Beléptető

2019-08-27

Az ikonfestés elmúlt két évtizede

D’Innocenzo Vollnhofer Mária

Ikonfestők 20 éves találkozója Szombathelyen, a Martineum Felnőttképző Akadémián, 2019. augusztus 17-én

 Az ikonok az egész keresztény világ örökségét, közös kincsét jelentik, az ikonfestést és lelkiségét meg lehet tanulni a ma emberének is. Éppen 20 évvel ezelőtt itt, a Martineum Felnőttképző Akadémián kezdődött el az ikonfestés országos szintű tanítása Magyarországon. Itt vette kezdetét az az út az ikonfestők számára, melyen azóta is járnak, és bár akadályokkal teli, de mindig a tiszta forráshoz vezet. Az azóta elmúlt években egy szép ikonfestő közösség alakult ki, ahol a közös munka, az alkotás és a hit hatalmas összekötő és megtartó ereje sokak életének irányt adott. 

D’Innocenzo Vollnhofer Mária ikonfestő 1999-ben kezdte el az ősi tojás tempera technikájának tanítását sokéves nemzetközi ikonfestői tapasztalatát igyekezve átadni hazájában, méghozzá nevelkedése helyén, Szombathelyen az akkori KTI, Katolikus Továbbképző Intézetben, (2001-től Martineum Felnőttképző Akadémia). Maurer Péter szervezésében az első tanfolyamon harmincan vettek részt az ország egész területéről. Mogorné Győrffy Anikó ikonfestővel együtt igyekezték bevezetni az ikonfestés rejtelmeibe a részvevőket, akik ezenkívül még betekintést kaptak az ikonok világának történelmi, liturgikus és teológiai ismereteibe is. Az ikonfestés szolgálat, meditáció, az imádság, a kommunikáció és az ökumené egyik hatásos eszköze. Ezért szervezték meg rögtön az első ikonfestő tanfolyam alatt a szentéletű római ikonfestő szerzetesnő, Irén anya halálának első évfordulóján, 1999. július 25-én az első ökumenikus találkozót „Az ikonok ökumenikus összekötő ereje” címmel.

2000-ben még a KTI-ben folytatódott az ikonfestés, majd 2001-től 2003-ig a Premontrei Gimnázium termeiben történt a képzés három csoportban. Szállást az akkor megnyílt Ferences Kolostorban kaptak a tanfolyam résztvevői Minden évben tartottak egy ökumenikus találkozót Irén anya mennyei születésének évfordulóján, július 25-én. A téma az ikonok, a zene és a liturgia ökumenikus összekötő ereje volt. Itt találkozott a Szent Demeter Ortodox kórus és a Villő Énekegyüttes, és mutatták be első CD-jüket. Az ökumenikus találkozók keretében előadások hangzottak el Dr. Pem László, Barsi Balázs, Dr. Sill Aba Ferenc, Dr. Imrényi Tibor, Dr. Martos Levente Balázs, Brenner József, Veres János, G. Labossa György, Ruzsa György és Zsámbéki Mónika részéről.

2002-ben kezdte el az ikonfestést Szombathelyen Kinga nővér két másik karmelita társával és 2004-től a Sarutlan Karmelita Nővérek Kolostora Magyarszéken adott helyet az ikonfestő tanfolyamoknak. 2004-től 2006-ig igazán ideális körülmények között történhetett az ikonfestés. Volt év, amikor húsvétkor és augusztusban is volt tanfolyam. Kinga nővér betegsége alatt 2007-től 2009-ig csak szűk körben folyt az ikonfestés Magyarszéken M. Győrffy Anikó vezetésével, majd 2009 után továbbra is évente folyamatosan a Szent Ménász ikonfestő műhelyben. 2010-ben kezdte meg működését a Vollnhofer ArtStudio Budapesten, és az első kiállítás az ikonfestők találkozása volt 11 év után. Azóta az ArtStudioban folytatódik az ikonfestés tanítása heti rendszerességgel, továbbá ez ad helyet tanfolyamoknak, kiállításoknak és megemlékezéseknek.

Idén az Ars Sacra rendezvénysorozatának keretében szeptember 20-án  Ökumenikus Találkozót tartanak a 20 éves jubileumi ikonkiállítás alatt Budapesten a Vollnhofer ArtStudioban. https://www.ars-sacra.hu/prg.php?prg=4423

A húsz évvel ezelőtt megkezdett ikonfestés azóta is folytatódik Szombathelyen is Dancs Jeanette vezetésével, aki a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban akkreditált művészeti oktatás keretében tanítja azt 2005-től és akinek vezetésével működik egy kis állandó ikonfestő csoport, akiknek a Ferences Kollégiumban állandó termük van az alkotásra.

Tombor Kata 6 éve tanít ikonfestést a művészetterápiás oktatás keretében a Magyar Rákellenes Liga keretén belül a Misszióstársaság Lazaristák által szervezett Vojtecha Hasmandová SCB anya ikonfestő csoportnak.

Nagy ajándék volt számunkra, hogy Kinga nővér közénk jött a Sarutlan Karmelita nővérek Magyarszéki kolostorából 2002-ben és minden évben találkozhattunk vele. Sugárzó lényével és szeretetével rengeteget adott nekünk, megtanultuk tőle, hogy mennyire ki kell használnunk az élet által adott apró lehetőségeket a festésre, és hogy minden munkában örömet lelhetünk. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy Kinga nővér megbetegedett, a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni. 2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlétében átköltözött az Örök Hazába. Ennek a 10. évfordulójára emlékeztünk most a 20 éves találkozó alatt egy hálaadó szentmise keretében a Kálvária templomban. „Nem hátráltam meg” címmel jelent meg Kinga nővér naplója, és három kiadást ért meg 2009, 2011 és 2015. Francia nyelvre fordítva két kiadása volt az Editions du Carmel kiadónál, olasz nyelven pedig 2019 januárjában jelent meg az Edizioni OCD kiadásában.

Az ikonfestés sokak életének új értelmet adott. Ikonfestés közben lassan-lassan megtanulunk szembenézni magunkkal, saját alapvető hibáinkkal és mindazzal, amivel dolgozni tudunk magunkon. Magányos műfaj, de sokak számára szól az üzenete. Magunkban vagyunk festéskor általában, de velünk van az egész láthatatlan világ és a látható is, mely számára az ikon készül. Velünk vannak a szeretteink, azok is, akik már az örök hazába költöztek, de velünk vannak azok is, akiknek nehezen, vagy nem tudunk szívből megbocsátani, velünk van az egész világ morális és testi nyomora, a háborúk és a tehetetlenségünk, mivel nem tudjuk megakadályozni a rossz tombolását. Egyedül az ima segíthet, és mi éppen azt tesszük, amikor ikonokat festünk.



2019-07-24

Hitoktatók lelkigyakorlata

Salamon Viktória

Július közepén a Martineum Felnőttképző Akadémián volt a hitoktatók lelkigyakorlata. Versegi Beáta Mária SC nővér vezette a négy napos lelki együttlétet,  Horváth József atya pedig a szentmiséken komoly, megfontolandó gondolatokkal segített minket.

 

A lelkigyakorlat a szentmisét, az Eucharisztiát újabb, azt lehetne mondani közeli és még a naponta szentmisére járók számára szemlélet váltásra segítő módon vezette végig.   Beáta - Mária nővér mindezt  az általa írt könyv alapján tárta elénk. Az elmélkedéseket „gyakorlat” kísérte, hogy önmagunkat, a jelen helyzetünket jobban megértsük. Igy jobban bele tudjunk helyezkedni a szentmise cselekményeibe is.

 Persze mindannak tudatában éltük a lelkigyakorlatot, hogy a szentmise, mint Krisztus áldozata, misztérium és elsősorban nem a megértésen, hanem az elfogadáson, az egyesülésen van a hangsúly.

Nagy ajándék volt számunkra a folyamatos szentségimádás lehetősége, köszönjük József atyának.

Beáta Mária nővér a szentmise részeinek „megértését”  több fontos alapra helyezte. Ilyen a párbeszéd. Párbeszéd  a Szentháromság egy Istennel. Párbeszédre vagyunk meghívva pl. az imádság által is. Ez jelenti  önmagunk belső világának megnyitását: a racionalitástól elindulni a szív és az isteni közlés elfogadásának irányába.

A másik alap: a test és lélek együttműködésének komolyan vétele. A testkultusz korában sokszor fogalmunk sincs, mi a test? Miről beszél.  Beáta Mária nővér sokszor kihangsúlyozta: a testünk templom. Isten, a Szentháromság otthona.

 

E rövid beszámolóban nem cél minden esemény leírása. Ajánljuk viszont a könyvet:

Élet -  forrás a címe, Versegi Beáta Mária nővér írása.

 

A Szentháromság szeretetébe és oltalmába ajánljuk a lelkigyakorlat vezetőit és minden résztvevőjét, hogy ne vesszenek kárba bennünk Isten kegyelmi ajándékai.



2019-07-10

Házaspárok lelkigyakorlata

Busa Tamás és Eszter

Július 5-7. között tartottuk hagyományos házas lelkigyakorlatunkat, amelynek különös sajátossága, hogy cseppet sem csendben zajlik, hiszen velünk tartanak kisebb-nagyobb gyermekeink is, akik a felnőttek lelki programjai közben fiatal gyermekvigyázók óvó tekintete mellett, régi és új barátaikkal belakják az épületet és környékét. Ez a megnyugtató zaj biztosít hátteret ahhoz, hogy a házaspárok időt szánjanak egymásra és közösen Istenre.

Idei lelkivezetőnk, Óra Krisztián atya egyszerű és mégis nagyon mély gondolatai, megrázó őszintesége, átgondolásra hívó kérdései mind azt segítették, hogy ne a hétköznapi beszélgetések szintjén figyeljünk a párunkra, hanem nyitottá váljunk - nyitottak maradjunk egymás belső szépségére.

A visszajelzések mind arról szóltak, milyen nagy szüksége van kapcsolatunknak az ilyen megállásokra, hogy egymásra és együtt Istenre nézve újra tudjunk indulni a nekünk tervezett közös utunkon.



2019-06-24

"Csendben szemlélni" - Pedagógusok lelkigyakorlata

Tangl Lászlóné

2019. június 18-20. között rendezték meg a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működő iskolák, óvodák pedagógusainak lelkigyakorlatát a Martineum Felnőttképző Akadémián. A lelkigyakorlatot Bakos Gergely OSB vezette.

Gergely atya a lelkigyakorlat elmélkedésein a filozófia segítségével próbált elvezetni bennünk olyan igazságokhoz, amelyek a pedagóguspályán tanár és tanítvány kapcsolatában nélkülözhetetlenek.  A kiscsoportos beszélgetések alkalmával lehetőségünk volt szövegelemzéseket végezni: hogy változik az egyszerű, hétköznapi ember kiválasztott prófétává Puskin versében, az antik görög bölcsek által megfogalmazott gondolatok hogyan kapcsolódnak a keresztény tanításokhoz. Megtapasztalhattuk a Szentírás imádságos olvasásának módszerét a „lectio divinát”, amelynek segítségével Isten szava nemcsak értelmünket szólítja meg, hanem érzelmeinket is megérinti, és az ember egyre könnyebben nyílik meg Isten üzenete felé. A gondolatok megosztásával az emberi kapcsolatok is elmélyülnek a közösségben.

Megvitattuk, hogy az életben a példaképek fontos szerepet töltenek be, és mindenkinek kell követendő pozitív minta, akitől tanulhat, aki irányt mutathat. A világ sorsa azon múlik, hogy mi milyen emberek vagyunk. Belepillanthattunk az amerikai pszichológus, Jordan Peterson 12 szabály az élethez című nagysikerű könyvének tanácsaiba is.

Fontos eleme volt a lelkigyakorlatnak a csend, amely Gergely atya szerint életünk egyik fókusza, nélkülözhetetlen abban, hogy az Igére és önmagunkra figyelhessünk, és megtapasztalhassuk az imádság átalakító erejét.

A lelkigyakorlat olyan színtere volt az együttlétnek, ahol mindannyian átgondolhattuk az elmúlt tanév munkáját, problémáit, és a templom csendjében megköszöntük a Jóistennek a gondoskodását.

 

 

Tangl Lászlóné

 



2019-06-19

Egy asztalnál az Úrral

Dr. Csabáné Király Erzsébet Mária

Bibliodráma csoport a Martineum Felnőttképző Akadémián – résztvevői beszámoló

Évek óta nézegettem ezt a programot. Valahogy mindig lemaradtam róla. E tanévben – már a Barabás-pontok miatt is – úgy döntöttem, mindenképp jelentkezem.

Azt hittem, tanári továbbképzésre megyek, hogy tudjak hittanórákon dramatizálni egy-egy bibliai történetet, így a tanórák is színesebbek lehetnek. Már az első alkalom után világossá vált előttem, hogy ez nem módszertani képzés. Ez rólam szól. Meg a többiekről. Saját örömeinket, félelmeinket, vágyainkat, fájdalmainkat, kérdéseinket, nehézségeinket, sikerélményeinket hozhattuk el, amit közösen feldolgoztunk. Hol nyíltan, hogy „utómunkálatokban”.

Ezúttal kilencen jelentkeztünk. Az öt alkalom alatt jól megismertük egymást, kedves barátságok születtek, értékes ismeretségekre tettünk szert. Idegenek voltunk többnyire egymásnak, mégis úgy mentünk el minden szombaton, hogy alig várjuk a következőt!

Mindig játékkal, mozgással, „hogy vagy?”-körrel kezdtük az alkalmat. A délelőttök kis szituációs gyakorlatokkal, beszélgetésekkel teltek el, majd ebéd s a hagyománnyá vált kávézás után egy bibliai történetet játszottunk el minden nap más szempontból, más módszerrel.

Az együttlétet egy emlékbe vihető kézműves munkával fejeztünk be (festettünk, kerámiáztunk, levelet írtunk). Nem maradhatott el a cím- és telefonszámcsere sem.

Velem mit tett ez a program? A befejező körben még nem tisztázódott le bennem. Azóta nyitottabb vagyok, nem félek a párbeszédektől, érzékenyebb lettem más lelki problémáira, könnyebben meg tudom hallgatni a másikat.

Az egyik legmegragadóbb eredménye az lett számomra, hogy –bár nem módszertani képzés volt, mégis – egyik hittanórán feldolgoztam a gyerekekkel a hétvégén megfigyelt módszerrel A tékozoló fiú példabeszédet. A gyerekek még hetekkel utána is azt kérték, játsszuk újra el!

Aki szeret játszani, kicsit más bőrébe bújni, kipróbálni különböző helyzetekben magát anélkül, hogy komolyabb színészi tehetsége lenne, bátran jelentkezzen a következő bibliodráma csoportba! Aki eddig otthon inkább „Márta” volt a sürgés-forgásával, itt megtapasztalhatta, milyen lehet „Máriának” lenni. Vagy Jézus tanítványaként az Urat várni.

Köszönöm Baranyayné Rohn Erzsébetnek és Goda Ilonának azt az öt szombatot, amelyen velünk voltak. Köszönöm a szervezőknek, akik nem adták fel, hogy meg lehessen tartani a Bibliodráma idei hétvégéit.

A program az EGYH-KCP-18 pályázat keretében valósult meg.



2019-05-29

Dávid Sátra zenei képzés

Márovicsné Pék Mónika

"Bemegyek Dávid sátrába, 

Istenem szent hajlékába,

Hogy Vele legyek és dicsérjem 

Őt szüntelen..."

2018 októberében indult az a hét hónapot átívelő képzés, amely minket, jelentkezőket hétről-hétre liturgikus zenei szolgálatra és dicsőítésre volt hivatott felkészíteni lelki, elméleti és gyakorlati téren egyaránt.

A képzés minden várakozásomat felülmúlta a maga komplexitásában, hiszen minden egyes alkalom hálaadással, lelki ráhangolódással, Isten Jelenlétének megélésével, dicsőítéssel kezdődött. Ezt követte a tematikusan felépített tanítások sorozata a hálaadásról, a dicsőítésről, a bűnbánatról, az alázatról, Isten jelenlétéről, egyházi-, teológiai-, liturgiai-, elméleti tudnivalókról, a zenei szolgálatról, szervezési-tervezési kérdésekről. A Szentírást, azon belül sokszor zsoltárokat olvastunk, sőt saját zsoltárt írtunk is, egyházközségi- családi programot terveztünk gondolat-térkép segítségével, és készítettünk hozzá plakátot is... Gyakorlatban sok új ismeretet  és segítséget kaptunk a gitáros órákon. A közösségi életbe, közösségi szolgálatba is betekintést nyerhettünk a "Te vagy a városunk Ura" projekt és az Új Esély zenekar próbáin és szolgálatain. 

A képzés zárásaként lelkigyakorlaton vettünk részt dicsőítéssel, tanításokkal, szentségimádással. Megérezhettük a Szentlélek erejét, ajándékát és hitünk, szeretetünk erősödését. Támogató, figyelmes, szeretetteljes közösségben voltunk már szinte a kezdetektől, mindannyian tanultunk egymástól, tudtunk egymásért imádkozni.

Nagyon sok hasznos és használható útmutatással, lelki tartalommal töltekezve tudjuk a saját plébániánkon megélni a tanultakat, hogy Isten még nagyobb dicsőségére szolgálhassunk a szentmiséken és egyéb alkalmakkor.

Nagy kegyelemnek tartom, hogy résztvevője lehettem ennek a nagyszerű programnak, képzésnek.



2019-04-25

Szólj be a papnak - vitasorozat 6. rész (záróalkalom)

Zanati Márió

A Szólj be a papnak! c. programsorozat szombathelyi csapata (Martineum Felnőttképző Akadémia) idei tanév utolsó alkalmára hirdetett estét 2019. április 24-én, este hét órai kezdettel. A helyszínt a Frei Kávézó szolgáltatta, akik finom italkülönlegességekkel várták a vendégeket.

A kb. 40-50 főt számláló közönség – utolsó alkalomra tekintettel – egy könnyedebb témában kérdezhették és hallgathatták a meghívott előadókat, amely a „papok titkos élete” címet viselte. A fő kérdés így hangzott: „Mit csinál a pap, amikor nincs szolgálatban?”.

A három meghívott beszélgetőpartner pedig Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész, Jakab Bálint református lelkész és Csány Péter szalézi szerzetes volt. Szuper hangulatot és vidám perceket szolgáltattak a hallgatóságnak.

A beszélgetés során nagyon sok kisebb-nagyobb témák és kérdések felmerültek, mint például a lelkészek hobbijai, kikapcsolódási formáik, azoknak feltöltődés lehetőségeik és nem mellesleg azon formájuk, hogy miként is lehet megtalálni bennük az Istent.
Előkerült még a lelkészeknek a saját családjukban való papi lét, tehát miként tudnak inkább családapaként viselkedni, mint papként. Felmerült az is ezen gondolatban, hogy milyen lehet lelkész gyermekének lenni, hogy mennyire élhetik meg nehézségként vagy inkább előnyként.
Előkerült a közélet gondolata is, hogy mennyire feladata a lelkésznek a templomon kívül, a község, falu, város tekintetében képviseltetni magát és saját gondolatait.
Ugyancsak szóba került a megszentelt idő kérdése is, hiszen a lelkész is ember, ezért a szabadidő felhasználása is fontos momentum lehet a mindennapjaiban. Hiszen a pásztoroknak mindig résen kell lenniük a bárányok tevékenységére.
És nem utolsósorban a kedvenc filmek, tv-csatornák és ételek kérdése is felvetődött, amelyre remek és frappáns válaszokat hallhatott a közönség.
És utolsó alkalmon előkerült az is, hogy a „beszólások” milyen személyiségformálók tudnak lenni az ember civil és papi életében egyaránt. Csupán az a feladat, hogy jól kell „beszólni”.

Az eseménysorozat tehát ezzel az alkalommal most lezárult, azonban ősztől minden bizonnyal folytatódik majd és minden kedves érdeklődőt bíztatunk, hogy jöjjenek és látogassanak el ezekre az alkalmakra és „szóljanak be”, faggassák a meghívottakat kérdéseikkel.

Aki esetleg kíváncsi lenne az előző alkalmakra is, megtekintheti a Szólj be a papnak! fő Facebook-oldalán, ahol a videók között megtalálhatja a felvételeket, s visszanézhetők utólag is.

Folytatás ősszel!

Szöveg: Zanati Márió



2019-04-04

Kijutottunk! Apa-fia hétvége

dr. Varga Péter és Benedek

Vasárnap délután van. A ragyogó tavaszi napsütésben haladunk hazafelé, az anyához és a lányokhoz, akiket ezen a hétvégén otthon hagytunk. Derűsek, nyugodtak és kipihentek vagyunk, a hétvégi eseményekről beszélgetünk, és sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz, mint pénteken.

A fiammal az „Apa-fia hétvégén” vettünk részt a Martineumban, ami csak rólunk és a mi kapcsolatunkról szólt. Péntek este érkeztünk, miután templomunkban részt vettünk a nagyböjti keresztúton, és mindjárt egy ismerkedési beszélgetésbe csöppentünk, amit Eszter, mint házigazda vezetett. Rajtunk kívül még 8 „pár” apa és fia ült a körbe rakott székeken és magukról beszéltek. Orvos, mérnök, jogász, vámos és börtönőr, az élet megannyi területéről érkező apák és 11-14 éves fiaik, csupa kedélyes és kíváncsi tekintet.

Az este további részében a szociális testvérek, Németh Erika és Pontyos Ildikó foglalkoztattak minket, akik egy kicsit beszéltek magukról, majd mindenféle játékba vontak be minket, így rögtön oldottabb lett a hangulat. Aztán egy nagyon is komoly feladat következett: gondosan előkészített gyufásdobozba kellett két üzenetet beleírni apáknak és fiúknak: miért vagyok rád büszke és miért lehetek még rád büszke. A dobozokat szépen becsomagoltuk, mint egy ajándékot és a rögtönzött, „Szent József a gyermek Jézussal” képpel feldíszített oltárra helyeztük. Másnapig, amikor az üzenetek elolvasása egy életre szóló élményt jelentett apának és fiúnak egyaránt.

Szombat délelőtt Sudár András és fia osztotta meg velünk saját személyes élményeit és az általuk hozott feladatoknak köszönhetően megtapasztalhattuk, hogy milyen bekötött szemmel bukdácsolni úgy, hogy a fiunk iránymutatásaira vagyunk utalva. Összeállítottunk egy munkabeosztást, ha anya combnyaktörést szenvedne, együtt terveztünk nyaralást, illetve az első randevúhoz adtunk tanácsokat. Ezt követően az apák elvonultak Andrással és meglepően mély beszélgetés alakult ki közöttünk a házasélet napfényes és árnyoldalairól. Közben a fiúk András fiaival, Ferenccel és Andrással tűzoltóautót, vadászfegyvereket és trófeákat csodálhattak meg.

A bőséges ebéd után egy kis kiruccanás következett Szombathely belvárosába. Egy fejtörőt kellett megoldanunk, aminek a betűit a város GPS-koordinátáival jelölt helyein lévő feliratokból tudtuk összerakni. Közben bőven jutott idő egy kis fagyizásra, beszélgetésre. A vacsora előtt még Eszter egy szabaduló-szoba társasjátékkal várt minket, ami nem volt könnyű, a végére a fiúk már jócskán elfáradtak, és kitalálták a nap szlogenjét: „Kijutottunk!”

Este még egy játékos vetélkedő várt minket, amelyet a Busa család apraja-nagyja animált, amelyen mindenki gyerekként szórakozhatott. Ami után igazán jól esett, hogy az ágyhoz juthattunk.

Az előző napnak és az óraátállításnak köszönhetően, Benedekkel a reggelit és a szentmisét is átaludtuk, de pihenten, vidáman ébredtünk és olyan jót beszélgettünk, amilyet péntek este biztos nem tudtunk volna. A zárókör és a közös ebéd után búcsút vettünk szívünkben a reménnyel, hogy jövőre ismét találkozhatunk.

Háromgyermekes édesapaként nap, mint nap átélhetem, hogy milyen nagy csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá. Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. A fiam apjának lenni még különlegesebb szerep, hiszen számára én vagyok a követendő minta, a lemásolandó idea, így csak hiteles, vállalható értékeket közvetíthetek számára. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapja leszek, ő pedig mindig az én szeretett fiam lesz. Ez a hétvége sokat segített abban, hogy ez a kapcsolat erősebb legyen, jobban értsem az érzéseit, örömeit, bosszúságait, flegma viselkedését, bele tudjam képzelni magam az ő helyzetébe. Ezt a programot minden felelős édesapának az erősen ajánlott kategóriában kellene helyeznie.

Végezetül a fiam, Benedek értékelése a hétvégéről:

Kijutottunk!

Azért ezt a címet választottam, mert ezen a hétvégén a programok kiválóak voltak, a szervezés is nagyon jó volt. Nos, a cím pedig a szombat délutáni szabaduló-szoba társasjátékra utal, mivel 2 és fél órát ültünk a férfiakkal a társasjáték fölött és a végére tényleg örültünk, hogy kijutottunk! Viszont kaptunk még esélyt újrakezdeni vagy megoldani az apák és fiak közötti konfliktusokat. Emellett még lehetőségünk volt sokat beszélgetni egymással, aminek nagyon örültem, mert általában édesapám annyit tud meg a napomról, hogy kaptam egy ötöst és hogy jó volt a napom. Szóval mindenkinek ajánlani tudom ezt a programot, szerintem nekünk nagyon sokat használt és remélem lesz folytatása.



2019-03-19

Nagyböjti lelkigyakorlat Zatykó László ferences atyával

B. Markovits Eszter

Zatykó László ferences atya vezette 2019. március 15-17. között a Martineum Felnőttképző Akadémia a szokásos Nagyböjti lelkigyakorlatát.

A lelkigyakorlat mottója: "Itt van Jézus, a meggyilkolt, aki éppen holtában lett örökkön élő áldozat.”már előre jelezte, hogy igazán mély és tartalmas együttlétre számíthatunk.

Így is történt. László atya elragadó személyisége, vidámsága és átgondolásra hívó elmélkedései igazi segítséget nyújtottak utunkhoz a szent negyven napban.

A lelkigyakorlat során szó volt Jézus pusztájáról és a miénkről, az eucharisztikus jelenlétről, a nyolcadik nap öröméről, halálról és életről… Az elhangzott történetek igazi tanúságtétellé álltak össze, és a lelkigyakorlat vezetőjének nyitottsága, őszintesége segítette a résztvevőket is a megnyílásban – szentgyónás, baráti beszélgetés vagy akár fórum formájában is.

Jó volt engednünk, hogy ebben a három napban „e földi világ vonzáskörétől eltávolodva belépjünk az isteni szeretet gravitációs terébe” (Bagyinszki Ágoston). Ebben szeretnénk kitartani a hétköznapokban is…



2019-02-28

„Van időm Rád” hétvége Anyáknak és fiúknak

Kozma Judit

A farsang már a vége felé közeleg, pár nap csupán a nagyböjtig, és 12 anya + 12 fiú úgy érezte, épp most van a megfelelő alkalom, hogy kicsit jobban egymásra hangolódjanak, és eltöltsenek kettesben egy hétvégét a Martineum falai között 2019. február 22-től 24-ig.

A fiúk életkora 12 és 17 év közötti, az édesanyákét fedje most jótékony homály (bár az első estén ez is kiderült). Páronként egy kétágyas, puritán szoba, bőséges étkezés és változatos időtöltés lehetősége állt rendelkezésre a bő két napban.

Ami fontos tanulság, hogy nem kell különleges program ahhoz, hogy anya és kamasz gyermeke jól érezze magát együtt! Nem volt például wellness szolgáltatás, nem mentünk el squasholni, sem paintballozni, sem raftingolni – bármit is jelentsenek ezek J- még csak szabadulószobában sem jártunk, mégis kellően laza, és élményteli volt a hétvége.  Minden programon szabadon vehettünk  részt, semmi sem volt kötelezően előírva, rengeteg, jobbnál-jobb társasjáték állt rendelkezésre kellő mennyiségű szabadidővel.

 Felvezetésként szociális testvérek vezetésével különböző játékos feladatokkal hangolódtunk egymásra – már itt megtudhattunk új dolgokat egymásról, és ez a napok során csak egyre bővült. Ha valaki azt hinné, hogy ismeri tulajdon fiát, mint a tenyerét, próbálja ki ezt a hétvégét! Meglepetésben lehet része!

 Másnap mentálhigiénés szakember segítségével tekinthettünk egy kicsit másként egymásra.  A szombat délután során saját társasjátékot készítettünk, majd híres emberekkel fotózkodhattunk, már ha megtaláltuk őket a rejtvény alapján. Kényelmes sétával bejárva a belvárost, Szombathelyhez kötődő celebekkel készítettünk szelfit: Weöres Sándorral és macskájával, a falból kilépő James Joyce-szal, a püspöki székében ülő Szily Jánossal és a többi… (A felsorolásból ugye látható, hogy mindezen személyek szobor formájában álltak rendelkezésünkre?!)

Anélkül, hogy a közel 48 óra minden percéről beszámolnék, talán érezhető, hogy nagyon gyümölcsöző, ugyanakkor pihentető volt mindannyiunk számára a hétvége. Szívből ajánlom minden szülőnek, hogy részt vegyen ilyenen, amint lehetősége nyílik rá!



További hírek:

---------------------------