Beléptető

2018-03-07

Havas túra Ausztriában

Szmodics Petra

2018. március 3-án újra megcéloztuk Ausztriát, hogy a fiatalokkal közösen túrázzunk egyet a gyönyörű havas környezetben.

A Lélektúrák Ausztriába elnevezésű túrasorozat ötödik állomásán Bécsújhely mellé, a Hohe Wandra kirándultunk. Bár az időjárás kissé elbizonytalanított minket a hét folyamán, szombat reggel annál nagyobb kedvvel pakoltuk össze hátizsákjainkat a havas túrára. Reggel fél 8-kor a Székesegyházban vettünk részt szentmisén, azután indultunk útnak.

Pió testvér és Óra Krisztián atya vezette reggeli ima után mindenki befészkelte magát a hosszú útra… a másfél órás útra. Igyekeztünk egész napra kitartó meleg tartalékolni magunkba, amire , mint később kiderült, nem is volt szükség! A Hohe Wand Nature Parkjába érkezve, először felkerestük az ún. Skywalk kilátóteraszt. Ez a háromszög alakú építmény több méterre kilóg a 120 méter mély szakadék fölé, ráadásul padlója rácsos, így tényleg olyan érzésünk van, mintha a mélység felett szabadon lebegnénk. A kilátóhoz vezető út során, úgy éreztük magunkat, mintha egy mesében lennénk… Az érintetlen, havas erdei táj, a fenyőfák hóval fedett ágai, a kis ösvények, melyeken lépdelve ropogott a hó a lábunk alatt… csodálatos érzés és látvány volt! A kilátóhoz érve kissé elszomorodtunk, ugyanis a kilátás nem volt túl jó, hisz a hideg miatt teljesen „tejbe” borult a táj. De ez sem szegte kedvünket, érdekes volt látni például, hogy egy jégtömb leejtve 120 méter magasból milyen sebességgel érkezik le a szakadékba, vagy, hogy ilyen magasból ki ismeri fel a lent legelésző zergéket. Egy csoportkép készítése után továbbindultunk az állatsimogató felé, ahol törpe pónit, lámákat, szamarakat és nyuszikat is láthattunk, simogathattunk. A túra során sokszor meg-meg álltunk, hisz az érintetlen hó látványa arra hívta némelyik fiatalt, hogy hó angyalt készítsen, vagy éppen ”megfürödjön” a hófehér, szűzi hóban. Volt ,aki a fejenállást is kipróbálta egy kisebb domb tetején.

Az állatsimogató után a következő és egyben utolsó célállomásunk következett. A hegység talán legnépszerűbb menedékházához, a Wilhelm Eichert-Hüttéhez mentünk, mely a meredeken leszakadó déli sziklafal látványos sziklaformációi, a Grosse Kanzel (1052 m) közelében épült. Az egyik sziklán a Wildenauer-emlékkereszt áll, ahonnan páratlan kilátás tárul szép időben, az alant fekvő, rendezett falvakra és a Schneeberg monumentális tömbjére. A kereszt tövében közösen imádkoztunk, Pió testvér vezetésével. Egy rövid csend alatt végiggondoltuk, miért ajánljuk fel a túrát és milyen áldozatot vállalunk a nagyböjt hátralévő részében majd egy tizedet is elmondtunk a rózsafüzérből. Ezután a hüttében egy forrócsoki mellett melegedtünk fel, beszélgettünk picit, majd az előrejelzéseknek ellentmondva, gyönyörű napsütéses időben indultunk vissza a buszunkhoz, hogy elinduljunk Bécsújhelyre. A városba megérkezve megnéztük a dómot, ahol keresztutat jártunk a résztvevőkkel. Ez volt kirándulásunk utolsó programpontja. Mindenki kellemesen elfáradva szállt be a buszba, s egy szép napot magunk mögött hagyva érkeztünk vissza Szombathelyre.

Köszönjük a Szombathelyi Egyházmegye támogatását!

Lélektúrák Ausztriába No. 6. – Részletek hamarosan!

 

Fotó: Rózsás Gábor, Pió testvér



2018-02-08

Anya-fia hétvége

Szeléné Iván Henrietta

Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg február első hétvégéjén a Martineum Felnőttképző Akadémián az „Anya-fia hétvégét”, ahová 10-16 év közötti fiúkat vártak édesanyjuk kíséretében, hogy felejthetetlen napokat töltsenek együtt kettesben, kiszakadva a hétköznapi lét szorításából.

            A pénteki, ismerkedéssel töltött szép este után bizalommal nyugtáztuk, hogy közel egykorú gyermekeink különösebb segítség és ösztökélés nélkül jó barátságot kötöttek. Az estét vidám játékok és komolyabb, lelki programok (pl.: imaösvény) tarkították, amelyek remek közös élménnyé váltak anyák és fiak számára egyaránt. Hála a kitűnő szervezésnek, gördülékenyen haladtunk az egymás felé vezető úton.

            A szombati nap első felében mentálhigiénés szakember vezetésével közös és egyéni feladatok, beszélgetések segítségével próbáltuk megérteni, hogy milyen a jó szülő-gyermek kommunikáció, és lehetőségünk volt nekünk anyáknak ráébredni néhány gyakran elkövetett hibánkra, sémáinkra, amelyeket most felülbírálhattunk.

            Az ebéd utáni idő tréfás és nagyon vidám része volt a „szelfivadászat”, amelynek során bizonyos, a városban található dolgokkal, személyekkel kellett közös szelfit készíteni. A szakadó eső ellenére sokat nevettünk, és igazán jó móka volt, ami még szorosabbá fűzte a köztünk lévő köteléket. A délután második felében közös munkálkodásra hívtak meg minket: a csokoládé gyártásának folyamatával ismerkedhettünk meg, illetve csokiszalámit kellett közösen készítenünk, amelyet aztán a családunk számára hazavihettünk. Élmény volt látni, ahogy kamasz fiaink egy szakács ügyességével alkotnak.

            A szombat este vidám vetélkedővel zárult, amely mindannyiunk számára egyaránt tartogatott meglepetéseket. Az együttműködés, egymás megértésének, a másikra hangolódott, őszinte játéknak az ideje volt ez, amikor eddig rejtett képességek kerültek a felszínre. Gyermekeink legnagyobb élménye a kizárólag őrá való figyelés, a közös játék, az önfeledt nevetés voltak.

            Vasárnap közös szentmisével ünnepeltük az Úr napját, végül a záró körben egyöntetűen arra a véleményre jutottunk, hogy szükségünk volna minél több ilyen együtt töltött időre. Javaslatot tettünk esetleg apa-lánya hétvége szervezésére is, gondolva otthon maradt szeretteink áldozatos segítségére is, amellyel lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen hétvégét.

            Hálásan köszönjük a Jóistennek és mindenkinek, akik hozzájárultak e kiváló program megvalósításához!



2018-02-01

Olvassuk együtt a Szentírást!

Mária testvér

2018. január 27-én a Martineum Felnőttképző Akadémián tartott lelkinap a Szentírás közösségben történő olvasásához nyújtott segítséget. A napot Németh Edit, Karácsony Mária és a szociális testvérektől Ildikó és Mária testvérek tartották.

Jézus tanítása bátorít minden jószándékú embert: „ahol ketten, hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Természetesen nagyon fontos a szándék. Isten szavát, hozzánk ma is szóló üzenetét a Szentlélek kegyelmével, az Ő értelmünket megvilágosító fényénél hallgassuk.

A közösségben történő olvasás más ajándékokat ad, mint az egyéni szentírással történő imádkozás. Sok esetben a csoport másik résztvevőjén keresztül, az ő megosztása által küld üzenetet az én számomra a Szentlélek. (Egyéni olvasáskor a lelkemben történő belső „megértés” közvetlenül érkezik az Úrtól.)

A nap folyamán négyféle szentírás olvasási lehetőséget ismerhettek meg a résztvevők.

- A néven szólítások a szentírásban, az én néven szólításaim, ahogy az Úr hív, s a végén mi magunk is a néven-szólítás erejével imádságba foglaltuk azokat, akiket a szívünkben hordozunk.

- VIGAN módszer, amelyben három, a személyesség felé egyre mélyülő kérdésre adott válasz által hallhatjuk meg Isten nekünk személyesen szóló üzenetét.

- A Blúdes módszer öt lépésben foglalkozik a szöveggel: Milyen címet adnék a résznek, mit nem értek, milyen összefüggéseket fedezek fel (akár más szentírási helyekkel), mivel értek egyet és mivel nem, mit tehetek, tehetünk konkrétan?

- Veszteros módszer: a szentírási szöveghez tett megjegyzéseket (mit nem értek a szövegből, mit értettem meg most újként a szöveg alapján, mi az, ami személyesen megszólított) a csoport közösen megbeszéli. Ha még marad megválaszolatlan kérdés, egy következő alkalomra a csoport szakértő teológustól megtudakolhatja a választ.

Az olvasásra kiválasztott rész lehet a következő vasárnap szentírási szakaszainak egyike, de lehet haladni bizonyos folyamatosság szerint is.

A résztvevők bíztatást kaptak a rendszeresebb Szentírás olvasásra. Volt, aki már tagja Bibliaolvasó körnek, volt, aki keresi a lehetőségét.

Az Úrnak a Szentírásba foglalt üzenete ma is érvényes. A Szentlélek őrködik afelett, hogy – az egyház tanításával összhangban olvasva –  útmutatást nyerjünk életünk mindennapi eseményeihez és az Örökélet felé vezető úton.



2018-01-31

Bálozott az ifjúság

Szmodics Petra

A Szombathelyi Egyházmegye, a Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szily János Értékőrző Ifjúsági Fórum immáron 5. alkalommal rendezte meg farsangi bálját, 2018. január 27-én a Brenner János Nevelési Központban.

Több, mint 140, 18 és 35 év közötti fiatal gyűlt össze ezen az estén. A résztvevőket dr. Németh Norbert, egyetemi lelkész köszöntötte, majd dr. Székely János megyéspüspök nyitó gondolatait hallhatták a fiatalok. Püspök atya a megnyitó beszédében 3 kívánságot osztott meg a jelenlévőkkel: éljék át együtt a tiszta szív és a szeretet örömét, s tekintsék az öröm forrásaként a Bibliát.

A köszöntő után egy meglepetés nyitótáncot láthattak a résztvevők a II. János Pál Katolikus Szakkollégium fiataljaitól, mely egy pörgős és élettel teli rocky koreográfia volt. A fergeteges hangulatról a Stakes Zenekar gondoskodott, színes repertoárjuknak köszönhetően 1 percre sem volt üres a táncparkett. Idén a megszokottól eltérően nem batyus bál volt: a szervezők svédasztalos vacsorával várták a bálozni vágyó fiatalokat.
Éjfélkor tombolasorsolásra is sor került, mely során értékes nyeremények leltek gazdára. A szervezők ezúton is köszönik a helyi és környékbeli vállalkozóktól, kisebb-nagyobb cégektől érkezett tombolafelajánlásokat.
Remélik, hogy mindenki jól szórakozott az este folyamán! ​



2018-01-19

Megszépült a kápolnánk!

Maurer Péter

20 év után felújításra került a Martineum Felnőttképző Akadémia kápolnája. A megszépült helyiség egész nap nyitva áll várva az imádságra, szentséglátogatásra betérőket.



2017-12-21

A hétköznapok Istene

Horváth Attila és Ági

A fenti címmel szervezett háromnapos Adventi lelkigyakorlatot 2017. december 15-17. között a Martineum Felnőttképző Akadémia. A címet pontosabban fogalmazza meg az alcím „Hogyan ismerem fel Istent a hétköznapokban?”. Lelki vezetőnk Bejczi Tibor domonkos atya volt Sopronból, akit 2010. május 8-án szentelt pappá Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, pannonhalmi főapát. 

A lelkigyakorlat bevezető gondolata kiemelte, hogy Isten szól hozzánk naponta, személyesen, szeretettel és az adott pillanatban. Az Úr Jézus a hétköznapok Istene, mert az egyszerű emberek között élt, dolgozott, tanított, gyógyított és csodát tett. Ezáltal a hétköznapok világában minden ember szentté válhat, vagyis Istennel egyesülhet a szeretetben. A lelkigyakorlat rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyeket felismerhetünk saját életünkben: rossz tapasztalataink miatt egyrészt nehéz elhinni, hogy van valaki, aki mindig szólni akar hozzánk és meg akar hallgatni minket, másrészt pedig küszködünk azzal, hogy a jelenben éljünk, vagyis gondolataink ne a múltban vagy a jövőben járjanak. Elhangzott, hogy az életünk hasonlít a falevélhez, amely erekből és kötőszövetből áll össze. Az imaéletnek (erek) és a hétköznapoknak (kötőszövet) tehát szükségük van egymásra lelki egészségünk megőrzésében.

A hétköznap tulajdonképpen adomány, amelyben megnyilvánul Isten akarata. Ennek felismerésében és megvalósításában segít a Szentírás. Lelkigyakorlatunk vezérgondolata az angyali üdvözlet örömhíre, tanítómesterünk pedig Szűz Mária volt. A názáreti leány példáján tanultuk meg, hogy mit jelent és hogyan lehetséges befogadni Isten szavát a mindennapokban. 

A három intenzív lelki nap alatt elmélyülhettünk az Egyház legősibb imagyakorlatában, a lectio divina végzésében. A szentírásolvasás minden egyes szakaszába egy-egy előadás vezetett be minket, utána pedig egyéni feladatokat kaptunk a csendes időre. .A Verbum Domini apostoli buzdítás is ajánlja a lectio divina gyakorlatát, mert az valóban „képes feltárni a hívő előtt Isten Szavának kincstárát”. A lectio divina a szöveg olvasásával a lectioval kezdődik, amikor megismerkedünk a szöveg tartalmával, kontextusával, vagyis feltesszük a kérdést: mit mond a bibliai szöveg önmagában? Pénteki bevezető előadásában Tibor atya hangsúlyozta, hogy fontos elolvasni minden este a következő napi evangéliumot, és megfogalmazni egy konkrét kérést a szöveggel kapcsolatban. Így vetjük el az isteni magot lelkünkbe, amely az éjszaka alatt érlelődik, és a következő nap során tovább növekszik, amikor is vissza-visszatérünk előző este megfogalmazott kérésünkhöz, vágyunkhoz. Szombati kezdő feladatként kaptuk, hogy keressük meg azt a kulcsszót, amely megfogalmazza számunkra az evangéliumi szakasz lényeget. Ehhez az Egyház gyakorlatából különböző támpontokat mutatott be a domonkosrendi atya. Az olvasást követi a meditáció arról a kérdésről: mit mond a bibliai szöveg nekünk? Ezen a ponton mindenkinek személy szerint engednie kell, hogy a szöveg megérintse őt, és kérdéseket vessen föl, hiszen az isteni szó nem csak a múltban elhangzott, hanem a jelenben is élő és átható tanítás. Mindig Isten az, aki először megszólít. A meditáció igazságot közöl életünkről. Itt a szembesülés áll a középpontban: önmagunkkal konfrontálódunk. Ezután érkezünk el az oratiohoz, az imádsághoz, amely arra a kérdésre keresi a választ: mit mondunk mi az Úrnak válaszul az Ő Szavára? Az isteni szó itt éri el szívünket és akaratunkat. Az imádság, mint kérés, közbenjárás, hálaadás és dicséret által a szó egyre jobban megváltoztat minket. Lehet, hogy ekkor nehéz élmény, érzés merül fel bennünk, de ekkor is tovább kell imádkoznunk. A cél az, hogy az imában konkrét döntést hozzunk, hogy Isten útját vagy saját elképzelésünket választjuk! A döntés ugyanis meghatározza életünk, hivatásunk minőségét. Végül a lectio divina a contemplatioval (szemlélődés) zárul. Ez az igazság és a bizalom szakasza, amelyben visszatérünk Istenhez szívvel-lélekkel és Máriával együtt megvalljuk: „Íme, az Úr szolgáló leánya! Legyen akaratod szerint!” A lectio divina valójában az actiora (cselekvésre) vezet el minket, amikor az ember a szeretetben odaajándékozza magát másoknak. A vasárnapi záróelőadás bemutatta, hogyan tudjuk gyakorolni a mindennapos szentírásolvasást otthon egyedül vagy közösen, ill. visszajelzést adhattunk megélt tapasztalatainkról.

Végül felismertük az apostoli buzdítás tanítását, hogy a lecito divina lépéseit szerves egységben leginkább Isten Anyjának alakjában találjuk meg. Mária minden hívő számára az Isteni Szó tanulékony befogadásának modellje, mert „mindezeket megőrizte a szívében, el-el gondolkodva róluk” (Lk 2,19; vö.2-51), valamint megtalálta azt a mélyben rejlő középpontot, amely Isten nagy tervében összefog minden látszólag széteső eseményt, cselekedetet és dolgot. (Verbum Domini 87.)

Lelkigyakorlatunk három napja alatt nemcsak megtanultuk újraolvasni életünket az Evangélium fényében, hanem lehetőségünk volt testvéri közösségben az elcsendesedésre, szentségimádásra és lelki beszélgetésre is. Hálásan köszönjük Bejczi Tibor domonkos atyának a tanítást és mindazoknak, akik segítettek elmélyült adventi lelkigyakorlatunkban!



2017-12-15

Adventi ifjúsági lelkigyakorlat

Kissné Takács Eszter, Szmodics Petra

2017. december 8-10. között Adventi ifjúsági lelkigyakorlatra került sor a Martineum Felnőttképző Akadémián mintegy 60 fiatal részvételével. A programot Csiszér László és csapata vezette. A Szent András Evangelizációs Iskola egyik lelkigyakorlatát, az ún. Ászáf kurzust hozták el Szombathelyre.

A hétvége során megismertük, hogyan tanít minket Isten igéje, a Szentírás imádkozni. Olyan bibliai igehelyeket is felfedeztük (pl. 1 Krón 13,8; 1 Krón 16, Jel 7, 9-13) , melyekre eddig nem, vagy kevésbé figyeltünk fel, főleg az Ószövetségből. Például amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetség ládáját, és elhelyezte a szent sátorban, énekeseket és hangszereseket állított mellé, akiket azzal bízott meg, hogy szüntelenül dicsérjék az Urat. Az ő vezetőjük volt Ászáf, akinek a nevével a Zsoltárok könyvében is találkozunk az 50. és a 73-83. zsoltárok szerzőjeként. Bíztatást kaptunk, hogy mi is legyünk zsoltárszerzők, és a lelkigyakorlat alatt el is kezdtük írni saját zsoltárunkat.

Az egyik előadásban arról hallottunk, hogy ha szeretnénk imádkozni, megszólítani Istent, akkor az első dolog, amit meg kell tudnunk, az a neve. Beszélgettünk arról, hogy a Szentírásban hogyan tárta fel az arcát Isten a különböző embereknek, és hogy nekünk hogyan mutatkozott már be.

Egy másik tanítás arra vezetett rá minket, hogy az imában meg kell tanulnunk jelen lenni. Ha elkalandozik a szívünk, és azon gondolkozunk, mi lesz holnap, vagy mi történt tegnap, akkor nem találkozunk a most Jelenlévő Istennel. Küzdjünk azért, hogy újra és újra visszavezessük hozzá a gondolatainkat.

A 27. zsoltárból: „A Te arcodat keresem, Uram!”

A lelkigyakorlat előrehaladtával egyre nehezebb témák következtek. Akarok-e istengyermeki életet élni, Jézus az életem Ura, vagy nem? Akarok-e szentté válni? Addig akarom követni Jézust, amíg kényelmes? A küzdelmeimben, gondjamban feltekintek-e Istenre? (vö. Ef 1,19, Ef 6,10-18) Hiszem-e, hogy Ő meg fog dicsőülni az életemben?

Az utolsó előadás a mindennapos harcra hívott minket az imaidőért, hogy legyen időnk Istennel lenni kettesben. Gyakorlás által tanulunk meg imádkozni, a Szentlélek segít bennünket ezen az úton. A legfontosabb hivatásunk: Vele, Istennel lenni.

Az előadások és a dicsőítések mellett a hétvégén voltak még kiscsoportos feladatok, tanúságtétel, szentmisék, gyónási lehetőség, humor és sok nevetés, valamint kevés alvás.

A fiatalok a lelkigyakorlatot záró beszélgetésen őszintén elmondták érzéseiket, gondolataikat a hétvégével kapcsolatban, melyek nagyon pozitívak és megerősítőek voltak mindannyiunk számára. Nagy öröm volt hallani, hogy mennyi-mennyi lelki ajándékot kaptak a lelkigyakorlat által. Csiszér Laciékat visszavárjuk Szombathelyre, az egyházmegyébe!



2017-12-15

Adventi Lelkinap a Brenner Iskolában

Szmodics Petra

2017. december 15-én, a Brenner János Nevelési Központban az alsó tagozatosok Óra Krisztián atya gondolatait hallhatták az adventi lelkinap keretében. A SZEIF-es fiatalok egy kisebb csapata is ott volt, akik jelenlétükkel és énekükkel segítették az elmélkedést. Az adventi koszorút jelképezte 4 fiatal, így magyarázta Krisztián atya a hit, a remény, az öröm és a szeretet jelképét a gyerekeknek.
Egyfajta interaktivitást adott az elmélkedésnek, hogy Krisztián atya több gyermeket is különböző szerepekbe hívott ki, hogy bemutassák az elhangzottakat és ezáltal jobban megértsék az Atya üzenetét. Hisz énekeltük is közösen a gyerekekkel: Az Õ neve bástya, erõs várunk. Az igaz hozzá fut, és megmenekül.



2017-11-30

Élménypedagógiai képzés

Kissné Takács Eszter

2017. november 2 – 4. között adott otthont a Martineum Felnőttképző Akadémia A  KALANDOK ÉS ÁLMOK SZAKMAI MŰHELY AKKREDITÁLT ÉLMÉNYPEDAGÓGIAI ALAPKÉPZÉSÉNEK, melyen 18 fő vett részt. 

A képzést Bányai Sándor vezette, aki azt tűzte ki célként, hogy az élménypedagógiát mint önálló pedagógiai megközelítést a saját bőrükön ismerjék meg a résztvevők.

A képzésen játékos élménypedagógiai módszerekkel a tapasztalati tanulás hatékonyságát és módszereit mutatták be a résztvevőknek, akik között volt tanító, tanár, kollégiumi nevelőtanár, védőnő, hittanár, szociális munkás.

Megismerték az élménypedagógia alapjait, tanultak a Kolb-féle tanulási ciklusról, a tapasztalati tanulás köréről, a komfortzónáról és annak elhagyásáról, a kockázat szerepéről, a szórakozás-megfelelés-kihíváskeresés viszonyairól, a fokozatosság elvéről, a játék és a fejlesztés különbözőségéről, a feldolgozás fontosságáról és a választás szabadságáról.



2017-11-28

Visszaemlékezés egy születésnapra…

Vilics Eszter

Élményeim a 25 éves a Martineum Felnőttképző Akadémiáról

A Martineum Felnőttképző Akadémia /továbbiakban: MFA/ idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.

Szeptember 30-án az egész napos ünnepi rendezvényhez az egyházmegye kisebb-nagyobb településeiről csatlakoztak a korábbi és jelenlegi munkatársak, illetve mindazok, akik az MFA programjain részt vettek és együttműködésükkel elősegítették az Akadémia jó hírnevét. Jómagam Körmendről érkeztem. A délelőtt szentmisével kezdődött, amelyben az intézmény alapítója, Horváth József pápai prelátus tárta elénk a Martineum fejlődését – az ötlettől kezdve a segítő kezeken át egészen a mostani formájáig. A szentmisét párhuzamban két előadás követte, dr. Török Csaba atya a világiak egyházban betöltött szerepéről, feladatairól, lehetőségeiről tartott előadást, Dejcsics Konrád bencés szerzetes vezetésével pedig arra kerestük a választ, mit tegyünk, ha Isten Lelke provokálja az egyházat? A két előadást egy közös ebéd követte.  A délután filmvetítéssel folytatódott, egy Ázsiában működő misszió (ACAY misszió) megrendítő szolgálatáról láthattak az érdeklődők egy csodálatos filmet, valamint ezzel párhuzamosan egy pódiumbeszélgetésbe is lehetőség nyílt bekapcsolódni. Én ez utóbbit választottam, amely az örömteli kereszténységről szólt. A beszélgetőtársakat tekintve nagyon színes volt a paletta: egy atya, egy szerzetesnővér, egy egykori gyám hivatalvezető (ma a Máltai-sok vezetője), egy egyetemista diáklány és egy orvos házaspár osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Sok értékes, megszívlelendő gondolat hangzott el, ezekből szeretnék most szemezgetni egy párat:

1) Isten minden pillanatban velem van; nekem „csak” az a feladatom, hogy Rá figyeljek.

2) A Teremtő azért fordul felém, mert nekem szükségem van Rá.

3) A kegyelem mindig a legváratlanabb időben érkezik.

4) „Olyan örömöt, mint a forrás, / Olyan örömöt kaptam tőled, Istenem.” (ifjúsági ének).

5) Lehajtott fejjel járunk, pedig otthonunk az Ég. … Tudok-e örülni, úgy, mint Mária?

A jubileumot agapé és zenés áhítat zárta.

 

Mit adott nekem a Martineum?

Kései, mondhatni majdnem felnőtt megtérésem miatt csak az utóbbi pár évben voltam aktívabb tagja és résztvevője az MFA által szervezett programoknak. Ezalatt a - 25 évhez viszonyított - rövidebb időszak alatt viszont felejthetetlen élményekben volt részem. A „négy-felvonásos” osztrák lélektúrák mindegyike örök emlék marad: szentmisével, imádsággal kezdeni a napot, (újból) rácsodálkozni a természet szépségeire, legyőzni a fáradtságomat, és felérni a hegytetőre. Igen, e négy dolog ötvözete az igazi, izmot-lelket átmozgató kirándulás! Számomra a legkedvesebb programok közé tartozott még a(z) több alkalmas kreatív esték, amikor létszámban szerényebb, de annál lelkesebb kis csapat készült az ünnepekre. A hol könnyebben, hol nehezebben alkotható adventi, karácsonyi, születésnapi és „csak úgy – csak tőlem – csak neked” meglepetéseket mindenki saját fantáziája szerint készítette el, így születtek vicces és lélegzetelállítóan szép művek. A jól ismert ragasztás, festés, fonás mellett pedig új dolgokat is kipróbáltunk, így bővítve, fejlesztve a technika órán és/vagy utána megszerzett kézügyességünket. A nyár közepén megrendezésre kerülő Sillye Jenő koncert, illetve a téli bálok szintén a felejthetetlen élményeknek számítottak. Szeretek keresztény könnyűzenét hallgatni, de egy kis önfeledt mulatozás is örömet, felüdülést tud nyújtani a hétköznapi mókuskerék után.

 

A Martineum Felnőttképző Akadémiának köszönök minden eddigi, lelki feltöltődést adó programot és kívánok további sok sikert, és még több jubileumot! Boldog születésnapot!

Vilics Eszter

Köszönjük Vilics Eszternek, hogy megosztotta velünk gondolatait!



További hírek:

--------------------