal, a tánccal, a lélegzetemmel, az élettel. Ha bekapcsolódom ebbe az isteni áramlásba, már nem a saját erőmből teszem a dolgom, nem fogy a saját erőm, az enyém összeadódik a Közössel és egymást emeljük, egymást visszük tovább. Sodródom. Töltődöm. Emelkedek. Bekapcsolódom. Mint mikor a vízcsepp találkozik az óceánnal…már nem vízcsepp, hanem az óceán része, maga az óceán. Megtér. Hazatalál. Egybeolvad. Mederbe jut. S ott és akkor már mind-egy. S mindegy, hogy a test vagy a lélek imája hozta. Odaért. A teljes önátadás: ez a tánc imája, ami elvisz az Óceánba…hogy ne legyek árva, ne legyek csak önmagam, csak önmagamnak.

 

Lovász Adrienn (Sárvár, Szt. László Katolikus Általános Iskola)



További hírek:

-------------------